Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-92

A .föRÉNDIÍlÁZ XCÍL ÜLÉSE. '335 hallottuk ó excellentiájától, a földmivelésügyi minister útról, hogy e tekintetben törvényjavaslat készül és akkor majd lesz alkalom ezekre reflectálni. Csak megjegyzem a többtermelésre vonatkozólag azt, hogy addig, ameddig a commerciális tudást és tapasztalatot itt az országban, vagy egyáltalában nem, vagy nem kellően fogják méltatni, addig itt többtermelésről nem lehet szó. Ha majd, — remélem, — rövid időn belül a mezőgazdasági tudás és tapasztalat a commerciális tudással és tapasztalattal harmonikusan fog egyiisülni, akkor a többtermelés problémája meg lesz oldva és akkor, — erről biztosithatom a méltóságos főrendeket, —a hitelforrások minden oldalról meg fognak nyilni. Széchényi Aladár gróf: Olcsó hitelforrások ! Ullmann Adolf: Ezen a téren — és különösen a kisemberre vonatkozó megjegyzésre osztom Mailáth József gróf ő nagyméltóságának álláspontját, hogy a nagy pénzintézetek nagy feladatok előtt állanak, amelyeket vagy közvetlenül, vagy közvetve el is fognak végezni. Kétséget nem szenved, hogy voltak és vannak egyesek, akik rossz szállításokat foganatositottak, túlságos sokat nyertek és csaltak. Ezek részben már bűnhődnek, részben ugy a polgári, mint a katonai büntetőtörvény utol fogja őket érni. De röviden megjegyzem, hogy mindenki, különösen a szakmabeliek rendkivül megelégedéssel fogadják, ha az ő körzetükből az ilyen bűnös tagok kiküszöböltetnek. A gazdasági élet minden ága, — egyes kivételektől eltekintve, — a szállításokat megfelelő anyagi haszon mellett eszközölte. Ezek a hasznok egyes esetekben nagyobbak voltak, egyes esetekben horribilisek. A már létesített adótörvények gondoskodnak arról, hogy az a túlságosan nagy jövedelem az állani pénztárába visszakerüljön. De tudjuk a pénzügyminister ur nyilatkozataiból, vagy allusióiból, — most hamarosan nem tudom biztosan, — tudjuk továbbá, akik a saját viszonyainkat magunk bíráljuk és figyelemmel kisérjük a háborúban levő többi államok intézkedéseiből, hogy ujabb adótörvények fognak létesíttetni. Mindenki, — merem állítani, — az állammal szemben meg fogja tenni kötelességét, mert mindenki át van hatva attól a gondolattól és attól a tudattól, hogy az állami budgetet lehető rövid időn belül, — nem mondom, hogy egy-két év alatt, — rendbe kell hozni. Egy beteg budget a gazdasági fejlődést megakadályozza és hitelünket aláássa. De követelni kell, — és e tekintetben azt hiszem, hogy kellemetlen meglepetésben nem fogunk részesülni, — hogy egyenletesek legyenek az adók, hogy ne az egyik gazdasági ág rovására és a másik előnyére történjék ezek kivetése. Széchényi Aladár gr.: Mi is ezt mondjuk ! Ullmann Adolf : Követelj ük továbbá, —és azt hiszem, e tekinteben sem lesz csalódásban részünk, — hogy az adók ne legyenek olyanok, amelyek lehetetlenné teszik az egészséges gazdasági fejlődést és megakasztják a gazdasági életet, továbbá versenyképességünket. Elvitázhatatlan tény, hogy a háború folyamán igen sokan nagyon sok pénzt kerestek. Ha végig lapozgatunk a történelemben, azt látjuk, hogy minden nagy háborúnak ugyancsak ez a kísérője. Hogy csak egy-két példát mondjak, III. Vilmos angol király alatt a sok háború folytán az angol pénzviszonyok annyira felborultak, hogy 1694-ben nem volt képes egy 1,200.000 fontról szóló kötelezettségének eleget tenni és ez okból ebben az évben. 1694-ben annak a hitelezői csoportnak megadta a jogot az angol banknak megteremtésére, annak az angol banknak megalapítására, amelyet most világszerte, mint a nagy angol bankot mindenki ismer. Ugyanakkor a nép meggazdagodása folytán rendkivül fejlődött az ipar és a gazdasági élet és praecise be tudnám bizonyítani, hogy az a nagy fejlődés, amely épen ettől az időponttól kezdve Angolországban ugy gazdasági, mint culturalis téren megindult, csak ezeknek az ágazatoknak meggazdagodására vezethető vissza. XV. Lajos a sok háború folytán, amelyeket úgyszólván állandóan vívott, teljesen kiürítette a kasszát. Igaz, hogy nagy fényűzései és költekezései is voltak. Ekkor 1757-ben az akkori pénzügyminister végső eszközként egy állami járadékot akart megteremteni. Akkor Francziaországban csak az u. n. rente viagére volt ismert. Nem sikerült neki, vissza kellett vonni a tervet, mely tervet később, 1783-ban, Pitt angol minister először valósította meg. Kigúnyolták a pénzügyministert, Etienne de Silhouette-et, arczképét kifigurázva az utczasarkokra kifüggesztették, sikere semmi nem volt, de neve mégis megmaradt, mert azóta az árnyképeket silhouette-eknek nevezik. Itt van I. Napóleon korszaka, mely úgyszólván csupa háborúból állott, másrészt a mai modern franczia gazdaságnak alapjait akkor teremtették meg. Mind a két időszakban Francziaország gazdasági élete nagyon fellendült. De bármikép legyenek is ezek a praecedensek, elvitázhatatlan tény, hogy a hirtelen nagymérvű meggazdagodás majdnem kivétel nélkül igen káros következményekkel jár, felborítja a társadalmi viszonyokat . . . Széchényi Aladár gr.: Azért szólalunk fel ellene ! Ullmann Adolf : . . . a munkásságot aláássa, a fényűzést, a költekezést növeli, magához ránt olyan köröket, melyek rövid időn belül tönk szélére jutnak. De a háborúban egyet látunk : hogy rendszerint mindig az ellenkezője történt annak, amit előre gondoltunk. Reméljük, hogy ez esetben is az ellenkezője fog történni és mi minden kellemetlenségtől és rossz tapasztalattól meg leszünk óva. Ezeket kívántam elmondani. (Élénk éljenzés balfelől.) Radvánszky Albert br. jegyző: Keglevich Gábor gróf! Keglevich Gábor gr. : Nagyméltóságú elnök