Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-43

A FŐRENDIHÁZ XLIII. ÜLÉSE. 15 mely a papíron az összes népiskolákra vonatko­zólag kötelezőleg fennáll. Nekünk gondoskod­nunk kell arról is, hogy a magyar társadalom magasabb osztályai képesittessenek a vezető sze­repre, hogy az a nép, amely jogokat nyer a magyar közéletben való részvételre, kapjon az irányításra valóban elegendő szellemi és erkölcsi fegyverzettel bíró vezéreket. Ép ezért a középiskola ügyét összhangba kell hozni a modern élet fejleményeivel és min­denekfelett gondoskodnunk kell róla, hogy tár­sadalmunknak azon rétegei, kiknek szerencsés helyzetük a felsőbb iskolák látogatását meg­engedi, a culturának lehető legerőteljesebb, lel­ket és jellemet edző fegyverzetével léphessenek ki az életbe. Ebben a tekintetben egyik égető hiányt j^ótol az uj egyetemeknek felállítására irányuló aetio, melyet elődeink elkezdtek, s melyet ter­mészetszerűleg a legnagyobb ügyszeretettel fogunk a teljes megoldáshoz vezetni, másfelől a jogi oktatás alapos reformja utján kell azon vigasztalan helyzeten segíteni, mely specialiter a mi jogi oktatásunk terén mutatkozik. (Igaz! Ugy van!) Méltóságos főrendek! Mindaz, amit szeren­csém volt előterjeszteni, hézagos, rövid képe annak a kormányzati tevékenységnek, amelyet a kormány kötelességszerüleg végrehajtani szán­dékozik. De talán ez a rövid, hézagos ismertetés is ad nékem némi jogot arra a kijelentésre, hogy ez a jDrogramm, amelyet előterjeszteni szerencsém volt, komoly, becsületes munka­programm, a nemzeti politikának, a nemzeti munkának komoly programmja. Méltóztassanak a méltóságos főrendek is hozzájárulni éhez a munkához, támogatásukkal, bölcs tanácsadással és a kritikának eszközeivel, méltóztassanak gazda­gítani a magyar nemzet közéletét mindazzal, ami szellemi és erkölcsi tőke ezen ház tagjainak személyében lerakva van és méltóztassanak meggyőződve lenni róla, hogy áldásos szolgálatot tesznek a nemzeti érdekeknek és a közügynek, ha ebben a munkában ügyszeretettel, a nemzet ügyei iránti szeretettel, épitő, gondozó, fáradozó kézzel részt venni méltóztatnak. Ajánlom magamat és ministertársaimat a méltóságos főrendek jóindulatába. (Élénk éljen­zés és taps.) Degenfeld Pál gr. jegyző: Dessewffy Aurél gróf. Dessewffy Aurél gr.: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Amidőn ezen nagy. az állami élet majdnem minden ágazatára ki­terjedő programúihoz némely észrevételt vagyok bátor tenni, a magam részéről ezeknek a dolgok­nak egyes részleteibe bocsátkozni ez alkalommal nem kívánok. Én különösen abból a szempont­ból kivánok a t. kormányhoz néhány szót intézni, hogy először megelégedésemet fejezzem ki a felett, hogy a kormány eddigi feje elment és hogy most uj kormány alakult, amely azonban hogy sikeresen fogja megoldhatni azokat a nagy fel­adatokat, amelyeket itt most a programm elő­adásából volt alkalmunk hallani, megvallom őszintén, tartok tőle és félek attól, hogy ezeket a nagy feladatokat azért nem fogja az igen tisztelt kormányelnök ur végrehajthatni, mert hiányzik annak előfeltétele, amely szerintem az alkotmányos élet sine qua nonja és kiindulási pontja, t. i. az egyes viszonyokkal való számo­lás, nem pedig egyes feladatoknak erőszak utján való végrehajtása. Mert legyünk őszinték. Az igen tisztelt kormányelnök ur azokat a nagy feladatokat, amelyeket maga elé tűz, kivel és miképen akarja végrehajtani ? Alkotmányos szervezetünk szerint a képviselőházzal. A képviselőház, amint tudjuk, most ugy van megalkotva, hogy abból az ország egy igen nagy része és igen sok embere ki van zárva. Miért ? Mert az erőszakos politikának nem akar engedni. (Felkiáltások: Nincs ki­zárvaj) Én már akkor, mikor a parlamenti őrség­ről szóló törvényjavaslatot tárgyaltuk itt, bátor voltam szerény szavamat felemelni ós azt mon­dani : óvva intek attól, hogy olyan törvény ho­zassák, amely tulajdonképen katonai szervezetet akar a parlamentarismus felé behozni és életbe­léptetni. Sajnos, a legelső alkalommal, amidőn ezen parlamenti őrségnek functionálni kellett, igazat adtak nekem az események, mert láttuk, hogy az elnök, aki végre is minden alkotmányos testületben kell, hogy fentartsa a fegyelmet, a disciplinát, miképen tartotta fenn ezt a fegyel­met : olyképen, hogy a katonai erőt, amely az­után egy védtelen embert megtámadott, nem tudta rendreutasítani. Már, bocsánatot kérek, ha valaki a jiarla­mentarismust szem előtt tartja, ugy, amint a ministerelnök ur évekig azt mondotta, hogy a magyar nemzet fennmaradása a jiarlamentaris­mussal szoros kapcsolatban van, ennek első sine qua nonja az lett volna, hogy, ha már van ilyen törvény, a parlamenti őrség ilyen beavat­kozásánál legalább felemelte volna a szavát és óva intett volna, hogy ez igy nem járja, ez így nem megy. Mert utóvégre vagy legyen absolu­tismus, vagy legyen alkotmányos tárgyalás., Prónay Dezső b.: Van már absolutismus, maskarába bújva. (Zaj.) Dessewffy Aurél gr.: De képviselőházi tanács­kozásokat igy akarni fenntartani nem helyes. Hiszen megtörténhetik, hogy maholnap ide ebbe a főrendiházba fogják a parlamenti őrséget behozni és ha én véleményemet merem nyilvá­nítani, talán engem is ki fog vezettetni; nos, akkor mondjunk le az alkotmányos életről. Ez az egyik, amit mondani kivántam. A másik, amit a t. ministerelnök ur most az imént kinyilatkoztatott, hogy eddig tulajdon­képen csak félmunka lett teljesitve és most kö­vetkezik a másik munka. Melyik munka? Elő­ször építeni kell; nem szabad először rombolni

Next

/
Oldalképek
Tartalom