Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-54

214 A FŐRENDIHÁZ LIV. ÜLÉSE. Igenis, amint a javaslat indokolásában is kifejtettük, nem vettük ezt egyedül alapul, hanem vettük e mellett a multat, a jövő fejlődést, a culturalis tényezőket és a gazdasági helyzetet. Ezeket vettük alapul és természetesen tekintetbe vettük azt a méltányosságot is, amelylyel tartozunk a nemzetiségeknek; tekintetbe vettük azt a czélt, hogy bocsássuk be az alkotmány sánczaiba a gyorsan fejlődő munkásosztályt, de mindenekelőtt védjük meg a magyar nemzet suprematiáját és annak vezető szerepét. Es e munkálatunk közben eljutottunk a magyar városokhoz, vegyük először szemügyre Budapestet. Itt igaz, hogy egy tényezőt, a választók számát véve tekintetbe, a 22 kerületnél többet adhattunk volna, de a lakosság számát tekintve semmiesetre nem érte volna el Budapest még ezt e 22 kerületet sem. Az adót és a culturalis tényezőket illetőleg pedig elismerem, hogy Budapestnek több kerület juthatott volna, de, bocsánatot kérek, bárha ebben az országban a legszélsőbb perifériákon is mindenki örömmel látja a főváros fejlődését, bár készségesen hoz áldozatot mindenki a főváros fejlődése, virágzása érdekében, mert hiszen mindnyájunk öröme, büszkesége : mégis nem lehet, azt kívánni a távoli erdélyi részektől, a felső északkeleti részektől, hogy azokat a politikai jogokat, amelyeket századokon keresztül birtak, most mindazokat adják át a fővárosnak. A választók számát, a culturát és a vagyoni viszonyokat illetőleg, igaz, előnyben van ez a főváros, mert itt a culturának eszközeit könnyebb megszerezni, mert itt összegyűlnek a nagy vagyonok, mert azok az adófillérek, amelyeket odakünn létesült bányák és iparvállalatok folytán fizetnek, ide folynak be; de több jogot elvenni Budajiest részére nem lehetett, mint amennyit tényleg elvettünk és mint amenynyi jogot adtunk kellőkép a fővárosnak, a fővárosi magyarságnak, amidőn kerületeinek számát 9-ről 13-mal 22-re emeltük fel. Bocsánatot kérek, azt hiszem, hogy ez haladásnak is elég nagy, a főváros iránti méltánylásnak, tiszteletnek is érvényesítése, a magyarsággal szemben is helyes intézkedés. (Igaz! Ügy van!) Könnyű lett volna a városokat több képviselővel látnunk el, ha a képviselők számát nagyobb mértékben szaporítottuk volna. A képviselők számának továbbmenő szaporítása sok indokból nem helyes, de nem lenne helyes a városok szempontjából azért sem, mert akkor még nagyobb aránytalanságok állanának elő. Ugyanis, hogy egypár részletes adatot mondjak el, Budapesten és a városokban együttvéve, ha átlag kiszámítjuk, 32.310 lakosra és 4246 választóra esik egy képviselő, tehát méltóztatnak látni, hogy — a lakosságot tekintve — már itt is az átlagon alul vagyunk. Ha a városokat Budapest nélkül veszszük, akkor 3428 választóra és 28.834 lélekre esik egy képviselő, tehát már igy is mennyivel alul vagyunk az átlagon; hátha még 20—22-vel szaporítottuk volna a városi kerületek számát. A városok közül kizárólag a törvényhatósági városokban van 66 kerület, ebből egyedül Budapesten van 22 kerület, itt — igaz — 5582 választó, tehát az átlagon felüli szám esik egy kerületre; de csupán a lakosságot tekintve, már maga Budapest is 39.261-gyel alul van, a többiek pedig valamennyien az átlagon alul vannak és ott van a városok között a legkisebb kerület, Marosvásárhely városa az ő 1493 választójával. Hát bocsánatot kérek, mikor mi az átlagon alul ilyen messzemenőleg adtunk kerületeket a városoknak azért, mert magyar városok, mert a culturának tényezői, mert a haladás és fejlődés központjai, akkor nem vagyunk azzal vádolhatók, hogy a magyarság érdekeire nem voltunk t kellő tekintettel. (Igaz! TJgy van!) 22 rendezett tanácsú város közül csak az egy Újpest az, amelynek 6504 választója és 55.174 lakosa felül van az átlagon. A 17 városi jellegű olyan kerületben, ahol t. i. rendezett tanácsú város választói alkotják a választók többségét és igy a r. t. város érvényesiti befolyását, csak kettő van olyan, amelynek lakosságszáma, illetőleg választóinak száma fölülmúlja az országos átlagot, Mig ellenben — ha szabad néhány példát felhoznom — Jászberény 2983 választóval 29.384 lakossal, Makó 3923 választóval, 34.899 lakossal, Kiskunfélegyháza 3051 választóval, 34.712 lakossal, Esztergom 2079 választóval, 16.863 lakossal, Brassó két kerületben külön-külön 2482 választóval, 19.419 lakossal messze az országos átlag alatt marad. Talán ezekből is méltóztatik megítélni, hogy ebben a tekintetben nem vezettek párttekintetek. A nemzetiségeknek megadtuk az őket aránylag megillető képviseletet. Ebben a tekintetben a jelent illetőleg legjobban járt természetesen a németség, mert a németeknél a magasabb cultura következményekép, tekintettel arra, hogy a mi választójogunk az intellectust nézi, az intelligentia censusának előnye teljes mértékben érvényesül. Ennek azonban az is a következménye, hogy a németségnek az arány további emelkedésére nincs kilátása, mert a culturalis fejlődésben már megközelítette a tetőpontot. Epén ezért a német kerületek arányszáma nem is változott. Az eddigi 34 kerületből megtartottak 33 kerületet. A tótság képviselete nem változott nagyon, főként azért nem, mert a tótság nagy területekben tömören lakik és a tótságnál az irniolvasni tudás nagyon halad előre. A román . kerületek száma 42-ről 27-re apad. Mindjárt megjegyzem azonban, hogy ez csak a jelenben van így, mert a románságnál az irni-olvasni tudás nem haladt előre oly mértékben, hogy az eddigi 42 kerületet, ahol a románok eddig többségben voltak, megtarthatták volna, De ott a lakosság tömegeiből, mint