Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-89

284 A FŐRENDIHÁZ LXXXIX. ÜLÉSE. kalmáva] az illető férfiú megválasztása megtörténik, a főrendiház jogait mélyen sérti. Ez jogfosztást jelent, méltóságos főrendek, mert annak idején, midőn elhatároztatott, hogy az ország választja meg azt az egyént, ki a koronázásnál a király fejére teszi Szent István koronáját, ezt senki sem magyarázhatta ugy, hogy mindenkor a képviselőház választ valakit és azután hozzájárulás végett a főrendiházat megkeresi, vagyis hogy a 67-iiri eset állandóan praeeedensül fog szolgálni s hogy a főrendiház a szavazatból kizáratik és tisztán veto-jogra szorittatik. Igaz, hogy 1867-ben Deák Ferencz indítványozta Andrássy Gyula gróf megválasztását, ki egyhangúlag meg is választatott, de ő egy kissé máskép járt el, mint most a ministerelnök ur. 0 előzetesen megbeszélte indítványát az összes tényezőkkel és miután tudta, hogy ugy a főrendiház, mint a képviselőház, valamint Magyarország osztatlan közvéleménye azon férfiú neve felé fordul, aki azután egyhangúlag meg is választatott, akkor, igaz, azt mondotta az ő beszédében a képviselőházban : En azt hiszem, hogy ez esetben felesleges a főrendiházzal együttes ülést tartani, hanem válaszszuk meg ezt a férfiút és kérjük meg a főrendiházat, hogy ehhez járuljon hozzá. Ha Deák Ferencz sejtette volna, hogy ez a kérdés valaha pártkérdéssé fog tétetni és hogy ez a választás ezentúl már nem lesz, mert nem lehet egyhangú, ha mindig a ministerelnököt kell majd megválasztani: akkor Deák Ferencz jobban vigyázott volna és kifejtette volna azt, hogy ez sem lehet a jövőben praecedens. Hogy Deák Ferencz milyen előzékenységet mutatott a főrendiházzal szemben, bizonyítja az, hogy nem Kívánta akkor kimondatni, hogy ezentúl az illető mindig választatni fog, mert figyelembe vette, hogy a főrendiháznak számos tagja azon az állásponton volt, hogy ezt a functiót a nádori állás betöltéséig az országbírónak kell teljesítenie. Ezt nem azért említem, mintha én erre az álláspontra akarnék helyezkedni. Én örömmel üdvözlöm azt, hogy az országgyűlés, minthogy ő koronáz, válaszsza azt a férfiút, akit legméltóbbnak tart arra, hogy a király fejére Szent István koronáját tegye. De felemiitettem ezt azért, hogy párhuzamot vonjak a két különböző eljárás között. Én a most követett eljárást feltétlenül sérelmesnek tartom, mert igy tovább megyünk abban az irányban, mely a főrendiházat mindenből kikapcsolja ; hiszen látjuk, hogy a főrendiház tárgyalásai manapság a legfontosabb javaslatoknál is szédületesen gyorsan haladnak. Ö eminentiája, a prímás ur is azt mondotta, hogy ugy sem lehet változtatni a hitlevelén semmit. Annyira átment ez a felfogás a méltóságos főrendek meggyőződésébe, hogy itt ugy is hiába beszél valaki és ez tényleg azt idézi elő, hogy az ország közvéleménye nem nagyon lelkesül ma már a főrendiházért ebben az összeállításban. (Ugy van! jobbfelől.) Ha ezt még növelni akarjuk, ha ezt ilyen irányban akarjuk továbbfejleszteni, jól van, mondjunk le mindenféle jogainkról, mondjunk le erről a jogról is. Itt hallottam hivatkozást arra,, hogy a főrendiházat illeti meg annak megállapítása, hogy Széchényi Viktor gróf vigye az ország zászlaját és kik vigyék a többi zászlót, hogy ez egy nagyon fontos -jog, amelyet a főrendiház elnökségének fenn kell magának tartania és ezt in camera caritatis az elnök ur ő nagyméltósága és az alelnök ur állapítja meg, ehhez senki földi halandónak szava nincs és hogy nem áldozhatjuk fel a főrendiháznak ezt a fontos jogát. Ezzel szemben pedig azt látom, hogy mikor arról van szó, hogy megválaszsza az ország azt a férfiút, aki a király fejére teszi Szent István koronáját, akkor átengedjük a választás jogát a képviselőháznak és egyszerűen igennel bólintva hozzájárulunk, amint mindenki előre tudj a, hogy hozzá kell j árulni a képviselőház határozatához. Hogy milyen bajt okozhat az, amit előbb voltam bátor kifejteni, ha nem engedik meg, hogy újból felszólaljon valaki egy ülésben, aki pár szóval reflectálni akar az ellenpárt szónokának beszédére, ennek fényes bizonyítéka a múlt ülésben történt eset. Bernáth Géza, ő nagyméltósága, — nagyon sajnálom, hogy most nincs jelen, de azt hiszem, nem fogok olyat mondani, ami az ő desavuálását jelentené, — a múlt ülésben azt mondotta és azzal argumentált az én javaslatom ellen, hogy ő itt burkolt kezdeményezést lát a főrendiház részéről az én indítványomban és miután a főrendiháznak nincs joga kezdeményezni, (Felkiáltások balfelől: Nem mondta!) soha sem is tette, ennek következtében ő ellene van. Hogy ezt igy mondotta, bizonyítja az, hogy. a sajtónak összes képviselői, akik itt a karzaton ülnek, mind ugy írták le beszédét, nem mintha nem tévedhetnének, sőt néha nagyon is tévednek, mert sok a dolguk és sietve jegyzik a beszédeket, de tényleg minden lapnak tudósítója egyhangúlag ugy irta fel és mikor lementem a gyorsírodába és ott átnéztem a beszédemet, véletlenül találkoztam ő nagyméltóságával, aki azt mondotta, hogy azért jött le javítani beszédét, mert ő azt nem mondta, pedig körülötte azt állították, hogy azt mondta, hogy nincs a főrendiháznak kezdeményezési joga. Ha akkor meg méltóztatott volna engedni, hogy felszólaljak és pár szóval tiltakozzam az ellen, hogy a főrendiháznak nincs kezdeményezési joga, ő nagyméltóságának azonnal alkalma lett volna kifejezést adni annak, hogy itt tévedés forog férni, ő elszólta magát, de ő sem helyezkedik arra az álláspontra, hogy a főrendiháznak nincs kezdeményezési joga, amint különben is azt hiszem, hogy ezt az 1885 : VII. t.-cz. 13. §-ával szemben vitatni egyáltalában nem lehet. Ép igy, ha most el méltóztatnak fogadni ezt az eljárást és bele méltóztatnak ebbe nyugodni, ez praecedenst jelent, még pedig nagyon határozott praecedenst és akkor a főrendiház a nádori tisztség helyettesítésére hivatott férfiú választásában soha nem fog többé részt venni és ép olyan