Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.
Ülésnapok - 1910-46
A FŐRENDIHÁZ XLVI. ÜLÉSE. képesítéssel biró lelkész és ha véletlenül akad is magasabb képesítésű papjelölt, aki odakerül, az ott a hozzávaló társaság hiányában és a teljesen izolált életmód következtében egészen elzüllik. Más esetekben jjedig az ilyen helyre, a hegyek közé, a havasra kirendelt uj lelkész nem nősülhet, ha magasabb képesítésű : hozzávaló feleséget nem talál, mert egy nagyobb műveltségű, jobb képzettségű leány nem megy hozzá, ha meglátja azokat a hegytetőket, ahova őt vinni akarja. Ily körülmények között az a szegény papjelölt egy egyszerű, de máskülönben tisztességes parasztleányt kényszerül nőül venni és mi lesz ennek következménye ? A socialis különbség közöttük oly nagy lesz, hogy ezen családi viszonyból a legnagyobb családi bajok keletkeznek és azon eshetőség sincs kizárva, hogy az ilyen családi élet katasztrófával végződik és szétválnak. Talán az erdélyrészi református egyházban is lehetnek erre nézve egyes példák. Ily körülmények között tehát egy kisebb képzettségű, de erős vallásos meggyőződésű lelkész ilyen helyen nagyobb és jobb szolgálatot tehet ugy az egyháznak, mint az államnak. Ezek alapján arra kérem a nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi minister urat és általában a mai kormányt, hogy az összes bevett vallásfelekezetek lelkészeinek congrua-kiegészítését legalább is 1600 koronáig emelje fel képesitéskülönbség nélkül és e mellett biztosítson minden lelkész számára egy megfelelő korpótléki illetményt, akár magasabb, akár kisebb képesítésű is az a lelkész. Addig azonban, mig az államkincstár pénzügyi helyzete meg fogja engedhetni az összes lelkészek fizetésének kiegészítését, bátor vagyok a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslattal szemben következő concrét jellegű javaslatomnak elfogadását indítványozni (Olvassa): »A főrendiház visszaküldi a jelen törvényjavaslatot a nagyméltóságú vallásos közoktatásügyi rninisteriumhoz azon meghagyással, hogy egy újonnan beterjesztendő javaslat keretében nemcsak a magasabb képesítésű, hanem a kisebb képzettségű lelkészek számára is állapítson meg megfelelő korpótléki illetményeket, és pedig kizárólag a szolgálati évek tekintetbevétele mellett és tekintet nélkül az élvezett congrua-kiegészítésük vagy a lelkészségből élvezett tiszta jövedelmekre. Amennyiben azonban az államkincstár mai pénzügyi helyzete most még nem engedi meg a lelkészi járandóság uniformizálását, ezen helyzet javulásáig és az eddigi congrua-törvények következetességéből is kiindulva, a kisebb képesítésű lelkészek korpótléki járandósága legalább is 700 korona összegben állapíttassák meg, tudniillik a magasabb képzettségű lelkészeket illető korpótléki illetményeinek felében. Kérem a méltóságos főrendeket, méltótazssanak ezen javaslatomat elfogadni, ellenkező esetben attól tartok, hogy a hazai görög keleti román lelkészek között az eddig is észlelt elkeseredettség és elégedetlenség még fokozódni fog, ami a magas államkormány szempontjából sem lehet közömbös, mert nem kevesebb, mint 1500 görög keleti román lelkészségben terjeszkedhetik el az elkeseredés, amit nem találok jónak. Degenfeld Pál gr. jegyző: Mihályi Viktor! Mihályi Viktor görög katholikus érsek: Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek ! A jelen javaslat korpótlékok alakjában óhajtja megoldani a bevett egyházak részére biztosított lelkészi javadalmazás minimuma emelésének kérdését. A múlt század elején, 1803 körül, a fennállott erdélyi királyi főkormányszék a fogarasi görög katholikus egyházmegye lelkészeinek javadalmait a helyszínére kiküldött vegyes bizottságok által összeiratta. Köztudomású dolog méltóságos főrendek, hogy a hazai román nép eddig a legvallásosabb volt, ami a kisebb képesítésű lelkészeink érdeme. És a jó Isten mentse meg szeretett hazánkat attól, hogy ezek a lelkészek ne teljesítsék lelkiismeretesen hivatásukat, mert akkor gyengülni fog az egyházi élet s ahol a vallásosság gyengül, ott az igazi hazaszeretet is már régen meg kezdett gyengülni. Javaslatomnak elfogadása tehát ugy az egyháznak, mint az államnak nagy jelentőségű érdeke. Nem óhajtok visszaélni a méltóságos főrendek türelmével, (Halljuk ! Halljuk !) ha felemlítem, miszerint ama vegyes bizottságok abbeli utasítást kaptak ugyan, hogy hatnának oda, hogy a csekélyebb számú hívekből alakult és eddig különállóan fejlődött hitközségek lehetőleg egy lelkész vezetése alá csoportosíttassanak, de eme csoportosítás mellőzendő legyen : valahányszor az összevonandó két hitközség egymástól legalább háromnegyed órai távolságra fekszik; valahányszor a két hitközséget magas hegyek zárják el az okvetlen közlekedés könnyű módjától; valahányszor folyók és medrükből kiömlő hegyi patakok akadályozzák időnként a lelkészszel való érintkezést; úgyszintén végre ha egyik görög katholikus hitközség lakói a másik görög katholikus hitközség templomához vagy lelkészéhez csakis egy harmadik, olyan községen keresztül juthatnának el, mely nem volna görög katholikus vallású. Ha el is tekintenénk az erdélyi vidékek terepviszonyaitól, ha nem is kutatnék a feltűnően sok apró község keletkezésének agrárius és úrbéri indító okait, valamint azoknak egymástól élesen elkülönített etnographai s nyelvhatári és társadalmi széttagolt voltát, ama humánus utasítás hordereje senkit sem fog meglepni, aki az erdélyi vallásbeli villongásokat tanulmánya tárgyává tette. (Ugy van I) A vegyes bizottságok amaz utasítás értelmében eljártak, a lelkészek jövedelmeit összeírták, és ahol lehetőnek mutatkozott, a csekélyebb számú hívekből alakult egyházközségeket egy lelkész gondozására bízva csoportosították. Mindamellett azonban mintegy 1500 parochiát fentartandónak tartottak a fogarasi egyházmegyében. Ezen meglepő eredmény által, jóllehet, ez az erdélyi görög katholikus plébániák rendezésének ügyét egy egész
