Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-92

:s:tí A FŐRENDIHÁZ XC1T. ÜLÉSE. van ! a jobboldalon.) Mert közérdek szerintem, hogy az ország erdőállománya el ne pusztittassék ; mert hogy az erdők számos nemzedékek számára fenmaradjanak, ez szerintem annyira fontos, hogy éri még a magántulajdonban, a magánkezekben lévő erdőket is hitbizományi jelleggel ruháznám fel. És közérdek szerintem, hogy az ország határszélei megbízható, magyar kezekben maradjanak és legyenek. (Igaz ! Ugy van ! jobb/elől.) Ezen utóbbi állitásom igazvoltát, azt hiszem, a világháború elég fájdalmasan bebizonyította. Méltóztatnak tehát látni, méltóságos főrendek, csak ezen rövid megjegyzésekből is, hogy okos nemzeti birtokreformra feltétlenül szükség van és a t. kormány, valamint az országgyűlés szerintem máris nagy mulasztást követett el azáltal, hogy ezen a téren semmi sem történt. Kérdem azonban, méltóságos főrendek, hogy miképen fogjunk hozzá, mikép kezdeményezzünk egy nemzeti birtokreformot, midőn a nemzetközi nagytőke és a háborús nyereségeknek tisztelt milliomosai úgyszólván az orrunk előtt lefoglalják mindazokat a területeket, amelyek elsősorban lennének arra hivatva, hogy belőlük közép- és kisbirtokok keletkezzenek? Méltóztassanak csak meggondolni, hogy ezen bérletek mind 25—30 esztendőre szólnak, tehát már ezen idő alatt lényeges változás akár a tulajdonjogban, akár a birtoktest nagyságában, akár a gazdálkodás mikéntjében teljesen ki van zárva. De menjünk tovább. A capitalismus ezen nagy birtokterületeket azért bérelte ki, hogy ami természetes és magától értetődő is, — minél nagyobb jövedelmet produkáljon. Ebből a szempontból tehát bizonyára különféle iparvállalatokat fognak létesíteni, nagy befektetésekkel a lehető legbelterjesebben fognak gazdálkodni. Kérdem ezek után, hogy valószinü-e, hogy az illető tulajdonosok 30 év multán abban a helyzetben lesznek, hogy ezen óriási nagy befektetéseket a bérlőtársulatoknak visszatéríthessék ? Tudom, hogy ez elsősorban a bérleti szerződéstől függ, azok tehát, akik szerencsések voltak és akiknek sikerült a bérleti szerződésbe bevenni egy olyan pontot, hogy majd a bérlet lejártával ezek a befektetések ingyen, vagy az akkori becsértékben a tulajdonosokra visszaszállnak, egyénileg is jól járnak, de az a közérdeknek is hasznára lesz. Akiknek azonban ez nem sikerült, azoknál szerény véleményem szerint minden valószínűség amellett szól, hogy ezek a nagy befektetések nem lesznek visszatérithetők és akkor Magyarországon fognak keletkezni bank-hitbizományok, fognak keletkezni örökbérletek, de nem olyanok, amelyekre a f enkölt szellemű székesfehérvári püspök ur gondolt. Meg vagyok arról győződve, hogy ezek a modern örökbérletek, vagy bank-hitbizományok a kötött föld minden rossz tulajdonságát még hatványozott mértékben fogják mutatni. És arról is meg vagyok győződve, hogy a magyar földmivelő népre még a j obbágy-időknél is rosszabb idők fognak várakozni. Én tehát óva intem és kérem a kötött földnek, ugy a hitbizományoknak, mint az egyházi vagyonnak haszonélvezőit : vigyázzanak és a gondjukra bizott földet a pillanatnyi nagy haszon miatt ne dobják oda örökre a capitalismusnak. (Helyeslés a jobboldalon.) Méltóságos főrendek! Én hallom azt az ellenvetést, hogy ezen hosszú lejáratú bélietekre a többtermelés szempontjából nagy szükség van ; meg kell mutatni a magyar gazdáknak, hogy ez az ő áldott földjük öt-hat métermázsás átlagterméseknél jóval többet tud teremni. Én is meg vagyok győződve arról, hogy a háború után a többtermelés gondolatával sokkal behatóbban és részletesebben kell foglalkoznunk, mert az is bebizonyosodott, hogy Magyarországon ugy a nagy-, mint a kisbirtok jobban gazdálkodhatnék ; bebizonyosodott, hogy a földnek nagyobb eredményeket kellett volna felmutatnia, mint aminőket tényleg felmutatott. Azt azonban már kötve hiszem, hogy ezen a téren a tisztelt capitalismustól valami sokat fogunk tanulni. Egészen más dolog Németországban és Ausztriában gazdálkodni és egészen más Magyarország szélsőséges éghajlatával megbirkózni. Ami a többtermelést illeti, már egyszer elmondottam azt a felfogásomat, hogy annak itt Magyarországon két lényeges előfeltétele van. Az egyik a szakértelem, a másik az olcsó munkaerő. Ameddig a kormány e két lényeges feltételről nem fog gondoskodni, addig nálunk többtermelésről szó sem lehet. Ez az egyedüli pont, méltóságos főrendek, ahol én Zselénszky Róbert gróf nagyméltóságú főrenddel egyetértek. Minden egyéb, amit tőle a múltban és amit tegnap hallottunk, nem áll meg. Hatlik János gr.:' Megint elutazott, nem lehet vele polemizálni! Széchényi Aladár gr.: Minden egyebekben, bocsánatot kérek a kifejezésért, olyan dohosak, kriptaszerüek a felfogásai, hogy azokkal nem tudok rokonszenvezni, egyetérteni. Én tehát, méltóságos főrendek, a capitalismusnak a többtermelési kísérleteit egy bizonyos fokig örömmel is üdvözölném, ha azok nem történnének a magyarság góczpontjain és ha azok nem akadályoznák meg a magyar földmivelő nép szaporodását, terjeszkedési lehetőségét és vágyát. Mert ne méltóztassék megfeledkezni arról, hogy a világháború fényesen bebizonyította, hogy a magyar államnak, a magyar nemzet fenmaradásának szempontjából, mindenekelőtt katonai szempontból a kisbirtokos népesség az országnak legértékesebb eleme. Nem hiszem, hogy a tisztelt capitalismusnak sikerült volna a múlt évben az orosz betörést a Kárpátokban megállítania. ( Mozgás.) Menjen tehát a nagytőke, a capitalismus az ő hosszú lejáratú bérleteivel, menjen a szerbek lakta volt határőrvidékre, menjen a románok lakta erdélyi vármegyékbe. Ezeken a helyeken nemcsak a többtermelésnek, de a magyar állameszmének is hasznos szolgálatokat fog tenni.