Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-58

12 A FŐRENDIHÁZ LVIII. ÜLÉSE. bank ügyén. Véleményem az, hogy bátrabb tettet ritkán követett el ministerelnök, mint amikor Tisza István gróf megsemmisítve elődjének intézkedéseit, a margitszigeti játékbank ellen foglalt állást és annak létrejöttét lehetetlenné tette. Tudta, hogy ezzel ellenségévé fog tenni számtalan érdeket; tudta, hogy ezzel bizonyos kifizetett összegekről a leplet le fogja rántani; tudta, hogy ezzel nagy kötelezettséget vállal; ezt mind megkoczkáztatta, mert lelkiismerete, kötelességérzete, bátorsága nagyobb volt politikai önérdekénél, saját érdekénél. Ezért a legnagyobb hálára kötelezte az országot. Bocsánatot kérek, hogy jelenlétében igy merek nyilatkozni, de — más szavakat nem találtam felháborodott érzelmeim kifejezésére. A költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Radvánszky Albert b. jegyző: Dessewffy Aurél gróf! Dessewffy Aurél gr.: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Nem kívánom előttem szóló t. barátomat követni azon a téren, hogy ő a budgetet, annak összegét és a mai budget állapotát tulajdonképen az előbbi kormánynak a ténykedésére akarja ráhárítani. Zselénszky Róbert gr.: Készben! Dessewffy Aurél gr.: . . . ítészben sem lehet. Mondom, nem akarom erre a térre követni őt, mert azt hiszem, hogy ezzel egyáltalában nem segítünk az ország helyzetén és állapotain. Hadik János gr.: Akkor nincs themája, ha ezt nem teheti! Ez az egyedüli themája! Dessewffy Aurél gr.: Bárki, aki foglalkozik a mai helyzettel és nézi ezt a költségvetést, amely 2.264,157.000 koronát tüntet fel és ha szembeállítja a bevételeket és a kiadásokat és 61.000 korona felesleget lát, aki komolyan foglalkozik pénzügyekkel, aggályosnak kell, hogy lássa a helyzetet. Aggályosnak kell látnia igénytelen nézetem szerint különösen azért, mert a bevételek 191 millióval emeltetnek. Már ])edig a mai viszonyok között, mikor az országnak igen nagy része válságos helyzetben van, mikor tulajdonképen csak két adótételbeli emelés foglaltatik a bevételek között, t. i. a szeszadó emelése egyrészt, más részről pedig a bélyeg- és jogilletékek emelése, a többi bevételi többlet pedig mind a természetes fejlődésre van utalva, igazán félni kell attól, hogy ez a 191 millió bevételi emelkedés nem fog bekövetkezni. Indokoltnak tartom ezt a felfogásomat különösen azért, mert ha tekintjük általában ugy a vasúti forgalmunkat, mind pedig azt, hogy országunk egy igen nagy része válságos helyzetben van és igen sok magánvagyon van megtámadva az utóbbi évek rossz viszonyai folytán, akkor én megvallom, nem ringathatom magamat ily reménységben, hanem aggályosan nézem, hogy vájjon az az előirányzat be is lesz-e tartható ? Mindig halljuk hangoztatni a takarékosságot, amit életbe kellene léptetni. De bizonyos tekintetben igazat kell adnom most a kormánynak abban, hogy a kikoplaltatási és az igazi takarékossági politikát be nem hozta a pénzügyek terén, mert hiszen akkor temérdek fejlődő érdekeltségnek és az állami élet számtalan igényének sem tudnánk megfelelni s talán sokkal nagyobb kár háramolnék ebből hazánkra, mint amennyi haszon származnék az ilyen takarékosságból. De épen mert a helyzet pénzügyileg ilyen válságos, szükségesnek tartom, hogy a pénzügyminister ur igyekezzék a lehetőség szerint más irányokban előmunkálatokat tenni arra nézve, hogy egyéb pénzügyi bajaink sanáltassanak, amelyekre rámutattam már a múltkor, a bizottsági tárgyalás alkalmával s amelyek között igénytelen nézetem szerint elsősorban hitelszervezetünk az, amely beteg s amelyre nézve nagyon kívánatos volna, hogy az ott felmerülő bajok, melyeket a takarékpénztárak összeroppanása által és temérdek magánvagyonnak szertehullása következtében is látunk, orvosoltassanak. Szükség van tehát arra, hogy a pénzügyminister ur lehetőleg mielőbb egy ankettet hívjon össze, amelyen a hitelszervezeti bajok megbeszéltessenek s amelyen lehetne tenni kezdeményező lépéseket a bajok orvoslására. De ha már felszólaltam, méltóztassanak megengedni, hogy néhány észrevételt tehessek az általános politikai helyzetre vonatkozólag is. (Halljul!) Megvallom, én mindig azok közé tartoztam, akik a békés fejlődésre és a conijjromissumokra fektették a fősúlyt. Szerintem a mai politikai helyzet legnagyobb szerencsétlensége, — különösen ha tekintetbe vesszük az egész balkáni alakulatot és az ottani viszonyokat, a felénk tornyosuló veszedelmeket, — hogy mi magyarok nem értünk egyet, hogy nem tudunk egymással egyezni. Mert méltóztassanak csak elképzelni, hogyan tudunk mi eleget tenni általában a mi eulturalis, gazdasági, socialis és pénzügyi feladatainknak, ha az ország, ugy mint eddig, a jövőben is széjjelhuz, ha nem tartunk össze, ha nem igyekszünk együttműködni. (Igaz! Ugy van! Helyeslés.) És e tekintetben egyenesen az igen t. ministerelnök úrhoz kell intéznem szavaimat. Mert nekem az a nézetem, hogy az az erőszakos politika, melyet két esztendővel ezelőtt ő inaugurált s amelyet azóta a legnagyobb consequentiával folytat, egy darabig még talán fentartható lesz, de az országnak java, haszna ebből nem lehet. Ha a képviselőházba katonai erőt hozunk be, ha a katonaság igénybevételével akarunk tovább működni, ha azt látjuk, hogy ezt átviszszük a becsület terére is és ott is, a magánbecsület dolgaiban is a katonaság akar felettünk clisponálni, akkor igazán kérdeznem kell: hová vezet ez, hová jutunk ezen az utón? Ennyit akartam az általános politikai helyzetre vonatkozólag megjegyezni. Részemről szerencsétlenségnek tartom, ha egyáltalán a kato-