Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.
Ülésnapok - 1910-54
A FŐRENDIHÁZ LIV. ÜLÉSE. 215 egy nagy medenezéből folyton és folyton alakul ki az uj elem, és amint a cultura előre fog haladni, annak arányában fognak a románok is több és több kerületben érvényesülni Körülbelül 50 kerület az, ahol idővel a románság esetleg érvényesülhet Magyarországon. Természetes azonban, hogy ez a távolabbi jövőben fog bekövetkezni, mert a románság nagyrészben erdős, havasi vidéken lakik, ahová a cultura eddig nehezen férhetett. Ismerve azonban a faj életrevalóságát és törekvését, valószínűnek vehető, hogy igenis igyekezni fognak megszerezni azt a culturális, azt az intellectuális censust, amelylyel a ; választójogban fokozottan érvényesülhetnek. Épen ez volt a czélunk az anyagi választójog feltételeinek megállapításánál is, hogy minél több állampolgár jusson bele automatikusan, a fejlődés utján, a tói jogosultság kereteibe. Azt is méltóztatott mondani, hogy a mi beosztásunk nem felel meg a magyarság érdekének. Bocsánatot kérek, eddig a magyarság többségben volt 229 kerületben, most absolut többségben lesz 267 kerületben. Tehát igenis szaporodik a magyar kerületek száma, s igy ez a körülmény is mutatja, hogy nem csinálhattunk oly intézkedést, amely kárára lenne a magyarságnak. Ami pedig Hadik János gróf ő nagyméltósága ama megjegyzését illeti, hogy most 30 socialista kerület lesz, bocsánatot kérek, ez talán kezdetben nem lesz egészen igy, nem lesz mindjárt 30 kerület, de azoknál az előtanulmányoknál, melyek annak idején folytak a belügyministeriumban, mikor azokban ő nagyméltósága résztvett és amelyeknél alapul és kiindulási ponttul a plurális választójog vétetett, már a kiindulásnál is körülbelül annyi socialita képviselőt vettek alapul, a jövőt illetőleg pedig 40—50, sőt még több munkásképviselőt vettek számításba, nem is szólva arról, hogy az általános választói jog behozatala esetén épen a magyar kerületeknek milyen nagy száma vált volna munkáskerületté. Ugyanazzal a sajátságos helyzettel állunk szemben a képviselőválasztókerületek tárgyalásánál, amelyet, a költségvetési tárgyalásoknál tapasztalunk. Altalánosságban mindenki azt hirdeti, hogy takarékoskodni kell, hogy nem kell szaporítani a kerületek számát, de amikor azután rákerül a sor, mindenkinek külön kerület kell és mikor arról van szó, hogy honnan vegyünk el egy kerületet, mindenki tiltakozik az ellen, hogy épen az övé essék áldozatul. Ez nagyon nehéz küzdelem volt, melyet meg kellett vivni és méltóztassék- elhinni, hogy ez a küzdelem legnehezebb volt énnekem, ki az erdélyi kis kerületeknél kellett, hogy indítványozzam és keresztülvigyem, hogy e kis kerületek képviselőküldési joga megszűnjék, mert a mai viszonyok közt 100—130 választóval kerületeket fentartani csakugyan nem lehet. Ezzel kapcsolatban méltóztassanak megengedni, hogy néhány szót szóljak arról is, amivel oly gyakran vádolnak minket — és pedig kapcsolatban a nemzetiségi kérdéssel, az oláh pactum kérdésével — hogy tulajdonképen mi Erdélyt eladtuk a nemzetiségeknek és a választókerületek beosztásánál Erdélyt megsemmisítettük. Bocsánatot kérek, én is erdélyi ember vagyok, annak a földnek, annak a népnek szülötte. Velük dolgoztam egy életen keresztül. Nem volnék méltó sem éhez a helyhez, sem a multamhoz, sem a családomhoz, sem a népemhez, ha megtagadni, elhagyni tudnám ezt a szegény népet, melynek sorsa az enyém, melynek szenvedése, küzdése az enyém, mely a szivemhez van nőve. (Élénk helyeslés.) Én tehát itt is igyekeztem e nép érdekét megvédeni, de ezt sohasem értelmeztem sem magán, sem közéleti működésemben ugy, hogy azonközben igazságtalan legyek azokkal a nemzetiségekkel szemben, amelyekkel századok óta együtt éltek apáink, kikkel jól megélni tudtam én is, s akikről azt tartom, hogy közös sors és közös jövő füz össze bennünket. (Élénk helyeslés.) Hadik János gr.: Senki sem kívánta! Sándor János beliigyminister: Bocsánatot kérek, én nem kérdem, hogy ő nagyméltósága mit kíván, mert attól félek, hogy kevesebb jót, mint rosszat kívánna nekem. (Derültség.) Hadik János gr.: Excellentiád képviseli a románságot? (Zaj.) Sándor János beliigyminister: Nem képviselem. Én itt a nemzet érdekeit képviselem, mert a nemzetnek és az országnak vagyok szolgája és kötelességem általános tekintetekből eljárni, egyformán mindenkivel szemben. Én csak az ellen a vád ellen tiltakozom, mely nem itt, de kívülről felhangzott, hogy mi Erdélyt nem méltányoltuk kellőleg. E tekintetben legyen szabad utalnom arra, hogy Erdélynek most 74 kerülete van, és igaz, hogy e javaslat szerint csak 65 kerülete lesz, de ott voltak azok a bizonyos nem is városi, nem is városias jellegű, hanem egészen falusi kerületek, mint Bereczk, Oláhfalu, Szék stb. amelyeket fentartani a mai viszonyok között nem lehetett. Erdélynek a lakosság szerint 63, az irniolvasnitudás szerint 47, adózás szerint 37, választók szerint 39 kerület járt volna és mi adtunk 65 kerületet a történelmi jogok tiszteletben tartása és a magyarság eddigi számarányának fentartása czéljából, annak ellenére, hogy bizony Erdély, gazdasági és culturális elmaradottsága folytán, ezt nem igényelhette volna. Ez is azt mutatja, hogy tekintettel voltunk a magyarság érdekeire, itt sem szaporodtak a román kerületek, csak az a lehetőség nyilt meg a románokra nézve, hogy ha a cultura íeszközeit meg fogják szerezni, akkor ők is hozzájuthatnak ahoz a képviselethez, amely számarányuk alapján őket megilleti.
