Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.
Ülésnapok - 1910-92
334 A FŐRENDÍHÁZ XCÍl. ÜLÉSE. Merem állítani s nem lélek, hogy bárki által '8 desavuáltatni fogok, hog) az összes harczban lévő államok iparai kö^ül a magyar ipar aránylag, ismétlem és hangsúlyozom aránylag, a legjobb teljesítményeket létesítette és a legnagyobb szállításokat foganatosította kevés kivétellel igazán kifogástalanul. Ezt nem én mondom, mert látjuk azt, hogy megdicsőült királyunk, valamint jelenlegi felséges Urunk legmagasabb kéziratában az ipar ezen működését teljesen elismerte, hogy a német császár is ismételten szóban és Írásban kifejezést adott annak, hogy a harctéren elért nagy sikerekből az ipart méltó rész illeti meg. Az ipar a* háború megindulása után és azóta szakadatlanul nagy investitiókat foganatosított, melyek rendkívül nagy összegekre rúgnak, gyakran tízmillióra és ennek többszörösére is emelkednek. Ott van pl. a győri ágyúgyár, a budapesti nagy munitiogyár, a dicsőszentmártoni gyár, mely mésznitrogént, salétromot, chlort és más vegyészeti czikkeket állit elő. Az ezekhez a beruházásokhoz szükséges pénzeszközöket részben az illetők maguk bocsátották rendelkezésre, részben pedig a jjénzintézetek, még jaedig a legliberálisabb módon. Mondhatom, hogy nem egyszer gondolkoztam azon, vájjon a részvényesekkel szemben fennálló kötelezettséggel és felelősséggel összeegyeztethető-e ezen nagy összegek kiutalása, de hozzáteszem, hogy ezen aggályok csak pillanatig tartottak és azonnal a háttérbe szorultak, tekintettel a kérdések rendkívül nagy fontosságára. Egyúttal intézkedés történt az iránt is, hogy a szállított áruk ellenértéke lehetőleg rövidesen kerüljön vissza a központi pénzcsatornába. Hangsúlyozni kívánom, hogy a hadügyi kormány felismerve ennek a kérdésnek fontosságát, nagy előzékenységet tanúsított. A pénznek gyors forgása határozottan előmozdította a hadikölosönök nagy sikerét. Ez a siker nemcsak csodálatba ejtett minket, hanem méltó feltűnést is keltett a külföldön, sőt az ellenséges államokban is. A hadikölcsönök minden várakozást felülmúló és azt lényegesen túlszárnyaló eredményének három titka van. Az egyik, mely a másik kettő felett magasan túlemelkedik, a magyar nemzet páratlan hazaszeretete és kötelességtudása, mely mint a háború minden phasibában, ugy ebben is fényesen megnyilatkozott. A második titka a kölcsönöknek kitűnő structurája, mely kizárólag a pénzügyminister ur mély tudásának és szívós erélyének az eredménye. Azt látjuk, hogy Olaszországban a háború megkezdése után pénzügyei azonnal felfordultak, azonnal bekövetkezett a debaele, Anglia és Francziaország a kölesönöknek túlnyomó részét kizárólag rövid lejáratú kölcsönökkel fedezte, mert talán azon hitben éltek, hogy velünk és szövetségeseinkkel rövidesen el fognak bánni. Ebben alaposan tévedtek. Németország öt hadikölcsönének, a hatodikról még nem szólhatok, mert az most van folyamatban, eredménye 42.573 millió. Ebből 4.412 millió, vagyis 10% lett rövid kincstári jegyek által fedezve. Ausztriában az öt hadikölcsön eredményezett 18.025 milliót, ebből 13.860 millió, tehát 77% rövidlejáratú kincstári jegyekkel fedeztetett. Igaz, hogy utóbbi időkben conversiók történtek és szép sikerrel jártak ; igaz továbbá, hogy a mostani, valamint a megelőző pénzügyminister utján sikerült csak az u. n. Oesterreichische StaatsSchulkommissiont felvilágosítani abban a tekintetben, hogy nem áll az a thesis, hogy csak törvény utján lehet hosszú lejáratú kölcsönöket kibocsátani. Ott az előbbi kormányok resj)ectálják az államadóssági bizottság ezen álláspontját, minálunk pedig 8530 millió lett összesen kibocsátva s ebből 5164 millió consolidált kölcsön utján s csak 3366, vagyis 39% rövid lejáratú kincstári jegyek által. Ha a zárolt hadikölcsönöket levonásba hozzuk, amit a hadikölcsönök árfolyamainak állandó javulásánál megtehetünk, ez az arány 22%-ra száll alá, ami rendkívül kedvező és a német pénzviszonyokhoz mérten megítélve is nagy eredmény. A hadikölcsön eredményének harmadik titka, azt kell mondanom horribile dictu a pénzintézetek működésének eredménye. A pénzintézetek, ezt el kell ismernie mindenkinek, rendkívüli odaadással működtek e téren is. Felkeresték a legkisebb kunyhók lakosait is s felvilágosították, hogy nem áll az, amint a nép mondja, »hogy az államnak adja pénzét«. Hanem az az igaz, hogy magas kamatozású elsőrendű biztosítékot nyújtó államkölcsönbe helyezi megtakarított pénzét. Felvilágosításaik folytán elnémult az a felfogás, »hogy nem adok az államnak pénzt, mert ezáltal megrövidítem a háborut«, mert most már mindenki tudja, hogy élet- és halálharczról van szó, hogy a pénzeszközöknek nagyobb, vagy kisebb mérvben rendelkezésre álló összegei nem mérvadók, a pénzügyi szükségletet elő fogjuk teremteni, mert elő kell teremteni. Az a néhány fillér jutalék, mely a pénzintézetek ezen közreműködésével jár, — megjegj'zem inter parenthesis, ez ne legyen allusio a jutalék felemelésére, — semmiféle kártérítést nem nyújt azért a nagy munkáért, melyet végeztek, azért, hogy évek hosszú során át gyűjtött takarékbetétek betevőit buzdították, hogy betéteiket hadikölcsönné változtassák át. Megjegyzem itt, hogy Széchényi gróf ő méltóságának azon kifogása, hogy három, vagy háromnegyed százalékot fizetnek a betétekért és 6%-on helyezik azt el, nem helyes; 3%—'^ji% lesz biztosítva, ehhez járul a tőkekamatadó és a pénzintézetek pénzeiket csak 4 1 / 4 %-kal tudják el-, helyezni. A pénzintézetek ellen felhozott egyéb támadásokra csak pár szóval akarok reflectálni. Megjegyzem., hogy kevés kivételtől eltekintve a hazai ipart a pénzintézetek alapították meg. Az öszszes gyermekbetegségeken átvezették, a fejlődésnek feltételeit megteremtették, örömben és bánatban egyaránt osztozkodnak. A birtokpolitikára vonatkozó ténykedésükről talán nem alkalmas most az idő beszélni, hiszen
