Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-92

:)2rí A FŐRENDIHÁZ XCII. ÜLÉSE. választói jogot elejtette, mégis megbukott és helyebe Tisza István gróf ő nagyméltósága ült. Ez volt az az idő, amidőn még talán Zselénszky Róbert gróf ő nagyméltósága is, legalább egy ideig, támogatott olyan kormányt, amelynek zászlajára az általános, titkos választói jog volt irva. Zselénszky Róbert ur az ő nézeteit, az ő meg­győződéseit azzal igyekszik támogatni, hogy azok­nak a Károly-kereszteseknek nincsenek meg a kellő szellemi tulajdonságaik ahhoz, hogy politikai jogokat gyakorolhassanak. Hát én Istenem, hiszen a politikai jogokat nem mindenki egyenlő mérték­ben gyakorolja, mert azt hiszem, hogy pl. az Úristen talán Zselénszky Róbert ő nagyméltóságát sem áldotta meg annyi észbeli tulajdonsággal, mint pl. a ministerelnök urat. (Derültség jobbfelöl.) Ebből azonban csak az következik, hogy Tisza István a ministerelnök és nem Zselénszky Róbert, de nem az, hogy Zselénszky Róbert ő nagyméltósága egy­általában ne gyakoroljon politikai jogokat, (De­rültség jobbfelől.) sőt ellenkezőleg, ugy látszik, hogy ő nemcsak a saját személyében kivan politikai jogokat gyakorolni, hanem még a politikai jogok­tól megfosztott osztályoknak, pl. a Károly-keresz­teseknek érdekét is ő kívánja és ő óhajtja itt kép­viselni. Elismerem, hogy annak, akinek kevesebb szellemi képessége van, minta ministerelnök urnak, még mindig lehetnek elegendő szellemi képességei. Azonban kereken tagadom és nem hiszem, hogy akár azokkal a szellemi képességekkel, akár még nagyobb szellemi képességekkel valaki jobban tudhatná, hogy annak a Zselénszky Róbert ur ő nagyméltósága által úgynevezett jíarasztnak mi a baja, azt hol nyomja a csizma és miként kellene annak az ügyes-bajos dolgain segiteni, mint ahogy azt tudja és érzi önmaga. Ezért egyáltalában nem is veszem rossz néven Zselénszky Róbert ő nagy­méltóságának azt, hogy ő mint latifundium­tulajdonos a latifundiumokat védelmezi itt a tör­vényhozásban. Távol esik ez tőlem és távol esik mindenkitől, aki hive az általános, titkos választói jognak, mert hiszen épen mi vagyunk azok, akik abban a meggyőződésben élünk, hogy igenis min­den embernek és az emberekből álló minden tár­sadalmi rétegnek meg kell, hogy legyen az a joga, hogy akár közvetve, akár közvetlenül a törvény­hozásban is a saját érdekeit, az ország érdekeinek keretén belül előmozdithassa, propagálhassa, meg­védhesse. Higyje meg ő nagyméltósága, Zselénszky Róbert gróf főrendiházi tag ur, hogy azok a Károly ­keresztesek, akikről itt speciálisan szó van, nem olyan iníeriorisak, nem olyan minden szellemi képesség és belátás nélkül való emberek, mint ahogy ő azt gondolja. Hiszen azok az emberek két és fél év óta, most már harmadik esztendeje lelkiismeretes kötelességtudással, a hazafiság teljes tudatával, katonai tudásukkal, hősiességükkel, gyakran gyors felfogásukkal és elhatározásukkal védelmezik meg ezt a hazát és védelmezik meg ő nagyméltóságának latifundiumait. Azok az I emberek pedig, akik a pergőtüz közepette képesek arra, hogy igy cselekedjenek a hazáért, minden­esetre többet tettek, mint azok, akik itt ebben a jó melegen befűtött teremben beszélnek (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől.) és ezek az emberek méltán követelhetik, — és mert ők, kik a poütikai jo­gokból ki vannak zárva, nem tehetik, kötelessé­günk nekünk, kik velük együtt érzünk, rnert velük együtt szenvedtünk, velük együtt küz­dünk, hogy az ő részükre igenis követeljük — a jogokat, a választói jogot. Ezen meggyőződésemből kifolyólag, testestül­ielkestül meggyőződve igazamról, csatlakozom Hadik János gróf indítványához és kérem annak elfoga­dását. (Élénk helyeslés és éljenzés jobbjelöl.) Elnök : Méltóságos főrendek ! Kíván még va­laki általánosságban szóhii a törvényjavaslathoz ? (Nem I) Miután a törvényjavaslathoz általánosság­ban senki sem kíván szóhii, a vitát bezárom. A törvényjavaslat ellen általánosságban fel­szólalás nem történt. Felteszem tehát a kérdést : méltóztatnak-e a törvényjavaslatot általánosság­ban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni '{ (Igen 1) Kimondom tehát a határozatot, hogy a tör­vényjavaslat általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadtatik. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a törvényjavaslat cziniét és szakaszait felolvasni. Vigyázó Ferencz gr. jegyző (olvassa a törvény­javaslat czimét és 1. §-ffí, a melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak ; olvassa a 2. §-í/ Elnök : A 2. §-nál Hadik János gróf módosit­ványt adván be, kérem annak felolvasását. Radvánszky Albert b. jegyző (olvassa a módo­sitványt). Elnök : Kíván még valaki a módosítványho'i szólni ? (Nem .') Ha senki sem kíván szólni, fel­teszem a kérdést, még pedig házszabályaink sze­rint először a módositvány felett fogunk sza­vazni. Kérem tehát mindazokat, akik a most fel­olvasott módositvány szerint fogadják el a 2. §-t, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Már most kérem azokat, kik a 2. §-t eredeti szövegében fogadják el, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Eszerint határozatképen kimondom, hogy a főrendiház a 2. §-t eredeti szövegezésében méltóz­tatott elfogadni. Következik a 3. §. Vigyázó Ferencz gr. jegyző (olvassa a 8. §-í, mely észrevétel nélkül elfogadtatik). Elnök: A törvényjavaslat eképen részletei­ben is elfogadtatván, felkérem azokat, kik azt vég­szerkezetében is elfogadják, méltóztassanak fel­állani. (Megtörténik.) A törvényjavaslatot tehát a képviselőház szövegezése szerint végszerkezetében is elfogadott­nak jelentem ki, miről a képviselőház értesít­tetni fog. Következik a pozsonyvárniegyei Bős község­hez tartozó területrésznek a győrvármegyei Ásvány

Next

/
Oldalképek
Tartalom