Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-43

A FŐRENDIHÁZ XLIII. ÜLÉSE. 15 mely a papíron az összes népiskolákra vonatkozólag kötelezőleg fennáll. Nekünk gondoskodnunk kell arról is, hogy a magyar társadalom magasabb osztályai képesittessenek a vezető szerepre, hogy az a nép, amely jogokat nyer a magyar közéletben való részvételre, kapjon az irányításra valóban elegendő szellemi és erkölcsi fegyverzettel bíró vezéreket. Ép ezért a középiskola ügyét összhangba kell hozni a modern élet fejleményeivel és mindenekfelett gondoskodnunk kell róla, hogy társadalmunknak azon rétegei, kiknek szerencsés helyzetük a felsőbb iskolák látogatását megengedi, a culturának lehető legerőteljesebb, lelket és jellemet edző fegyverzetével léphessenek ki az életbe. Ebben a tekintetben egyik égető hiányt j^ótol az uj egyetemeknek felállítására irányuló aetio, melyet elődeink elkezdtek, s melyet természetszerűleg a legnagyobb ügyszeretettel fogunk a teljes megoldáshoz vezetni, másfelől a jogi oktatás alapos reformja utján kell azon vigasztalan helyzeten segíteni, mely specialiter a mi jogi oktatásunk terén mutatkozik. (Igaz! Ugy van!) Méltóságos főrendek! Mindaz, amit szerencsém volt előterjeszteni, hézagos, rövid képe annak a kormányzati tevékenységnek, amelyet a kormány kötelességszerüleg végrehajtani szándékozik. De talán ez a rövid, hézagos ismertetés is ad nékem némi jogot arra a kijelentésre, hogy ez a jDrogramm, amelyet előterjeszteni szerencsém volt, komoly, becsületes munkaprogramm, a nemzeti politikának, a nemzeti munkának komoly programmja. Méltóztassanak a méltóságos főrendek is hozzájárulni éhez a munkához, támogatásukkal, bölcs tanácsadással és a kritikának eszközeivel, méltóztassanak gazdagítani a magyar nemzet közéletét mindazzal, ami szellemi és erkölcsi tőke ezen ház tagjainak személyében lerakva van és méltóztassanak meggyőződve lenni róla, hogy áldásos szolgálatot tesznek a nemzeti érdekeknek és a közügynek, ha ebben a munkában ügyszeretettel, a nemzet ügyei iránti szeretettel, épitő, gondozó, fáradozó kézzel részt venni méltóztatnak. Ajánlom magamat és ministertársaimat a méltóságos főrendek jóindulatába. (Élénk éljenzés és taps.) Degenfeld Pál gr. jegyző: Dessewffy Aurél gróf. Dessewffy Aurél gr.: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Amidőn ezen nagy. az állami élet majdnem minden ágazatára kiterjedő programúihoz némely észrevételt vagyok bátor tenni, a magam részéről ezeknek a dolgoknak egyes részleteibe bocsátkozni ez alkalommal nem kívánok. Én különösen abból a szempontból kivánok a t. kormányhoz néhány szót intézni, hogy először megelégedésemet fejezzem ki a felett, hogy a kormány eddigi feje elment és hogy most uj kormány alakult, amely azonban hogy sikeresen fogja megoldhatni azokat a nagy feladatokat, amelyeket itt most a programm előadásából volt alkalmunk hallani, megvallom őszintén, tartok tőle és félek attól, hogy ezeket a nagy feladatokat azért nem fogja az igen tisztelt kormányelnök ur végrehajthatni, mert hiányzik annak előfeltétele, amely szerintem az alkotmányos élet sine qua nonja és kiindulási pontja, t. i. az egyes viszonyokkal való számolás, nem pedig egyes feladatoknak erőszak utján való végrehajtása. Mert legyünk őszinték. Az igen tisztelt kormányelnök ur azokat a nagy feladatokat, amelyeket maga elé tűz, kivel és miképen akarja végrehajtani ? Alkotmányos szervezetünk szerint a képviselőházzal. A képviselőház, amint tudjuk, most ugy van megalkotva, hogy abból az ország egy igen nagy része és igen sok embere ki van zárva. Miért ? Mert az erőszakos politikának nem akar engedni. (Felkiáltások: Nincs kizárvaj) Én már akkor, mikor a parlamenti őrségről szóló törvényjavaslatot tárgyaltuk itt, bátor voltam szerény szavamat felemelni ós azt mondani : óvva intek attól, hogy olyan törvény hozassák, amely tulajdonképen katonai szervezetet akar a parlamentarismus felé behozni és életbeléptetni. Sajnos, a legelső alkalommal, amidőn ezen parlamenti őrségnek functionálni kellett, igazat adtak nekem az események, mert láttuk, hogy az elnök, aki végre is minden alkotmányos testületben kell, hogy fentartsa a fegyelmet, a disciplinát, miképen tartotta fenn ezt a fegyelmet : olyképen, hogy a katonai erőt, amely azután egy védtelen embert megtámadott, nem tudta rendreutasítani. Már, bocsánatot kérek, ha valaki a jiarlamentarismust szem előtt tartja, ugy, amint a ministerelnök ur évekig azt mondotta, hogy a magyar nemzet fennmaradása a jiarlamentarismussal szoros kapcsolatban van, ennek első sine qua nonja az lett volna, hogy, ha már van ilyen törvény, a parlamenti őrség ilyen beavatkozásánál legalább felemelte volna a szavát és óva intett volna, hogy ez igy nem járja, ez így nem megy. Mert utóvégre vagy legyen absolutismus, vagy legyen alkotmányos tárgyalás., Prónay Dezső b.: Van már absolutismus, maskarába bújva. (Zaj.) Dessewffy Aurél gr.: De képviselőházi tanácskozásokat igy akarni fenntartani nem helyes. Hiszen megtörténhetik, hogy maholnap ide ebbe a főrendiházba fogják a parlamenti őrséget behozni és ha én véleményemet merem nyilvánítani, talán engem is ki fog vezettetni; nos, akkor mondjunk le az alkotmányos életről. Ez az egyik, amit mondani kivántam. A másik, amit a t. ministerelnök ur most az imént kinyilatkoztatott, hogy eddig tulajdonképen csak félmunka lett teljesitve és most következik a másik munka. Melyik munka? Először építeni kell; nem szabad először rombolni