Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-46

A FŐRENDIHÁZ azon lelkészekre nézve, akik, még ha nem is birtak akadémiai, egyetemi képzettséggel, de tekintve azt, hogy őket az állam már működésben találta, munkásságuk eredménye már észlelhető a nép életében, a képesitést eddigi munkásságuk után nyugodt lélekkel meg lehetne adni. Hiszen járt igy el az állam a tanitók képesítésénél is annak idején, amely tanítókat már munkában, állásban találta, és ugy az egyház, mint az állam meg volt elégedve működésükkel, tehát az ő eddigi működésüket fogadta el képesítésül (Helyeslés.) és megadta nekik a méltó, megfelelő dijat, az államsegélyt, ha nyugdíjban részesiti is. Részemről, hogy ha az államsegély protestáns egyházaink részére kerületenként olyan fokra fog emeltetni, hogy abból azt, amit e törvény intézkedésénél elmaradottnak, nagy hiánynak látunk, pótolhatjuk, akkor készséggel hozzájárulok a törvényjavaslatnak részemről is való elfogadásához. (Helyeslés.) Hertelendy Ferencz jegyző: Antal Gábor! Antal Gábor ev. ref. püspök: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek ! Az elhangzott beszédek után az az impressióm, hogy ezeu törvényjavaslatnál is általában teljesedik az, amit ugy szoktunk közönséges beszédben kifejezni, hogy fizetést lehet adni sokat, lehet emelni, de eleget adni nem lehet soha. Kétségtelen, hogy eddig a törvényjavaslatnak äZ äZ oldala domborodott ki, hogy mik annak a hiányai, mik volnának pótlandók, sőt hogy a törvényjavaslat egészen vissza is utasítandó. Én részemről saját meggyőződésemből azt mondom, hogy üdvözlöm a kormányt és köszönetet szavazok érte, hogy ezt a törvényj avaslatot végre ide hozta és pedig főleg azért, hogy a lelkészek javadalmának emelésére ezt a korpótlék-módot választotta. Hiszen lehetett volna más mód is, pl. az alapfizetés felemelése. Mindenütt hangoztatjuk, én is hangoztatom, hogy az 1600 korona alapfizetés kevés, legalább 2400 koronának kellene annak lenni, aminthogy a mi egyházi törvényeink is ugy állapítják meg a lelkészi fizetést, hogy: az alapfizetés pedig legyen 2400 korona. De amikor én összehasonlítom a lelkészek alapfizetését a többi állami tisztviselők alapfizetésével, amikor látom, hogy nekem és barátaimnak gyermekei a belügyministeriumban ingyenes gyakornokok, pedig dootorátusuk van, amikor látom, hogy tiz esztendő kell ahoz, hogy valaki a IX. rangosztályba belemenjen, tehát azoknak a helyzetük sem irigylendő ; ha összehasonlítjuk ezekkel a mi lelkészeink 1G00 koronáját, hát azt mondom, hogy körülbelül egyenlő helyen vannak. De a lelkészek fizetésénél az volt a legnagyobb baj, hogy a legérdemesebb emberek 1600 koronával lelkészekké lettek és 40 éves korukban ugyanazon fizetéssel hagyták ott az állásukat Ezen a hiányon segíteni a helyes mód a korpótlék. Ezt hangoztattam mindig ; az alapfizetés-felemelés inkább várjon, hanem igenis a korpótlék léptetXLVI. ÜLÉSE. 59 tessék életbe a lelkészi javadalmaknál és én a kormányt üdvözlöm és köszönetet mondok, hogy ezt a helyes módot választotta és megtalálta. Cristea E. Mirón püspök : Csak adjon minden felekezetnek, akkor jó ! Antal Gábor püspök : Kérem, én is azt mondom, hogy lehetőleg minden felekezetnek adja egyenlően és itt kitérek most már a kedves collega uramnak arra az indítványára, hogy a kisebb képesítésű lelkészek is ugyanazon korpótlékot kapják. Nálunk Magyarországon a törvényhozás a régi törvényekhez mindig egy ujat ragaszt s emiatt természetesen igen sok nehézség van, hogy minden méltányos követelménynek eleget lehessen tenni. Én például az egyházak segélyezésénél határozottan azt tartom, hogy manajaság már annyiféle zavar, összeütközés, egyik intézkedésnek a másik által való kereszteződése fordul elő, hogy igazán nehéz kiigazodni. Méltóztassék csak meggondolni, hogy nekünk van általános egyházi segélyünk, van különös egyházi segélyünk, van adócsökkentési segélyünk, lelkészi congruánk, tanítói fizetéskiegészítésünk és a többi, r>edig ha ezek a segélyek egy rendszeres törvény által biztosíttattak volna az egyházaknak, talán az állam is takarékoskodhatott volna. Még ezt is mondom. De másrészről az autonómia is sokkal jobban megmaradt volna a maga épségében. Képzeljük csak el, hogy legelőször adócsökkentési segélyekkel kezdtük volna, a mely adócsökkentési segély törvényben mondatott volna ki, hogy minden felekezet ]3edig tartozik megadóztatni saját hiveit egyházi czéljaira, ennyi és ennyi százalékától az állami adónak, s amit igy nem tud fedezni, azt fogja fedezni az állam. Akkor nem kellett volna lelkészi korpótlék, akkor nem kellett volna tanítói segély, ha száz koronát ad a gyülekezet és azután 1100, vagy 1500 koronát ad kiegészítésül az állam. Mivel azonban a törvényhozásnak épen a nagyon alkotmányos országokban az a módja, hogy mindig a régihez ragasztanak valamit, ma már igen nehéz nekünk is a régi törvényt figyelmen kívül hagynunk. Most már a régi törvényben, t. i. az 1898 : XIV. t.-oz.-ben benn vannak a kisebb képesítésű lelkészek, hogy azoknak congruája felényi, mint a magasabb képesitésüeké. Ez a törvény 15 év óta érvényben is van. Most beszélni arról, hogy történt-e azokkal méltatlanság, vagy nem történt, igen nehéz dolog. Én azt hiszem, hogy azok, akik azt a törvényt megalkották, a törvényalkotásnál magának az egyháznak érdekét vették főleg szemügyre és tekintetbe, mert azt akarták, hogy lassankint, idők folyamán minden lelkésze az egyháznak magasabb képesítésű legyen s ezeknek előre biztositották a javadalmat, mint egy indítékot arra, hogy törekedjenek az egyházak, és maguk azok a fiatal emberek is, akik lelkészi pályára lépnek, megszerezni a magasabb képesitést. Criestea E. Mirón püspök: Most azokat kizárják. 8*