Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-58

A FŐRENDIHÁZ LVIII. ÜLÉSE. 11 liogy át legyen hatva nemzetfentartó missiojától és takarékosságával áldozzon a haza oltárán. Szükséges azonban ehhez a majorátusi törvénynek novelláris módosítása olyan szellemben, hogy egészen és megterhelt kisbirtokokból is lehessen majorátust alkotni. Utalnak az ellenzéki politikusok Poroszországra és a poseni agrár politikát szeretnék követve látni nálunk. Legyen szabad nekem erre nézve néhány mondatot felolvasnom egy munkából, amely most jelent meg és melyet nem egy lengyel, de a német Delbrück János irt: Politik und Volkswille cimen. Ebben a következők olvashatók (olvassa) : »25 év óta tart a telepítési politika Posenben és semmiféle haladás a németség számára nem érhető el, holott a telepitettek száma 120.000 lélekre rug. Ellenkezőleg. Ha egy lengyel földet vásárol és azon egy házat építeni óhajt, ez megtiltható neki. Es ez a kivételes törvény, amely annyira belevág a birtokjogba, sürüen is lett alkalmazva. Ennek daczára annyi lengyel szerzett német birtokot, hogy az egész állami telepítés hiábavalónak bizonyult, sőt a lengyelek még tért is foglaltak a németséggel szemben. A telepítési actiónak egyik következménye volt a földárak nagy emelkedése. Ezt felhasználták a lengyelek, földjeik egy részét eladták, bevándoroltak a városokba és ellengyelesitették az eddig német városokat; meggazdagodtak és visszavásároltak német földbirtokot. A kényszernémetesítés, a kitűnő német hivatalnoki kar, a kizárólag német iskola, a német telepítés eddig csak egy eredményt ért el: felébresztette a lengyel nemzeti érzést és egy meglehetősen könynyelmü és pártoskodásra igen hajló nemzetiséget takarékossá, szorgalmassá és egygyé tett . . . Ez a politika demoralizálta a poseni németséget, mert sokan másra nem gondolnak, mint méregdrágán eladni a földet és azután a tartományt elhagyni. A német Ansiedlungskomissiori 25 év óta bruttó közel egy milliárdot, nettó 740 millió koronát költött, az osztó igazsággal nehezen összeegyeztethető törvényekre támaszkodva, — kényszerkisajátitás, házépítési tilalom, — és az eredmény a németesedés szempontjából, mint már idéztem, semmi. A, 66 millió lakósu német birodalom tehát 1 milliárd kiadással sem tudott németté tenni 3,200.000 lengyelt, akik nem is tömörítetten laknak, hanem majdnem ugyanolyan számú németséggel vegyesen. Hogyan lennénk képesek mi hasonló módon magyarosítani nemzetiségeinket, akik körülbelül ugyanolyan számban vannak a magyar birodalomban, mint a magyar faj. A poseni viszonyokat tanulmányozva jövünk rá, hogy mennyire bölcs volt Tisza István gróf kíméletes és méltányos nemzetiségi politikája. (Helyeslés.) Tehát részemről ellenzék egy telepítési törvényt, de szükségesnek tartok egy parczellázási törvényt, amely hivatva lenne eddig sürün előfordult visszaéléseket korlátozni, lehetőleg lehetetlenné tenni. Ennek sürgős benyújtását kérem a kormánytól, valamint novelláris módosítását a majorátusi törvénynek is, előbb emiitett szellemben. Most pedig van szerencsém Harkányi János báró minister ur ő nagyméltóságához és az összkormánvhoz a következő kérést intézni. (Halljuk!) Mint már többször emiitettem a méltóságos főrendek előtt, az Ausztria és Magyarország között 1907-ben létrejött vám- és kereskedelmi szerződós 21-ik czikkének utolsó bekezdésében a következő áll: »A magyar kir. kormány kötelezettséget vállalt, hogy a törvényhozás elé mielőbb törvényjavaslatot terjeszt a budapesti tőzsde üzleti forgalmának szabályozása tárgyában.« Már kétszer nyújtottam be törvényjavaslatot a méltóságos főrendeknek. Az első alkalommal törvényjavaslatom egy szavazattal, — az akkori elnök szavazatával, — megbukott, második javaslatomat visszavontam, mert Beöthy László akkori kereskedelemügyi minister ur szives volt kilátásba helyezni, hogy tanulmány tárgyává téve javaslatomat, ennek figyelembevételével egy tőzsdetörvényjavaslatot szándékozik benyújtani. Az 1913—14-ik évi árképződés is fényes bizonyítéka annak, hogy mennyire kárára van az egész ország közgazdaságának a fedezetlen határidőüzlet; őszszel és télen sikerült a baissiernek hamis, mondjuk álhírek terjesztésével és fedezetlen határidőüzletek kötésével a búzaárakat lenyomni, amíg végre kipattant az igazság, hogy alig van búzakészlet, mire hirtelen felemelkedett a búza ára 28 koronára és nincs kizárva, hogy aratásig még nagyobb jegyzéseket fogunk látni. Nem vagyok barátja annak, hogy az állam mindenbe beavatkozzék, mindent akarjon tenni; kivé vagyok' minden autonómiának, többek közt a börze autonómiájánakis, de a fedezetlen határidőüzlet, véleményem szerint, visszaélés, visszaélések ellen pedig az államnak kötelessége küzdeni. Kérem tehát a kereskedelemügyi minister urat, szíveskedjék mielőbb egy, kizárólag a fedezetlen határidőüzletet lehetetlenné tevő törvényjavaslatot benyújtani, olyan szelleműt, mint a nagyon jól bevált osztrák törvényt. Bizonyos körökben, a nagy buza-árakra támaszkodva, követelik a gabonavámok mérséklését, esetleg megszüntetését. Felesleges említenem, hogy véleményem szerint ezzel csak ártanánk ugy az iparnak, mint a kereskedelemnek, mint a mezőgazdaságnak és nem használnánk semmit a fogyasztóknak. Miután azonban sürün emlegetik a kérdést ugy nálunk, mint Ausztriában, kérnék megnyugtató nyilatkozatot a t. kormánytól. Engedjék meg, méltóságos főrendek, hogy befejezés előtt még egy ügyet említsek. (Halljuk ! Halljak!) Hónapokig rágódott a kárörvendő ellenzék a tervezett margitszigeti