Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-91

314 A FŐRENDIHÁZ XCI. ÜLÉSE. a lelkes vagyonszerzésben túlmennek a kívánatos határon. Senki sem tagadja, hogy az országnak ép ugy szüksége van hatalmas pénzintézetekre, mint középbirtokosokra, kisgazdákra, jól situált viszonyok közt élő munkásokra, de hogy ebben a nagy versenyben egyik, vagy másik csoport ne gyűrje le a többieket, erre nézve kötelessége a kormánynak a gyengébbet megvédeni. Ellenőrizni kell a bankokat, hogy szabályosan és a nemzeti ügy szolgálatában fejtsék ki működésüket, amit ha elmulasztanának, a legnagyobb szigorral kell ellenük eljárni. Ebben a tekintetben egyáltalán nem látunk semmiféle intézkedést. És mondhatom, hogy meglehet, valami óriási bölcseséget takargatnak az urak, megengedem, de ebből a tervből nem árulnak el semmit. Én azonban ellentétes nézetben vagyok, mint Majláth József gróf, aki kifejtette, hogy ő a törvényhozási ellenőrzést nem gyakorolja a háború alatt, majd a háború után. A kritika a háború után igazán eső után köpenyeg lesz, a kritika a háború után jó lesz azoknak, akik pártpolitikai czélokat folytatva, meg fogják akarni az akkori kormányt buktatni és argumentumul felhozni hibáit. De a törvényhozás ellenzéki oldalának nemcsak az a feladata, hogy akkor kritizáljon, amikor buktatni akar, hogy a kormány működését csak azért vonja kritika alá, hogy a kormányt gyengitse, hanem az is, hogy a helyzeten javitson, amennyire lehet. Ha vége lesz a világháborúnak és minden előkészítést elmulasztunk ugy a socialis, mint a gazdasági téren; ha azt fogjuli majd mondani, hogy eddig háború volt, most kezdjük üjból a régi nótát és kezdjünk gondolkozni, mit kell csinálni, akkor ez az ország elbukott. Az ellenzéki kritika és általában a kritika nemcsak nem káros, hanem kívánatos és szükséges. Meg vagyok győződve, hogyha mindazok, akiknek kritizálni valójuk van, nyiltan elmondanának mindent az ország szine előtt, pártszemjjontok által nem feszélyezve, akkor minden máskép lenne. Az elkésett intézkedések idézték elő, hogy teljes bizonytalanság előtt állunk s nem tudjuk, hogy a nép legszegényebb rétegének existentiája hogyan van biztosítva. A háború utáni bajt, a nyomort, az anarchiát a háború alatti intézkedésekkel kell megelőzni. Itt vannak a tisztviselők, kiknek megélhetése egyszerűen lehetetlen. Azzal a gyönyörű szép pénzügyministeri, pohárköszöntőbe való frázissal, hogy büszke arra, hogy a törvényszéki biró maga talpalja a csizmáit, nincs elintézve a kérdés. Teleszky János pénzügyminister: Nem igy mondtam ! Hadik János gr.: A lapok igy hozták, méltóztassék rektinkálni. Ilyenekkel nem lehet ezt a nagy kérdést elintézni. Az nem ellenzéki politika, hogyha arról beszélünk, hogy a tisztviselők megélhetését biztosítani kell. Méltóztassék az államháztartás körül ott, ahol nagy üzleteket kötöttek és fognak kötni, milliókat és milliókat megtakaritani, de nem monopolistáknak kiszolgáltatni, mint Lukács tette, az ország vagyonát, hanem tessék azokat a milliókat odaadni a tisztviselőknek és a szegény népnek, akkor mások lesznek a socialis viszonyok. A jelentést nem fogadom el. Elnök : Szólásra Id következik ? Hertelendy Ferencz jegyző: Zselénszky Róbert gróf ! Zselénszky Róbert gr. : Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek ! Miután a szőnyegen forgó ministerelnöki jelentés tárgyalása alkalmából mindenről beszélnek, sőt ha lehetséges lenne, még ennél is többről, legyen szabad nekem is egy pár tárgyat megvilágítani. Az ellenzék kevés kivétellel a leghevesebben támadja a kormány minden intézkedését. Erre nézve azt mondom, hogy nagyon nehéz a jelenlegi körülmények közt mindent helyesen intézni. Hároméves világháború és háromévi rossz termés után nem lehet ugy intézkedni, hogy az ország minden tekintetben meg legyen elégedve s igy ezt a kritikát nem tartom méltányosnak. Én nem azt mondom, hogy minden a legjobban történik, — ezt a minister urak sem mondják, — de azt állítom, hogy a legerősebb férfi áll a kormány élén, hogy Tisza István gróf reggeltől estig fáradozik, hogy sikeresen kormányozhasson s azt mondom, hogy a minister urak is a legszorgalmasabban viszik az ügyeket. Ebből kifolyólag én a jelenlegi kormány és a jelenlegi ministerelnök iránt a legnagyobb bizalommal viseltetem. Ellenzéki politikusaink nagyobb része már kormányon volt. Ha körülnézek a láthatáron, egyetlen egy férfit sem látok, aki képes lenne ugy vinni az ország ügyeit, mint azt a jelenlegi ministerelnök ur teszi. Kifogásaim azonban nekem is vannak. Először ott van a mezőgazdasági terményeknek kivétel nélküli maximálása és requirálása. Egészen helyesnek tartom, ha mindazok a czikkek, melyek az élet fentartásához szükségesek, maximáltatnak és requiráltatnak. De pl. miért kellett maximálni és requirálni a heremagot, mely az élet fentartásához nem szükséges, ezt egy mezőgazda sem tudja megérteni. Miután vannak gazdák, kik herét nem termelnek, hanem vesznek, egészen helyesnek találtam volna, ha csak egy részét requirálták volna, a többit pedig szabadon hagyják. De hogy miért kelljen a heremagot eladni a Haditerménynek átlag 300 K-ért, hogy ugyanezt a heremagot ez Németországnak 800 K-ért, vagy jóval magasabb áron eladja, azt sem én, sem gazdatársaim nem értjük. Nemsokára újra meg fog kelleni állapítani a mezőgazdasági termények maximális árát. En nem szólok jelenleg egy szót sem a maximális árak emelése mellett, mert ez függ a terméstől és függ a conjuncturától, csak bátor vagyok a ministerelnök és a földmivelésügyi minister uraknak figyelmébe ajánlani azt, hogy a háború kezdetén, 1914 augusztus 29-én a búza 33 koronával jegj^eztetett, jelenleg pedig 41 K-ban van maximálva, tehát a búza árának emelkedése 24% ; holott a közvetítés a háború előtt 20 fillér volt, most pedig 1 K 50 fillérre