Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-46

58 A FŐRENDIHÁZ támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely ha elvész, Róma ledől s rabigába görnyed.« Méltán mondja egy jeles történetíró : »Mindig a vallástalanság, a materialismus volt az a lánoz, amelybe a zsarnokság, az önkény kapcsát akasztotta.* Mig a vallásos érzés, mig az idealismus hatja át a szivet, addig lehet szólni a társadalom haladásáról, az élet emelkedéséről. Ebből a szempontból, méltóságos főrendek, a lelkész gondjaira bizott munka terén is jogosultnak kell találnom azt a régi emlékeztetést: »Dignus est operarius mercede sua.« A jelen törvényjavaslatban azt találjuk, hogy ennek második paragrafusa értelmében 3000 K az a fok, ameddig a lelkészi fizetés államsegélylyel emelkedhetik, 3000 K a mai megélhetési viszonyok között, mindenki beláthatja, egy lelkésznek, aki akadémiai, egyetemi tanfolyamokat végzett, ahol a lelkészek családalapításra is vannak hivatva, valóságban igen gyenge alap az önfentartáshoz és a családfentartáshoz, hozzá még akkor, amidőn azt látjuk, hogy az állami tisztviselők, még ha nincs is meg az akadémiai, egyetemi képzettségük, fizetésük emelésénél sokkal kedvezőbb helyzetben vannak, mint a szent és igazán magasztos hivatást teljesitő lelkészek. Ennek mi lehet az eredménye ? Nagyon lehet tartani attól, méltóságos főrendek, hogy a lelkészi pályától a jobb tehetségű ifjak mindinkább visszavonulnak, mikor az állam a más téren működőknek sokkal kedvezőbb anyagi helyezetet nyújt, az ön- és a családfentartás feltételeit sokkal magasabb és biztosabb fokon nyújtja számukra. Ha pedig a lelkészekkel együtt megritkul a vallásos érzés ápolóinak, az idealismus őrzőinek a sora, ennek veszedelmes hatását kikerülhetetlenül sinleni fogja, a történet tanúsítása szerint, az állam és a társadalom egyaránt. A második paragrafus nincs megfelelő conncxusban az 5. §-szal, amint erre már a mélyen t. előttem szólók is hivatkoztak. Itt az van kimondva, hogy a lelkészi fizetés 3000 K-ig emelkedhetik, az 5. § pedig, ha életbe lép, megengedi — sőt utasitásképen hangzik, — hogy alatta maradhasson 3000 K-nak. Ahol pl. a lelkészek fizetése a magas kormány által elfogadottan, annak idején, vegyük fel 400 K-ban állapíttatott meg, ennek háromszorosa 1200 K és ha éhez hozzáadjuk az ötször ismétlődő korpótlék összegét, 1400 K-át, ez semmikép sem hozza ki a 3000 K-át. Előáll tehát az az eset, hogy mivel eddig fel kell emelni, akkor uj intézkedéssel keU azt a 2900, vagy esetleg 2800 K-át újra külön kiegészíteni 3000 K-ig. Ez a paragrafus tehát, egybefoglalva a 2. §-szal, tagadhatatlanul bizonyos correctivumra szorul. Á 6. §. értelmében a vallás- és közoktatásügyi minister ur felhatalmaztatik, hogy a korpótlékok engedélyezése alkalmával az illető lelkészség jövedelmének összeírásában szereplő tételeket vizsgálat alá vehesse és azokat a vizsgálat eredményéhez képest megfelelően módosíthassa is. Itt a katholikus lelkészekre nézve ki van mondva, hogy ez az orszáXLVI. ÜLÉSE. gos katholikus congrua-tanács előzetes meghallgatásával történik. Nagyon helyesen, bölcsen. De sajnálattal kell azt nekünk, protestánsoknak, itt nélkülöznünk, hogy a protestáns lelkészeknél, ha ugyanezen esetek fordulnak elő, a református convent, vagy az evangélikus egyetemes egyház nem hallgattatnak meg előzetesen. A 7. §. szerint: >>a korpótlék szempontjából a lelkészi jövedelmeknek ezután előálló minden olyan növekedését, amely az 1898 : XIV. t.-cz. 11. §-ában megjelölt jövedelmek közé tartozik, be kell számítani a lelkészi jövedelembe és éhez képest a korpótlék összegét megfelelően le kell szállítani.« Mi következhetik ebből, méltóságos főrendek ? Következhetik és következni fog esetenkint az, hogy ha az a gyülekezet a lelkészi állásnak fontosságát méltányolni tudja, ha meg tudja érteni azt, hogy a vallás ápolása, az egyház fentartása nélkül itt a földön az ember igazán nem boldogulhat, tehát önmegerőltetésével is vagy egyes vagy gyülekezetalapitványt akar tenni, hogy azt a nagyon szerény méretű 3000 korona javadalmat emelje, és ezzel megkönnyítse annak a lelkésznek, különösen a családos lelkésznek a feladatát, aki utalva van esetleg 4—5—6, vagy több gyermeknek neveltetésére s oktatására is, ez a nemes szándék a törvény e paragrafusának érvénybenmaradása folytán teljesen czéltalanná, illu«oriussá lesz. mivel, ha az a nemeslelkü jótevő, alapítványt akar e szép, nemes czélra tenni, ez segit az államon, de azon a lelkészen nem. mert ugyanannyival, amennyire az alapítvány szól, leszállittatik az ő államsegélye, korpótléka, congruája. Ez, ugy hiszem, nem lesz szándéka a magas kormánynak, de épen azért kérném a szakasz corrigálását. Végül még igaz, némi kilátást nyújt ez a törvény arra, hogy az egyház segíthessen magán azon segélyből, amelyet az állam részéről nyert. Ha ez csakugyan megvalósul, azt mi protestáns egyházak, de a többiek is, bizonyára örömmel fogadjuk. Az egyház akkor fog gondoskodni a lelkészi fizetésekben mutatkozó hiányoknak megfelelően kellő elbírálás utján emeléséről, a megélhetésnek megkönnyítéséről. Ezt melegen üdvözöljük, azonban világosan kimondva benne nincsen. Ha az államsegély az eddigi méretekben nyer folytatást, három czélra nyertek a protestánsok segélyt, az egyházi adó csökkentésére, a lelkészi nyugdíjra és a közigazgatásra. Amit e czimen nyernek, azt kötelességük ugyanerre a czélra felhasználni. Itt másrészről tehát a lelkészi jövedelem emelésére, a terhek könnyítésére csak azon államsegélyvolna fordítható, amelyet az egyházkerületek kapnak, mint egyházkerületi államsegélyt. De a mi közigazgatási költségeink ezeket is annyira igénybe veszik, hogy ebből valósággal csak cseppeket lehet a száraz homokra hinteni, ahol ennek nyomán virág nem fakad. Részemről még kötelességemnek tartom azon meggyőződésem őszinte nyilvánítását, hogy a görög-keleti és a görögkatholikus egyházaknál