Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-43

12 A FŐRENDIHÁZ XLIII. ÜLÉSE. az ezelőtt pár évvel keletkezett véderőfejlesztési programra felállítása alkalmával, (ügy van!) Hiszen, méltóságos főrendek, nem szabad struccz­politikát folytatnunk. Azóta játszódtak le világ­események körülöttünk, világesemények, amelyek az összes nagyhatalmakat véderejüknek olyan óriási arányú fejlesztésére indították, aminőkről nem is' álmodhattunk pár évvel ezelőtt és ami­nőt mi abban a terjedelemben, a mi korlátol­tabb anyagi erőnknél fogva egyáltalában nem is teljesíthettünk; de igenis, addig a határig el kell mennünk nekünk is, ameddig anyagi erőnk megengedi, ameddig a társadalom teherviselő képességének veszélyeztetése nélkül elmehetünk. (Helyeslés.) Ezt a határt azonban be kell tartanunk, mert nézetem szerint a katonai készültségnek egyik lényeges alkatrésze a pénzügyi és közgaz­dasági készenlét is, (Helyeslés.) s a katonai ké­szültséget veszélyezteti az, aki a társadalom­nak egy adott pillanatban pénzügyi és közgaz­dasági egyensúlyát rombolja szét. (Helyeslés.) Ennek a pénzügyi és közgazdasági egyen­súlynak fentartása és megszilárdítása kell, hogy egyik legfontosabb feladatunkat képezze, nem­csak a közeli, de a távolabbi jövőben is. (He­lyeslés.) Fájdalom, ebben a tekintetben nálunk nem kedvezőek a viszonyok, és aki illusiókban nem akar élni, nem is áltathatja magát azzal, hogy ebben a tekintetben rövid idő alatt, va­lami gyökeres változás áll be. Mindez tehát kétszeresen teszi kötelességünkké azt, hogy tel­jes komolysággal nézzünk szemébe a valóság­nak és hogy elkövessük az állami és társadalmi, a köz- és magánélet mezején mindazt, ami a magyar társadalomnak jíénzügyi és gazdasági megerősítésére szükséges. (Helyeslés.) Az államélet terén egymagában nem elég a szükséges intézkedéseket megtenni. Magának a magyar társadalomnak kell gazdaságilag pro­ductivebb életet folytatnia, többet kell dolgoznia és kevesebbet költenie, többet kell termelnie és kevesebb igényt kielégítenie. (Helyeslés.) Mél­tóztassanak megengedni, ha a társadalmi élet­ben a termelés és az igények között chronikus deficit mutatkozik, ezt a rettenetes deficitet semmiféle állampolitika helyre nem hozhatja. (Igaz! Ugy van!) De igenis, nagyon sokat te­het az állami politika is. (Ugy van!) A mi egész áUami életünkben — és e kritika párt­külÖnbség nélkül érhet mindannyiunkat — mi nem ismerjük eléggé a takarékosság fogalmát: azt a fogalmat, amely nem szűkmarkúan tagadja meg a gondozást kívánó érdekektől a szükséges eszközöket, de amely igyekszik egész működését gazdaságosan berendezni és ambiczióját abba helyezi, hogy lehetőleg nagy eredményeket, lehe­tőleg csekély anyagi eszközökkel érjen el és fejleszsze ,az állami gazdálkodásnak azon jöve­delemforrásait, melyek a társadalom direct megterhelése nélkül emelik az állam rendelke­zésére álló financiális erőket. (Élénk helyeslés.) A kormány minden tagja át van hatva ettől a tudattól. Egyik eminens kötelességének fogja tehát tartani, hogy a gondozására bizott közszolgáltatási ágak egész vonalán azt a szel­lemet emelje érvényre, (Helyeslés.) amely fokozza a bevételeket, de lehetőleg gazdaságossá teszi a kiadásokat, ugy, hogy lehetőleg csekély pénzügyi eszközökkel minél_ nagyobb eredményeket tud­jon felmutatni. (Élénk helyeslés.) Nem kívánom a méltóságos főrendek türel­mét túlságosan igénybe venni (Halljuk! Hall­juk !) és épen ezért, méltóztassanak nekem meg­bocsátani, ha felszólalásomban nem megyek végig az államélet egész mezején és nem soro­lom fel a különböző szolgálati ágakban mind­azokat az intézkedéseket, amelyekre nézetem szerint szükség van és amelyeknek megtételére a kormány törekedni fog. Méltóztassanak azon­ban nekem megengedni, hogy csak néhány alap­vető kérdésre terjeszkedjem ki. (Halljuk! Hall­juk!) Ezek között a legfontosabb — mert azt hiszem ez alapvető abból a szempontból is, hogy tényleg kiinduló jaontja lehet a legtöbb szerves reformnak — a választójogi reform, amely merész lépés a demokratia érvényesülése felé, (Ugy van!) amely majdnem megkétszerezi a választók mai tömegét és amely az alkotmá­nyos életben politikai jogokkal eddig nem bírt honpolgárok számos százezerét vonja be. Némelyek bizonyos kicsinyléssel nyilatkoz­nak a reformnak eddig megvalósított kereteiről. Mondhatom, irigylem azokat, akik keveslik azt. Mert engem, akinek ha nem is a jelen hivatalos állásban, de mégis volt némi részem e reform kereteinek megszabásában . . . Prónay Dezső b.: Volt! Tisza istván gr. ministereSnök: . . . engem, mondhatom, óriási sulylyal nyom a felelősség tudata azért, hogy nem mentünk-e túlságos messze, és a magam részéről teljes mértékben érzem a felelősség súlyát abban a tekintetben, hogy ha ezt az első merész lépést megtettük, hogy ha ezt az első nagy lépést megtettük, igyekezzünk azt mindazon rendelkezésekkel ki­egészíteni, amelyek reménységet és biztosítékot nyújthatnak a nemzeti életnek az iránt, hogy ez az óriási merész lépés nem fogja megbőszülni magát, hogy ez nem fog végzetes következmé­nyekkel járni a nemzeti életre. (Helyeslés.) Ebben a tekintetben egyik első feladat a rendelkezéseknek az az egész sora, amely az alsó néjíosztályok s különösen az ijoari munkások sorsával foglalkozik. Ha jogokat adtunk az ipari munkások nagy tömegének, igyekeznünk kell olyan irányba terelni összes életviszonyaikat, hogy ezeket a jogokat aggály nélkül láthassuk a kezükben, igyekeznünk kell megadni az anyagi függetlenségnek, a szellemi műveltségnek, az er­kölcsi intaktságnak és a felelősségérzetnek azon előfeltételeit, amelyek szükségesek ahoz, hogy valóban az ország javára élhessenek a nekik

Next

/
Oldalképek
Tartalom