Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-55

A FŐRENDIHÁZ LV. ÜLÉSE. 223 épen a nagyméltóságú főrend agrárszempontból is súlyt helyez. Ezen ausztráliai járatok létesítésének egyik indokát képezte ugyanis az, hogy Kelet felé biztosít­sunk magunknak járatokat arra az esetre, ha netán az Ausztriával kötendő kiegyezés meghiúsulása folytán nem újíthatjuk meg a Lloyddal a szerző­dést. Mert ha nem biztosithatjuk ezt idejében ma­gunknak, akkor esetleg az egyezmény meghiúsultá­val czukori párunknak, amely Indiába igen nagy exportot folytat, nem lenne módjában ezt to­vább teljesíteni, vagy csak az osztrák czukoripare­nál előnytelenebb viszonyok között. Épen azért örömmel kell üdvözölnünk azt, hogy most ezek az ausztráliai járatok közgazdaságunknak e téren is tetemes szolgálatot teljesítenek. Hiszen épen az utolsó évben 96.000 métermázsa czukrot vittek ki oda. Legyen szabad még egy perezre a gyapjúra visszatérnem. Azt hiszem, a nagyméltóságú főrend is be fogja ismerni, hogy ami mezőgazdaságunkat ezer c Ausztráliából való import nem károsítja, mert sajnos, megváltoztak a viszonyok. A »sajnos« szó talán nincs is helyén, mert inkább az intensiv mezőgazdasági haladásnak, az intensivebb gaz­dálkodásnak tudandó be, hogy juhtenyésztésünk háttérbe szorult és a gyapjutermelés nálunk oly minimális, hogy, ha nem is Magyarország maga, de a közös vámterület feltétlenül importra szorul. Tehát csak arról van szó, hogy Fiumébe a Levante hajói hozzák-e be, vagy pedig, mint a múltban, per Hamburg és Elba, jut be ugyanez a gyapjú a monarchiába. Az ólom-behozatalt méltóztatott megemlí­teni. Erre nézve legyen szabad megjegyeznem, hogy ez igen alárendelt szerepet játszik, mert tény­leg a hajók ólmot csak akkor hoznak be, ha más fuvart nem kapnak, mintegy ballastként, de az ólombehozatalt legnagyobb részt az afrikai hajó­járatok végzik. A marokkói járatokra is kitért a nagyméltó­ságú főrend és itt is hangsúlyozta, hogy mező­gazdaságunk ebből semmi hasznot sem huz. Itt is legyen szabad újra ismételnem, hogy ne méltóz­tassék ezeket a kérdéseket csak a mezőgazdaság szempontjából megbírálni, hanem méltóztassék ezen felülemelkedve, a közgazdaság összességét figyelembe venni és akkor igenis fontosságot kell tulajdonítani ezeknek a debouchéknak, mert fej­lődő ipari exportunk mellett ezekre számitanunk kell. De eltekintve az ipari ezéloktól, itt egy számbavehető ezukorexportunk is van. Franczia­országgal versenyezünk itt, még pedig elég sikeresen. Marokkóra nézve a nagyméltóságú főrendi tag ur azt is mondta, hogy iparczikkeket Marokkó­ból nem hozunk be. Itt bátor vagyok megjegyezni, hogy ezt nem is intendáltuk soha, mert ipar­czikkek tekintetében Marokkó a mi kiviteli pia­ezunk ; nem is számítunk arra és szó sem lehet arról, hogy Marokkóból ipari czikkeket hozzunk be, mert ott az ipar igen kezdetleges sőt egy­általán alig létezik és épen ez jogosít és biztat minket, hogy ipari termékeinknek ott megfelelő piaezot keressünk. A fiumei kikötőre is méltóztatott kitérni és a fiumei kikötőnek hátrányos helyzetét megemlíteni, ebből arra következtetve, hogy már ezért sem érdemes ezeket a nagy áldozatokat Fiúméért meg­hozni. Ugy vagyunk itt, mint a kiegyezésre való utalással. Beismerem Fiúménak sok tekintetben hátrányos helyzetét. De ha mi mintegy letéve a puskát, mitsem teszünk, akkor Fiume érdekei még inkább háttérbe szorulnak Trieszttel, Velen­czével, az olasz kikötőkkel szemben. Azt hiszem. ez nem lehet a kormány feladata, sőt ellenkezőleg, megfeszített erővel kell azon lennünk, hogy Fiume, amelyre már eddig is annyit áldoztunk, azon esetre, ha netalán a kiegyezés nem sikerül, foko­zott mértékben álljon rendelkezésünkre, mert mint debouchéra feltétlen szükségünk van rá és nem engedhetjük, hogy háttérbe szoruljon. E téren megteszszük mindazt, amikre kép­viselőházi beszédemben már voltam bátor utalni. Épül egy második dokkmedencze, tárházak is épülnek és remélem, hogy uj emelődaruk felállí­tásával — 50 daru van megrendelve — a kikötő teljesítőképességét lényegesen fokozni fogjuk tudni. Mert ma bizony még ugy állunk, hogy amig pl. Génuában a modern berendezések folytán a rakodó­part folyóméterét véve alapul évenként körülbelül 800 tonnát tudnak ki- és berakni, addig Fiumé­ben a berendezések hiányossága miatt ennek a forgalomnak alig egyharmadát lehet lebonyolítani. A főrend ur ő nagyméltósága kifogásolta a tarifapolitikánkat és utalt arra, hogy különösen a Tauern-vasut miatt egyes relatiókban Ausztria igen olcsón jut a tengerhez. Erre vonatkozólag bátor vagyok megjegyezni, hogy tudomásom van e dologról, mi is meg fogjuk tenni a kellő intézkedéseket és tarifapolitikánkat megfelelően fogjuk intézni. Egy ország tarifapoli­tikája nem maradhat állandóan egy és ugyanaz ; hogy mást ne mondjak, a Tauern-vasut által Ausztriában a helyzet teljesen megváltozott és ennek folytán nekünk is alkalmazkodnunk kell az újonnan teremtett helyzethez. Kifogásolta továbbá a felszólalt főrend ur ő nagyméltósága a szerződés időtartamát. Erre nézve vagyok bátor megjegyezni, hogy a hajózási szerződéseket az egész világon hosszabb időre kötik. így van ez a Lloyddal Ausztriában, igy teszi ezt Olaszország és Francziaország, mi sem tudunk mást tenni. Rövid lejáratú szerződés mel­lett ugyanis egyetlen társulat sem eszközöl nagyobb hajóberuházásokat. A szerződés értelmében az Adria által beszerzendő hajók pl. mintegy 25 millió korona értéket fognak képviselni; ilyen tetemes kiadásra pedig egyetlen társaság sem szánja rá magát, ha nem biztosítunk neki megfelelő időt, amely alatt befektetéseit amortizálhatja. Ami a Magyar királyi Folyam- és Tengerhajó­zási részvénytársasággal kötött szerződés 25 évi időtartamát illeti, amit szintén méltóztatott ki-

Next

/
Oldalképek
Tartalom