Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-55

A FŐRENDIHÁZ LV. ÜLÉSE. 229 a legkisebb háborús veszedelem esetében hárulnak a monarchia mindkét államára. Merem állitani, hogy a tavalyi feszült nemzetközi helyzetben is, ha ki lett volna már épitve ez a vasúti hálózat, ha nem kellett volna azzal a helyzettel számolni, hogy a ma létező vasúti hálózat mellett Bosznia és Herczegovinának teljesen védképes állapotba helyezése hetekre és hetekre kiterjedő időt vesz igénybe, akkor igen nagy összegeket lehetett volna megkímélni, amelyeket ki kellett adnunk azért, mert épen ezen határaink védképes állapotba helyezéséhez szükséges vasúti vonalak hiányoztak. Mondom tehát, eltekintve a monarchia biztonságától és az ezzel kapcsolatos katonai ós külpolitikai érdekektől, már pénzügyi szempontból is indokoltnak látszik ez az áldozat, mert ez hasonló idők visszatértével igen lényegesen csökkenteni fogja azokat az előkészületi kiadásokat, amelyekkel a múltban, fájdalom, olyan nagy arányokban találkoztunk. Magának az elszámolás kérdésének felvetése nemcsak azért nem lett volna szerintem indokolt, mert tényleg itt elsősorban stratégiai szükségről, tehát a monarchia hatalmi állásáról, a monarchia katonai és diplomatiai actioképességéről van szó, amelynél nem lett volna méltányos az egész terhet Bosznia-Herczegovina vállaira rakni, hanem azért sem, mert — amint már jelezni volt szerencsém — ennek a vasúti intézménynek felállítására és az ezzel járó tehernek bírására Bosznia-Herczegovina egyáltalán nem is vállalkozhatott volna. Hiszen, legalább az első időkben, hosszú időig ezek a vasutvonalak az illető vállalat szempontjából előreláthatólag egyáltalában nem fognak hasznot vagy jövedelmet hajtani. Én azt hiszem, Bosznia jövő háztartása szempontjából inkább az a körülmény ad gondot, hogy miként fognak az annectált tartományok megbirkózni azzal a pénzügyi teherrel, amelylyel ezen vasutak üzembentartása a jövőben járni fog, és talán csak egy további, későbbi jövőnek lesz fentartva az, hogy ezek a vasutak némi csekély jövedelmet is hajtsanak, amelylyel az a pénzügyi áldozat, amelyet igy is hoznak az annsctált tartományok, meg fog térülni. Természetesen, a szorosan vett fiscalis szemponttól meg kell különböztetnünk a közgazdasági szempontot és az természetes, hogy közgazdasági szempontból éreztetni fogja ez a vasút a maga jótékony hatását Bosznia-Herczegovina fellendülésére. De én azt gondolom, hogy ezt mindnyájan csak örömmel vehetjük, mert hiszen Bosznia-Herczegovinának közgazdasági fejlődése nemcsak magasabb szempontból örvendetes jelenség, de örvendetes jelenség kizárólag a legszorosabb anyagi önzés szempontjából is, mert nagyon természetesen ezen tartományok pénzügyi, vagyoni erejének gyarapodásával együtt nő azok fontossága a monarchia két államának közgazdasága szempontjából is. Azt hiszem tehát, hogy talán nem egészen helytálló ő méltóságának kritikája, hogy ez az első eset a világtörténelemben, hogy tributumot fizet a hóditó a meghóditottnak, mert hiszen mi itt kétségtelenül hozunk áldozatot, de hozunk áldozatot a monarchia katonai biztonságának, tehát egy olyan czélnak, amely legalább is annyira érdekel bennünket, érdekli a magyar államot és a magyar nemzetet, mint a monarchia bármely más részét. Megvallom, nem egészen tudom megérteni, mire alapitja ő méltósága azt a vádját, hogy a bosnyák tartomány gyűlés által hozott törvény előzetes szentesitése bárminő tekintetben praejucliciumot alkothatna, bárminő tekintetben praeponderantiát biztositana az annectált tartományok tartománygyülésének és mintegy csorbát ejtene a magyar törvényhozás actioszabadságán. Én azt hiszem^ hogy ez nem egészen helytálló felfogás. Én azt hiszem, a magyar törvényhozást az a körülmény, hogy egy ezzel kapcsolatos törvény akár Boszniában, akár Ausztriában létrejött volna és szentesittetett volna, semmi tekintetben a maga elhatározási szabadságában nem feszélyezheti és azt hiszem, itt semmiféle olyan kötelezettség nincs, hogy ilyen törvényjavaslatok egyidejűleg, quasi együttesen szentesittessonek. Ellenkezőleg, minden törvényjavaslatot akkor szentesíthet ő Felsége, amikor ezt indokoltnak találja; nagyon természetesen a lényeg az, hogy magukban az egyes törvényekben akár előbb szentesitcttenek, akár később, benne legyen az a rendelkezés, hogy azoknak hatálybalépte analóg törvényes intézkedések meghozatalától függ a többi érdekelt fél részéről is. Azt hiszem, ebből semmiféle praejudicium a magyar törvényhozás souverainitására és önállóságára le nem vonható. (Helyeslés.) Végül a legfontosabb kérdés, amelyet ő méltósága érintett, az, hogy minő álláspontot foglal el a kormány akkor, ha Ausztriában a szükséges analóg törvényes rendelkezések a 14. §. alapján léptettetnének életbe. Méltóságos főrendek! Én nem követem ő méltóságát arra a térre, hogy itt az osztrák közjog alapelveibe bocsátkozzam és az osztrák közjog bírálata alapján és megvitatása alapján construáljak magamnak véleményt arra nézve, hogy mit tehet ő Felsége az osztrák alkotmány 14. §-a alapján és mit nem. Ezt intim osztrák alkotmányjogi kérdésnek tartom és amilyen határozottan kikérném magamnak, hogy bármely osztrák tényező, bárminő ürügy 'alatt megvizsgálás tárgyává tegye, hogy valamely törvényes rendelkezés, amelyet Magyarországon törvénynek tartunk, valóban az-e vagy sem, épen annyira tartózkodnom kell, de ugy gondolom tartózkodnia kell a magyar törvényhozásnak is attól, hogy hasonló módon beleavatkozzék az osztrák közjog belvonatkozásaiba. (Helyeslés.) Azt a kérdést, hogy valamely, a 14. §. alapján