Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-55

222 A FŐRENDIHÁZ LV. ÜLÉSE. Ma — eltekintve a nyugateurópa szolgálattól, amelynek subventíója igen alacsony keretekben mozog és a múlthoz képest nem hogy emeltetett volna, ellenkezőleg, még bizonyos reductiókat vittünk itt keresztül — mi most lekötött, még pedig az egész szerződés idejére lekötött tarifákkal biztosítottuk közgazdaságunk részére a szolgálatot. Hogy ezt csakis a subventiónak lényeges emelésével lehetett elérni, az természetes. Közgazdaságunk, kereskedelmünk, iparunk ennek alapján fejlődött és rendezkedett be. Ezt most tőle megvonni, mint már előbb megjegyeztem, oly felelősséget háritana a kormányra, melyet az, véleményem szerint, e] nem vállalhatna. A nagyméltóságú főrendiházi tag ur kifogásolta a subventiók emelésének mértékét, amely, amint méltóztatott megjegyezni, nincs arányban teherviselési képességünkkel és összehasonlította azt azokkal a subventiókkal, amelyeket Ausztria ad. Erre nézve bátor vagyok megjegyezni, hogy Ausztria subventiói lényegesen nagyobbak. Ausztria összesen 13% millió korona szerződéses subventiót ad ugyan, azonban ezenkívül egy 11 millió koronányi kamatmentes kölcsönt biztositott a társaságoknak a szolgálat egész idejére. E mellett ne méltóztassék elfelejteni, hogy ha mi nem akarunk Trieszt számára abdicálni és Fiume fejlesztéséről lemondani, akkor tekintettel épen Fiume kedvezőtlen helyzetére, a hajóstársulatokat igenis megfelelő subventiókban kell részesítenünk. De bátor vagyok megjegyezni, hogyha részletesen méltóztatik összehasonlítani az egyes járatokért adott subventiót, akkor meg méltóztatik győződni arról, hogy mi nem haladjuk tiü azt a subventiót, amelyet hasonminőségü járatok fejében Ausztria ad a Lloyd-társulatnak, sőt egyes relatiókban tetemesen alatta is maradunk. Es bár belátom, hogy az a körülbelül 11 millió koronányi áldozat, amelyet e téren hozunk, nagy, azonban itt egy bizonyos circulus vitiosusban mozgunk, inert azt méltóztassék megengedni, hogy minél gyengébb az ipar és kereskedelem, annál inkább szorul támogatásra (Ugy van! jobbfelől.) és még fokozottabb mértékben áll az a tétel, hogy az ilyen gyenge ipartól és kereskedelemtől nem szabad megvonnunk azokat az eszközöket, amelyekre joggal számított és amelyekre berendezkedett. A nagyméltóságú főrendiházi tag ur kifogásolta az ausztráliai járatokat és azt mondja, hogy íulajdonképen arra, amit onnan behozunk, a magyar mezőgazdaságnak nincs szüksége. Itt bátor vagyok megjegyezni, hogy nézetem szerint nem járnánk el helyesen, ha mindig és kizárólag csakis a mezőgazdaság szempontjából Ítéljük meg egyoldalulag a helyzetet, bár elismerem, hogy Magyarország közgazdaságában a mezőgazdaságnak domináns helyzete van. Elvégre mindazzal, amivel iparunkat s kereskedelmünket erősijtük, magának az országnak és indirecte még a mezőgazdaságnak is teszünk szolgálatot, mert Magyarországnak a felvevő képességét épen a mezőgazdasági cikkekre vonatkozólag csak ezúton vagyunk képesek fokozni. Megjegyzem különben, hogy mi e járatok subventiójánál a behozatalra tényleg absolute nem helyeztünk súlyt, azonban nem fogadhatom el azt az állítást, hogy az ausztráliai gyapjú behozatala károsítaná a magyar mezőgazdákat. Ezt különben a nagyméltóságú főrendiházi tag ur sem hangsúlyozta, mert a dolog ugy áll, hogy bizonyos szövetek előállításához feltétlenül szükség van az ausztráliai gyapjubehozatalra és hogyha nem hozzák be azt directe Fiúmén át, akkor, mint eddig is történt, a textilipar e kelléke Hamburg utján jut el hozzánk. (Mozgás jobbfelöl.) En szinte sejtem, — bár nem hallottam a nagyméltóságú főrendiházi tag ur közbeszólását — hogy ő ezt nem is bánja. Dessewffy Aurél gr.: ügy van! Harkányi János b. kereskedelemügyi minister: De nem akar ezért subventiót adni. Dessewffy Aurél gr.: Igen! Nincs textiliparunk ! Harkányi János b. kereskedelemügyi minister: Először nekünk is van textiliparunk, habár gyenge ; de elismerem, hogy itt főleg Ausztriának textilipara jön szóba. Prónay Dezső b.: Vagy ugy ! Harkányi János b. kereskedelemügyi minister: Bocsánatot kérek, ez világos. De itt nem ez a kérdés. Mert méltóztassék megengedni, hogy rámutassak arra, amire már az előbb is utaltam, hogy mi a behozatalt absolute nem subventionáljuk. Mi itt a kivitelt akarjuk előmozdítani. S itt bátor vagyok megjegyezni, hogy erre az eddigi rövid tapasztalatok is elég kedvező kilátást nyújtanak. Ausztráliának óriási a fogyasztópiacza, körülbelül 1600 millió az évi bevitele ipari czikkekben. Elismerem, hogy ennek nagy részét, körülbelül háromnegyed részét Anglia maga látja el, de körülbelül 400 milliót Anglia nem tud ellátni, s itt tényleg a mi számunkra is nyilik tér. Az eddigi rövid két év után is constatálhatom, hogy e téren igen szép emelkedés volt tapasztalható. Kifogásolta a nagyméltóságú főrend beszéde további folyamán, hogy a statisztika nem nyújt tiszta képet, mert Ausztriával együtt közli az adatokat. Erre nézve bátor vagyok megjegyezni, hogy azokat az adatokat, amelyek a nagyméltóságú főrend előtt vannak, az ausztráliai statisztikai hivatal utján nyertük, amely, sajnos, nem differentiált. Ujabban természetesen s_aját kivitelünket külön is figyelemmel kisérjük. Es itt megjegyzem, hogy rnig 1912-ben kivitelünk összege, amelyet kizárólag a Levante bonyolított le, volt 98.000 métermázsa, addig a következő évben ennek már duplája éretett el. Prónay Dezső b.: Magyar ipari czikkek ezek ? Harkányi János b. kereskedelemügyi minister: Igen, de nemcsak ipari czikkek foglaltatnak benne, hanem egyéb kiviteli czikkek is. Ennek a kivitelnek tetemes részét képezi a czukor, amire, azt hiszem,