Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-43

Z XIJII. ÜLÉSE. 14 A FŐREND IHÁ hogy a jegyzői állás korszerű szervezésének egész feladata csak egy szerves reform keretében lesz megoldható, addig is, mig ezt megtehetnők, a kormány kötelességének fogja ismerni, hogy mielőbb, az első alkalommal már, hozzáfogjon a jegyzők anyagi helyzetének korszerű javításához, megadja a jegyzőknek az anyagi megélhetés azon feltételeit, amelyekre, ha összehasonlítjuk a jegyzői állás díjazását más közéleti alkalmazottak díjazásával, a jegyzőknek csakugyan feltétlenül jogos és sürgős igényük van. Méltóságos főrendek! A szorosan vett belügyi igazgatás terén felmerülő reformok mellett méltóztassanak megengedni, hogy egész röviden megemlékezzem az igazságügyi téren tervbe vett reformokról, ezek közt elsősorban az általános polgári törvénykönyv javaslatáról, amely remélhetőleg még ez év folyamán mint törvényjavaslat fog a képviselőházban beterjesztetni és amely nézetem szerint nagy áldás lesz a magyar társadalomra, mert meg fogja szüntetni a mai jogbizonytalanságnak számtalan hátrányait, de egyúttal meg fogja adni a magyar társadalom modern fejlődésének állandó kereteit is. Emellett hosszabb idő óta folynak már előmunkálatok az igazságügyi ministeriumban a büntetőtörvény ós a büntető eljárás szerves reformjára vonatkozólag is. Bemérjük, hogy ezen szerves reformmunkálatok is nem hosszú idő múlva elő fognak terjesztetni, de nem kívánjuk e reformokat az alaposság rovására siettetni, ugy hogy abban az esetben, ha szerves reformok elkészítése huzamosabb időt venne igénybe, kötelességünknek fogjuk ismerni novelláris utón gondoskodni a legégetőbb bajok orvoslásáról és novelláris javaslatokat fogunk benyújtani a büntetőtörvény, a büntető eljárás és különösen a sajtóügyi eljárás reformja terén. (Helyeslés.) Biztosithatom a méltóságos főrendeket róla, hogy a kormány nem tervez merényletet a sajtószabadság ellen. Hadik János gr.: Már meg volt! Lukács már megtette! Tisza István gr. ministerelnbk: Semmi esetre sem kivan a kormány olyan merényleteket a sajtószabadság ellen, amelyek olyan minden fogalmat felülmúló szabadosságot engedjenek meg a sajtóban, mint aminő a magyar sajtóban ma, a merényletek korszakában észlelhető. Mert méltóztassanak nekem elhinni, hogy azt, ami a magyar sajtóban ma folyik, semmiféle culturnemzet el nem tűrné, (Igaz! Ugy van! balfelöl.) mert az a jogrendnek, a jogtalan cselekvések megtorlása körüli biztonságnak teljes hiánya és ezzel szemben felelősségünk tudatában kötelességünknek fogjuk ismerni olyan javaslatokkal jönni a törvényhozás elé, melyek megóvják ós megvédik a sajtószabadságot, melyek nem törlik el az esküdtszéki intézményt, de igenis gondoskodnak róla, hogy ezek a rettenetes állapotok, melyek ma fennállnak, (Igaz! Ugy van!) a jogbiztonságnak és a jogi védelemnek teljes hiánya, azok a botrányok, melyek ma ezen a téren szemlélhetők, tovább megtorlatlanul fenn ne állhassanak. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon.) Méltóságos főrendek! Az állami életnek még csak egyetlen egy ágára kívánok néhány szóval kiterjeszkedni, és ez azon ágazat, melyet t. barátom a vallás- és közoktatásügyi minister ur képvisel. Ami a kultusügyeket illeti, hizelgek magamnak azzal, hogy én már jó három évtizedre terjedő közéleti működésemnek talán minden phasisában igyekeztem cselekedeteimmel bizonyságot tenni arról, hogy minő tisztelettel viseltetem az összes vallások magasztos kulturmissioja iránt, ós hogy mennyire össze van forrva egész valláspolitikai gondolkodásmódom a vallási béke és a felekezetek közötti jóviszony eszméjével. Nem a türelem szempontjai legyenek itt irányadók; nekem a türelem szó nagyon kevés; a kölcsönös rokonszenvnek, a kölcsönös nagyrabecsülésnek, a barátság érzéseinek kell az ország különböző felekezeteihez tartozó honpolgárok közt fennállania, azon élő igazság tudásának, hogy, ha nem is mindig teljesen ugyanazon utakon, de ugyanazt a magasztos ügyet szolgálják. Benső megelégedéssel constatálhatom, hogy azok a súrlódások, amelyek régebben felmerültek az egyházpolitika terén, mindjobban elenyészőben vannak. A vallási békét, hála Istennek, Magyarországon ma komoly veszedelem nem fenyegeti, és nekünk mindannyiunknak vallásfelekezeti különbség nélkül könnyű dolog lesz kezet fogni abban az építő munkában, amely megvalósítja az egyenlőség és a viszonosság fogalmát Magyarországon. Nem azt a mechanikust, azt a külső, kezdetleges alacsony felfogás szerintit, amely bizonyos külső egyenlőségben keresi az egyenlőséget és a viszonosságot és amely irigységgel szemléli azt, vajon nem kap-e egyik vagy másik felekezet többet a többinél, de abban a felfogásban, amely arra törekszik, hogy minden vallásfelekezet azt kapja meg, amire az ő speciális viszonyai közt szüksége van, hogy magasztos feladatának megfelelhessen. (Helyeslés.) Ami pedig a kultúra szempontjait illeti, itt visszatérek oda, ahonnan kiindultam. Ha közhely volt is minden gondolkozó magyar ember előtt, hogy az országban a kultúra fejlesztése egyik eminens nemzeti érdek, talán ennek az érdeknek is fokozottabb fontossága van ma a választójogi reform folytán beállott uj helyzettel szemben. Nekünk a legnagyobb gonddal kell arra törekednünk, hogy annak a népiskolának a kulturális foka, mely a politikai jogok kiindulási pontjául vétetett, mentől magasabb legyen. Nekünk oda kell fejlesztenünk a népiskola ügyét és oly hatékony ellenőrzésről kell gondoskodnunk, hogy valóban élő valósággá legyen annak a tananyagnak a megtanítása,