Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.
Ülésnapok - 1910-92
A FŐRENDIHÁZ XGII. ÜLÉSE. 331 nagyon határozott pontot kellene felvenni. Szerintem idegen honosok Magyarországon csak akkor lehessenek földbirtokosok, ha mindenekelőtt leteszik a magyar állampolgári esküt és kötelezik magukat, hogy legalább az esztendő felét állandóan az országban töltik. Ha ezt nem teszik meg, tessék nemcsak a háborús jövedelemadókat, hanem az egyenes állami adókat is háromszorosan szedni tőlük. (Helyeslés.) Olyan egyének, mint pl. a bajor király, aki még nyelvünket is törekszik megtanulni, mindig kivételt képezhetnének. Figyelmébe ajánlom a minister urnak azt is, hogy megromlott valutánk következtében a külföldi vevők óriási előnyben vannak a belföldiekkel szemben, mert hisz tudjuk, hogy a német márkának vásárlóképessége mennyivel nagyobb, mint a koronáé. De van még egy nagyon fontos indok, mely arra késztetett, hogy a kormányt a birtokpolitika terén a semmittevés vádjával sújtsam. Méltóztatnak tudni, hogy a hosszú háború következtében ugy a külföldi, mint a belföldi nagy pénzintézeteknél óriási tőkék halmozódtak fel, melyek most gyümölcsöző elhelyezést keresnek. A nagy pénzintézetek leszállították a betéti kamatlábat 3*/ 4 százalékra, sőt már 3%-ra is, de azért a kölcsönkamatláb még mindig 6%. De ugy látszik, a t. pénzintézetek nem nyernek eleget e műveleten, még nagyobb nyereségre törekszenek s ezért, miután a mezőgazdasággal való foglalkozás a háború utáni időben jövedelmezőnek Ígérkezik, felcsapnak földbirtokosoknak, még inkább nagybérlőknek. Senkinek sem lehet az ellen kifogása, nekem legkevésbbé, sőt határozottan szükségesnek tartom, hogy a pénzintézetek az ország területén elszórva itt-ott nagyobb iparvállalatokat létesitsenek, czukorgyárakat, lengyárakat stb., melyek a mezőgazdaság terményeit feldolgozzák s e réven a pénzintézeteknek az üzembiztositás szempontjából bizonyos mértékig a mezőgazdasággal is kell foglalkozniuk. De amit ma látunk, egészen más elbirálás alá esik. Ma azt látjuk, hogy Magyarországon a nemzetközi nagytőke mozdult meg ez irányban és bocsánat, a mi fővárosi pénzintézeteinket is nemzetközieknek tartom, mert hisz tudjuk, hogy a nagytőkének az a természete, hogy ott helyezkedik el, ahol nagyobb nyereségre, vagy jobb üzletre van kilátása. Ubi bene. ibi patria. Ma azt látjuk, hogy az országban most a nemzetközi nagytőke ujabb honfoglalást tervel. E nemzetközi tőke ma már ezer meg ezer, sőt százezrekre menő holdat lefoglalt magának és mindenekelőtt a hitbizomány okra vetette szemét. Hamarosan négy példát hozok fel. Egy Mannheimban székelő német birodalmi pénzcsoport Szatmármegyében kibérelte Károlyi Lajos grófnak 15.000 katasztrális holdnyi hitbizományi birtokát 25 évre. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Hevesmegyében Károlyi Mihály grófnak 19.000 holdas debrői hitbizományi birtokát kibérelte 30 évre. Wenckheim Dénes gr.: Nagyon helyesen ! Széchényi Aladár gr.: Kérem, majd tessék megczáfolni. Ugyanaz a bank Békésmegyében Almássy Dénes grófnak 11.000 katasztrális holdnyi birtokát bérelte ki szintén 30 évre. Somogyniegyében pedig Hunyady József grófnak 11.000 kat. holdnyi birtokát bérelte ki ugyanaz az emiitett mannheimi német pénzcsoport, szintén hosszabb időre. Közbevetőleg kérdem : eszébe jutott-e ez általam mélyen t. négy magyar főúrnak, hogy megkérdezte volna saját szomszédos községeit, hogy e bérbeadandó nagy területekből nincs-e szükségük csak néhány száz holdra ? Nem akarnák-e azon félreeső területeket, melyek minden nagyobb uradalomban előfordulnak, vagy azon földeket, melyek közvetlenül a község szomszédságában terülnek el ? Tartok tőle, hogy egyiknek se jutott az eszébe. Pedig ez nem olyan közömbös dolog és erre leszek bátor egy más alkalommal visszatérni. Már most én a nemzetközi nagy tőkének ez ujabb honfoglalásában az országra nézve nagy veszedelmet látok. Egészen eltekintve attól, hogy ez idegenek tán sokszor nem is a legkivánatosabb eleinek, melyek óriási befolyásra tesznek igy szert ugy társadalmi, mint politikai, ugy erkölcsi, mint kulturális téren, még nagyobb veszedelmet látok abban, hogy e nagykiterjedésű és hosszúlejáratú bérletek egy okos nemzeti birtokpolitika lehetőségét hosszú esztendőkre megakadályozzák ; szerencse, ha örök időkre lehetetlenné nem teszik. Mint emiitettem, a capitalismus főleg a hitbizományokra vetette rá szemét, mint példáim is mutatják. Nem kivánok most a hitbizománynak és egyáltalában a kötött földnek jogosultságáról, vagy jogosulatlanságáról elmélkedni. Én csak két körülményt kivánok itt röviden megállapítani. Az egyik az, hogy ahol a hitbizomány a magyar földmivelő nép szaporodását, terjeszkedési lehetőségét és vágyát, valamint vagyoni megerősödését megakadályozza, gátolja, ott a hitbizománynak szerintem nincs létjogosultsága. Utalok Baranyától fel egészen* Zemplénig minden példára ; mindenütt ugyanazokat a viszonyokat látjuk. A kötött föld óriási módon elősegitette a múltban a kivándorlást és nagyrészben, okozója a szerencsétlen egy-gyermekrendszernek. A másik, amit meg akarok állajütani, az, hogy a hitbizományok eloszlása az egész ország területén a lehető legszerencsétlenebb. A uiagyarságlakta országrészeken, főleg a síkságon a hitbizományok óriási nagy területeket foglalnak le, pl. a Dunán tul egyedül Esterházy berezegnek körülbelül 400.000 kat. hold hitbizománya van, amelynek legnagyobb része szántóföld, míg a nemzetiségek lakta Felvidéken és az ország határszélein alig van hitbizomány. És itt ki kell jelentenem, hogy én a Polónyi Géza képviselő ur által kifejtett nagytudásu tanulmánynyal egészen ellentétes álláspontot foglalok el, mert ő a hitbizományokat egyenesen el akarja teljesen törölni. Állítom, hogy a iiitbizományoknak bizonyos körülmények között feltétlenül van létjogosultságuk. (Ugy van! Ugy 42*
