Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.
Ülésnapok - 1910-58
10 A FŐRENDIHÁZ LVIII. ÜLÉSE. Zselénszky Róbert gr.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Az ellenzék ugy újságjaiban, mint felszólalásaiban egyre szemrehányást tesz a kormánynak, (Halljuk! (Halljuk!) hogy felette sokat költ, hogy gombamódra gyárt törvényeket. Engedjék meg a méltóságos főrendek, hogy egy bekezdést felolvassak egy felszólalásomból, melyet hat évvel ezelőtt a főrendiházban tartottam (olvassa) : »Soha 1867 óta nem emelkedtek annyira az állam rendes kiadásai, mint amióta a coalitiós kormány van uralmon. Ugyanis, mig az előbbi kormányok alatt a legrosszabb esetben három, a legjobb esetben nyolcz év kellett ahhoz, hogy az állami rendes kiadások 100 millió koronával emelkedjenek, addig a koalicziós kormány minden évében több, mint száz millióval emelte a költséget. Be ez nem meriti ki mindazt a kárt, melyet a coalitiós kormány okozott az országnak pénzügyi szempontból Ítélve meg a helyzetet. Az évi rendes kiadások nemcsak több, mint százmillió koronával emelkedtek évenként, holott az előbbi kormányok 41 évi uralma alatt öt és fél év kellett ahhoz, hogy a kiadások százmii-. Hóval emelkedjenek, de a kormány a törvényhozáson egyre keresztülerőszakolt törvényeket, amelyeknek mindegyike óriási költségeket vont maga után; igy hogyha az ezen törvények által okozott kiadásokat hozzáadjuk az emiitett nagy költségemelésekhez, komoly bajba fogják sodorni a legközelebbi időkben az adófizető polgárságot.* Elismerem, hogy nagyon nagy az 1914/15. évi költségvetés, két millard 264 millió koronát tesz ki a budgetben a rendes kiadás. De ennek egy részét épen a volt coalitiós kormánynak köszönhetjük, más részét pedig annak a szerencsétlen külügyi helyzetnek, amely alól egyetlen egy kormány sem tudta volna magát kivonni. Tehát semmi alapos joga nincs az ellenzéknek, hogy egyre szemrehányást tegyen a kormánynak, hogy sokat költ. (Igaz! Ugy van! a középen.) Prónay Deszö b. : No! No! (Derültség.) Zselénszky Róbert gr.: Nézetem szerint felesleges túlságosan aggódni az állam pénzügyei felett, mert a ininisterelnök ur ő nagyméltósága a takarékosságot minden téren a legnagyobb erélylyel követeli és keresztül is viszi, Teleszky János pénzügyminister ur ő nagyméltósága pedig oly komoly szakavatottsággal intézi pénzügyeinket, ugy hogy reményem van arra, miszerint ugy a komoly közgazdasági, valamint a külpolitikai helyzetet képesek leszünk szerencsésen áthidalni. Részemről csak üdvözölhetem a pénzügyminister urat azon nyilatkozatáért, amelyet minap pénzügyi bizottságunk előtt tett és örvendek, hogy kilátásba helyezte, hogy addig, mig tart a kedvezőtlen közgazdasági és külügyi helyzet, nem szándékszik közgazdasági életünket adóreformmal megzavarni. Még nevetségesebb az ellenzéknek az a szemrehányása, hogy a kormány gombamódra gyárt törvényeket. Igen, egy pár felette sürgős és actualis törvény lett módosítva, de mindezek egy fillérébe sem kerültek az államnak, holott a coalitiós kormány alatt, mint 6 évvel ezelőtt tartott fölszólalásomban már emiitettem, aránylag sokkal több törvény lett alkotva, ezeknek nagy része pedig igen sok pénzébe került az országnak, azonkívül olyan könnyelműen lettek szerkesztve, hogy sürgős reformra szorulnak. Ilyenek például az iparpártolásról szóló törvény, a munkáspénztárról szóló törvény. Áttérve a földmivelésügyi tárcza budgetjére, a legnagyobb megelégedéssel adózom G-hillány Imre báró földmivelésügyi minister ur ő nagyméltóságának komoly és szakavatott nyilatkozataiért, amelyeket a képviselőházban tett és amelyeknek legnagyobb részével teljesen egyetértek. Üdvözlöm őt azért, hogy a földmivelésügyi tárcza keretén belül a legnagyobb takarékosságot akarja meghonosítani, ellentétben elődjével, Darányi Ignácz úrral, akinek érdemeit távolról sem akarom a legkevésbbé is csorbítani, de akiről mindenki tudta, hogy az ország pénzével, — az igaz, szerencsésebb körülmények közt, — meglehetősen bőven bánt. Nincs nehezebb, mint takarékoskodni egy bőkezű előd után. Annál nagyobb érdem illeti a takarékos utódot. Grhillány Imre báró válaszolva a gazdaszövetség t. elnökének arra a beszédére, amelyet a gazdaszövetség közgyűlésén az idén tartott, bebizonyította, hogy a munkapárt nem költött kevesebb összeget telepítésre és parczellázásra. mint az a kormány, amelynek földmivelésügyi tárczája élén Darányi Ignácz ur állott. Részemről semmit sem várok a telepítési törvénytől egy olyan országban, mint Magyarország, ahol a földnek átlagos eladási ára már túlhaladta sok vidéken az 1000 koronát, annak jövedelmezősége jíedig, ugyanazon vidékeken, majorsági kezelés mellett, alig üti meg a 30 koronát. Tehát én részemről teljesen törölném az egész tételt. Egy telepítési és parczellázási törvény 40 milliós budgettel véleményem szerint csak azt eredményezné, hogy a már úgyis tuldrága magyar föld még drágábbá válnék, a már úgyis tulmobüisalt föld még ingóbbá válnék, azonkívül 40 milliót dobnánk ki haszontalanul. Az ellenzék jogosan szörnyűködik afelett, hogy nemzetiségi vidékeken a magyar birtokok nemzetiségi kézre vándorolnak. Részemről azt az állapotot tartom kívánatosnak, midőn a föld legkevésbé cserél gazdát. Ha a birtokos meg akarja tartani a földbirtokot Erdélyben és más nemzetiségi vidéken, — és legfőbb óhajom az, hogy meg is tartsa, — ez csak ugy történhetik meg, ha mentül sűrűbben alkotunk majorátusokat. Azonkívül szükséges, hogy a birtokosság ne csak a jelent, hanem a jövőt is tekintse.
