Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-91

A FŐRENDIHÁZ XCI. ÜLÉSE. 313 lehetőleg egyformán vegye ki a részét azokból. Habár nagy munka ez, Németországban erről is gondoskodtak ; ott nem állhatott elő az az eset, hogy egy, nem tudom hány év óta fennálló szalámigyár van, a szalámiját valaki megveszi, aki azelőtt zabkereskedő, vagy gyógyszerész volt és szállitja a hadseregnek sokkal drágábban, mint szállította volna a szalámigyáros ; az ilyesmi nem lehetséges Németországban. Ha valaki ilyesmire vállalkozik, akkor rápiritanak, hogy önnek nincs módjáhan előállítani ezt a ezikket, mert nincs erre berendezve, nem alkalmas, nem nyújt garancziát, hogy igazán szolid árut fog számtani. Ezeket a viszonyokat a hadvezetőség nem ismerheti és azért a kereskedelemügyi ministernek és az egész kormánynak kellett volna segitségére lenni a hadvezetőségnek és az ország gazdasági élete felett való őrködés szempontjából joga és kötelessége lett volna követelni, hogy figyelembe vegyék. Akkor talán nem lett volna szükség a munkapárti ajánlatokra és kijárásokra és sürgetésekre, amelyekről hallottunk és nem állott volna elő az a helyzet, hogy egész listát kellett felolvasni, képviselők névsorát, akik egyes, talán véletlenül épen szolid és tisztességes vállalatok érdekében jártak közbe. Az élelmezési kérdésről nagyon sok szó esett már és azt hiszem, nem is kellett a parlamenti vitákat figyelemmel kisérnie az embernek, mert mindenki a maga tajjasztalatából tudja, hogy milyen rosszul és helytelenül volt ez a kérdés megoldva. De egy nagy bajra akarom a méltóságos főrendek figyelmét felhivni. Az élelmezés ellátása körül működő kormányközegek, a különféle központok sokasága határtalan ; már nem is tudja senki, hogy hány van és milyen a hatáskörük ? Hát arra akarom felhivni a figyelmet, hogy ezek működése belenyúl egy és más kérdésbe és pedig, sajnos, oly erősen, hogy a legaggasztóbb tünetek mutatkoznak ebben a tekintetben. ítequirálják ugyanis már a vetőmagot is. Azt hiszem, ha valami rossz benyomást kelthet, mert amint az urak mondják, vigyázni kell, hogy a külföld ebből, meg abból tőkét ne kovácsoljon, hát ez tehet rossz benyomást. A külföld épen ugy tudja, mint mi, ezeket a dolgokat, akár elmondjuk a képviselőházban, akár nem. Jobban vannak értesülve a dolgokról, mint mi magunk. Egészen jól tudják, hogy vetőmagot requirálnak. Hát feladjuk a harczot 1 Lehetséges-e, hogy most, amikor a fronton folytatott harcz átalakult gazdasági harczczá és ki tudja, meddig fog tartani, lehetséges-e, hogy most mindent elvigyenek, azt a zsák zabot, azt a kis búzát is ? Lehetséges-e ezt a rendszert fentartani 1 Van ennek indokolása ? Az a kevés vetőmag változtat a dolgokon ? Azt hiszem, hogy nem, ez is csak a rendszertelenség következtében történik. Őszintén megvallva, nem tudom, hogy a földmivelésügyi ministerium hivatalaiban mit csinálnak, de hogy ezzel a kérdéssel komolyan abszolúte nem foglalkozhattak és hogy hiába hangoztatják Főrendiházi napló. 1910—1915. IV. kötet. itt és mindenütt, urbi et orbi, hogy többtermelés jegyen, az bizonyos. Az ország oly részei hevertek éveken keresztül parlagon, amelyeket most nagyon jól lehetett volna megművelni, de a megművelés érdekében semmi sem történt. Még akkor is, amikor osztották a vetőmagot, a zabot májusban küldték és egyéb vetőmagot is elkésve küldtek. Amikor a gazda már elhatározta, hogy ennyi meg ennyi holdat fog bevetni, tizedrész vetőmagot kapott. Ez világbolonditás és nem gazdasági politika. Ez oly komoly kérdés, amelylyel ma is érdemes foglalkozni, ez nem egy elmúlt bűn, amelyet a kormány rovására lehet irni, hogy azután napirendre térjünk. Ez aktuális kérdés, amelylyel foglalkozni kell. Minden tényezőnek közre kell működnie ebben a tekintetben. Hogy a főispánok a katonai felmentéseken kivül mit csinálnak, azt nem tudom. Tisztelet és becsület a kivételnek. Vannak, akik jól megtették kötelességüket. Sáros vármegye főispánja a községek érdekében dolgozott és bizonyára lesznek ilyenek mások is. Nem jártam be az országot, nem szoktam általánosságban 'kritikát mondani és mindenki felett pálczát törni, de hogy nagyban és egészben nincsenek ugy beállítva, mint ahogy kellene, az bizonyos. A főispánnak ma a vármegye ügynökének kellene lennie, nem arra, hogy a munkapárti barátainak vigyen keresztül valami előnyöket, nem ugy értem, de ugy értem, hogy utánajárjon, nézze, hogy minden egyes gazdaságban mi hiányzik, mi baj és ő talán van abban a helyzetben, hogy a métermázsára menő ministeri rendeleteket ismerje, mert a szegény gazda ugyan nincsen tájékoztatva és ezen nem is csodálkozhatik senki. Szó esett itt a nagybankok működéséről is. Nem tartozom azok táborába, akik mindazokat a vállalatokat, magánembereket is, akik jó] gazdálkodnak, akiknek jól megy soruk, akik nagy vagyont gyűjtöttek, ab ovo támadják és azokkal szemben ellenségesen viselkedjem. Nem ! Hiszen a gazdasági életben, mindenki igyekszik gazdagodni, a bankok is kötelességszerűen a részvényesek érdekében igyekeznek tőkéiket szajjoritani és a versenyben részt vesznek. De nem hefyes, hogy a bankok ugy elhatalmasodjanak, hogy minden magánvállalatot lehetetlenné tegyenek és a kisember esistentiáját megnehezítsék, megbénítsák. Ebben az irányban kell igyekezni a változtatás előidézésére. Ez a kormány kötelessége. Az ország vezetőinek kötelessége, amennyire lehet, nem belenyúlni a gazdasági kérdésekbe, meg kell engedni a szabad versenyt, nem szabad imnden kérdést agyonszabályozni, nem lehet az életet agyonszabályozni, mert az sohasem czélszerü, de igenis kötelessége az államnak figyelemmel kisérnie az ádáz harczot a vagyonosodásért, amely folyik a különböző tényezők közt és meg kell figyelni, hogy melyik az az osztály, érdekcsoport, az a gazdasági ág, amelyet a hatalmasabbak esetleg legyűrnek. Azt védelembe kell venni, intézményesen meg kell védeni azok ellen, akik 40