Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-43

A FŐRENDIHÁZ XLIII. ÜLÉSE. ]í! átadott politikai jogokkal. Ebből a szempontból egyik alapvető kérdés a nmnkásbiztositás ügyének rendezése, abol igénytelen nézetem szerint, bármily nehéz feladat is legyen egy már öt év óta életbe lépett intézmény gyökeres megváltoztatása, gyökeresen meg kell változtatni a munkás betegsegélyző pénztár mai állapotát, (Élénk helyeslés) amely jelenlegi állapot nagyon gyarló módon éri el a biztosítási czélt és számos olyan mellékkihatással jár, amelyek nem közelebb, de távolabb viszik azon nagy czéltól, hogy a demokratikus jogokkal való öntudatos és czélszerü élésre képessé neveljük a munkásosztályt. (Helyeslés.) Át kell tehát ezen intézményt olyan irányban alakitanunk, hogy egyfelől jobban biztosítsa a munkások biztosítási érdekeinek ellátását, másfelől azonban a kisebb körökre szorított, a nagy bürokratikus apparátustól megszabadított valódi önkormányzatot nyújtsa a munkásnak, azt az önkormányzatot, amely a közéletnek egyedüli biztos iskolája. (Helyeslés.) Ezzel kapcsolatban, méltóságos főrendek, szükségét érzi a kormány annak is, hogy javaslatokkal lépjen elő a sztrájkokkal kapcsolatos jogállapot olyan rendezésére, amely a munkabeszüntetés jogának s a munkabeszüntetés czéljából való egyesülés jogának teljes megőrzése és megóvása mellett egyúttal megszabadítsa a magyar ipart azon anomáliától, amely a jelen pillanatban az ötletszerűen, meggondolás nélkül, könnyelműen, hatalmi czélokból felidézett sztrájkok permanens veszedelmét tartja az ipar felett s amely nem részesiti kellő védelemben a terror jelenségeivel szemben azon munkást, aki dolgozni akar. (Igaz! Ugy van!) A másik cautela, amelyet keresnünk kell, abban áll, hogy megóvjuk a magyar állam és nemzet érdekeit a közigazgatás reformjánál. Méltóságos főrendek! A magam részéről nem egészen rövid élettapasztalatok súlya alatt már régóta abban a meggyőződésben élek, hogy Magyarországon a mi társadalmi viszonyaink között jó közigazgatást csakis a tisztviselők kinevezésének behozatala mellett képzelhetni. De ha haboztam volna is ebben a tekintetben, ennek a reformnak sürgősségéről meggyőz az az egyetlen szempont is, mely szerint az a demokratikus áramlat, amely a választójogi reform által bevonult az országos képviselőválasztásokba, a dolog természeténél fogva kihatással lesz a vármegyék és községek összeállítására. Egészen más erőviszonyok fognak beállani a törvényhatóságokban, egészen más tényezők kezébe fog jutni a döntő szó, és ily körülmények közt a nemzeti érdekek megóvását nem várhatjuk a tisztviselői kartól máskép, mint hogy ha azok alkalmazását a választások esélyeitől függetlenítjük. (Igaz! Ugy van!) A kormány tehát e fontos kérdés előkészítéséhez szükséges legrövidebb idő alatt, javaslatokkal fog a törvényhozás elé lépni, elsősorban a vármegyei törvényhatóságok közigazgatásának reformja szempontjából. E javaslat egyfelől a tisztviselők kinevezésének elvi álláspontján fog állni, másfelől azonban igyekezni fog ezt az önkormányzatnak erőteljes fejlesztésével összekapcsolni, amit, hogy egyebet ne mondjak, a közigazgatási bizottságok összeállításának és hatáskörének módosításában fogunk keresni. Keresni fogjuk oly irányú módosításban, amely egyfelől a nem tisztviselői elem számarányát javítsa a közigazgatási bizottságban, másfelől növelje a bizottság hatáskörét. Továbbá pedig sok egyéb intézkedés közt, — hiszen a részletek közt elveszni nem kívánok, — mondom, másfelől oly járási szervek felállításában is keresnők a módosítást, amelyek a megyétől nyerjék eredetüket, de azután a jelen törvényhatósági közgyűlés hatáskörébe utalt teendők közül számosat átvegyenek, olyanokat, amelyek hatékonyabban és jobban végezhetők el a járási, mint a törvényhatósági ügykörben. A járási bizottságoknak, nézetem szerint, hatáskörébe lehet utalni a községek feletti felügyeletet, különösen a községi számadások ellenőrzését is, de azután egyéb uj ügykör gyanánt lehet ideutalni a jelenleg a vicinális utak keretébe beosztott utügyet, és ide lehet utalni a népiskolák feletti hatékony felügyeletet, amelyre nézve, anélkül, hogy a dolog részleteibe kívánnék belemenni, ma csak azt jegyzem meg, hogy igénytelen nézetem szerint az a magyar intelligentia, amely a járási administratióban ezt az önkormányzati hatáskört betölteni hivatva van, óriási missiót teljesíthet a magyar cultura ós a magyar nemzeti ügy terén, ha a népiskolai felügyelet terén e hatáskört valóban elfogadja, és betölti. Méltóságos főrendek! További feladatunk lesz természetszerűleg a községi közigazgatás, a városi közigazgatás reformjának megoldása is. Ezek a kérdések bonyolultabbak, nehezebbek; gyökerében kell megváltoztatni a községi közigazgatásnak mai szervezetét, mert ott a jegyzői állásban kell kidomborítani azt a tulajdonképeni végrehajtó hatóságot, amely kellő qualificatióval rendelkezve, kell, hogy egyenlő hatáskörrel és felelősséggel ruháztassák fel és valóban felelős végrehajtó közege legyen az alsóbb fokon az életben való közvetlen érintkezésben az államhatalomnak. Természetesen össze kell ezt egyeztetni a községi önkormányzat életképes fentartásával és a községi pénzügyek mai, valóban aggasztó állapotának gyökeres reformjával. Ugy ez a kérdés, mint a városi administratio reformjának kérdése a dolog természeténél fogva hosszabb előmunkálatot, hosszabb tanulmányt kivan, és nem mernék most csak hozzávetőleg is időpontot mondani, amikor e reform előterjesztését kilátásba helyezhetem, és épen azért már most van szerencsém a kormány nevében bejelenteni azt is, hogy, daczára annak,