Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-43

Z XIJII. ÜLÉSE. 14 A FŐREND IHÁ hogy a jegyzői állás korszerű szervezésének egész feladata csak egy szerves reform kereté­ben lesz megoldható, addig is, mig ezt meg­tehetnők, a kormány kötelességének fogja is­merni, hogy mielőbb, az első alkalommal már, hozzáfogjon a jegyzők anyagi helyzetének kor­szerű javításához, megadja a jegyzőknek az anyagi megélhetés azon feltételeit, amelyekre, ha összehasonlítjuk a jegyzői állás díjazását más közéleti alkalmazottak díjazásával, a jegyzőknek csakugyan feltétlenül jogos és sürgős igé­nyük van. Méltóságos főrendek! A szorosan vett bel­ügyi igazgatás terén felmerülő reformok mellett méltóztassanak megengedni, hogy egész röviden megemlékezzem az igazságügyi téren tervbe vett reformokról, ezek közt elsősorban az általános polgári törvénykönyv javaslatáról, amely remél­hetőleg még ez év folyamán mint törvényjavaslat fog a képviselőházban beterjesztetni és amely nézetem szerint nagy áldás lesz a magyar tár­sadalomra, mert meg fogja szüntetni a mai jog­bizonytalanságnak számtalan hátrányait, de egyúttal meg fogja adni a magyar társadalom modern fejlődésének állandó kereteit is. Emellett hosszabb idő óta folynak már előmunkálatok az igazságügyi ministeriumban a büntetőtörvény ós a büntető eljárás szerves reformjára vonatkozó­lag is. Bemérjük, hogy ezen szerves reform­munkálatok is nem hosszú idő múlva elő fognak terjesztetni, de nem kívánjuk e reformokat az alaposság rovására siettetni, ugy hogy abban az esetben, ha szerves reformok elkészítése hu­zamosabb időt venne igénybe, kötelességünknek fogjuk ismerni novelláris utón gondoskodni a legégetőbb bajok orvoslásáról és novelláris ja­vaslatokat fogunk benyújtani a büntetőtörvény, a büntető eljárás és különösen a sajtóügyi el­járás reformja terén. (Helyeslés.) Biztosithatom a méltóságos főrendeket róla, hogy a kormány nem tervez merényletet a sajtószabadság ellen. Hadik János gr.: Már meg volt! Lukács már megtette! Tisza István gr. ministerelnbk: Semmi esetre sem kivan a kormány olyan merényleteket a sajtószabadság ellen, amelyek olyan minden fogalmat felülmúló szabadosságot engedjenek meg a sajtóban, mint aminő a magyar sajtóban ma, a merényletek korszakában észlelhető. Mert méltóztassanak nekem elhinni, hogy azt, ami a magyar sajtóban ma folyik, semmiféle cultur­nemzet el nem tűrné, (Igaz! Ugy van! bal­felöl.) mert az a jogrendnek, a jogtalan cselek­vések megtorlása körüli biztonságnak teljes hiánya és ezzel szemben felelősségünk tudatá­ban kötelességünknek fogjuk ismerni olyan ja­vaslatokkal jönni a törvényhozás elé, melyek megóvják ós megvédik a sajtószabadságot, me­lyek nem törlik el az esküdtszéki intézményt, de igenis gondoskodnak róla, hogy ezek a rette­netes állapotok, melyek ma fennállnak, (Igaz! Ugy van!) a jogbiztonságnak és a jogi véde­lemnek teljes hiánya, azok a botrányok, melyek ma ezen a téren szemlélhetők, tovább megtor­latlanul fenn ne állhassanak. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon.) Méltóságos főrendek! Az állami életnek még csak egyetlen egy ágára kívánok néhány szóval kiterjeszkedni, és ez azon ágazat, melyet t. barátom a vallás- és közoktatásügyi minister ur képvisel. Ami a kultusügyeket illeti, hizelgek ma­gamnak azzal, hogy én már jó három évtizedre terjedő közéleti működésemnek talán minden phasisában igyekeztem cselekedeteimmel bizony­ságot tenni arról, hogy minő tisztelettel visel­tetem az összes vallások magasztos kultur­missioja iránt, ós hogy mennyire össze van forrva egész valláspolitikai gondolkodásmódom a vallási béke és a felekezetek közötti jóviszony eszméjével. Nem a türelem szempontjai legyenek itt irányadók; nekem a türelem szó nagyon kevés; a kölcsönös rokonszenvnek, a kölcsönös nagyrabecsülésnek, a barátság érzéseinek kell az ország különböző felekezeteihez tartozó hon­polgárok közt fennállania, azon élő igazság tudá­sának, hogy, ha nem is mindig teljesen ugyan­azon utakon, de ugyanazt a magasztos ügyet szolgálják. Benső megelégedéssel constatálhatom, hogy azok a súrlódások, amelyek régebben felmerül­tek az egyházpolitika terén, mindjobban el­enyészőben vannak. A vallási békét, hála Istennek, Magyarországon ma komoly veszede­lem nem fenyegeti, és nekünk mindannyiunknak vallásfelekezeti különbség nélkül könnyű dolog lesz kezet fogni abban az építő munkában, amely megvalósítja az egyenlőség és a viszonos­ság fogalmát Magyarországon. Nem azt a mecha­nikust, azt a külső, kezdetleges alacsony felfogás szerintit, amely bizonyos külső egyenlőségben keresi az egyenlőséget és a viszonosságot és amely irigységgel szemléli azt, vajon nem kap-e egyik vagy másik felekezet többet a többinél, de abban a felfogásban, amely arra törekszik, hogy minden vallásfelekezet azt kapja meg, amire az ő speciális viszonyai közt szüksége van, hogy magasztos feladatának megfelelhessen. (Helyeslés.) Ami pedig a kultúra szempontjait illeti, itt visszatérek oda, ahonnan kiindultam. Ha közhely volt is minden gondolkozó magyar em­ber előtt, hogy az országban a kultúra fejlesz­tése egyik eminens nemzeti érdek, talán ennek az érdeknek is fokozottabb fontossága van ma a választójogi reform folytán beállott uj hely­zettel szemben. Nekünk a legnagyobb gonddal kell arra törekednünk, hogy annak a népiskolá­nak a kulturális foka, mely a politikai jogok kiindulási pontjául vétetett, mentől magasabb legyen. Nekünk oda kell fejlesztenünk a nép­iskola ügyét és oly hatékony ellenőrzésről kell gondoskodnunk, hogy valóban élő valósággá legyen annak a tananyagnak a megtanítása,

Next

/
Oldalképek
Tartalom