Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.
Ülésnapok - 1910-54
A FŐRENDIHÁZ LIV. ÜLÉSE. 189 san az, mert óhajtásom és akaratom az és azt szolgálja ez a javaslat, hogy a sajtónak minden hivatott munkása . . . Hadik János gr.: Éljen a kormány ! (Derültség jobbfelöl.) Balogh Jenő igazságügyminister: ... és a nem hivatott munkása is, — ha ez nem is fog nagy gyönyörűségemre szolgálni, — megírhasson mindent, ami akár a haladás eló'mozditáS&LP&L akár a reformok sürgetésére, akár a hajók orvoslására, akár a visszaélések felderítésére irányul, hogy a sajtó minden munkása szolgálhassa a közügyet azzal a függetlenséggel és föltétlen és korlátlan szabadsággal, mely a sajtónak egyik éltető eleme, mely életexistentiájához tartozik. Hogyha az angol sajtó fejlődhetett az egyetemleges felelősség rendszere mellett, mely attól az írótól a szedőn, a correctoron át egészen a rikkancsig megy és mindenkit biró elé állithat, amely egyúttal a kártérítési felelősséget is mindenkire, a nyomdatulajdonost is beleértve, egyetemlegesen kiterjeszti; hogyha a franczia sajtójog mellett együttesen, collective lehet felelősségre vonni a szerzőt és a kiadót; hogyha van sajtójog, pl. Németországban, mely különböző gondatlansági védelmeket állapit meg, és ezek mellett az angol, a franczia, a német sajtó örvendetesen elérte a maga óriási, szabad kifejlődését, akkor nyugodtan, határozottan vitathatom, hogy a magyar sajtó sokkal szabadabban fogja teljesíteni a maga nemes és igazi hivatását, mert a következő sarkalatos tételekre fogja alapithatni a maga felelősségét: Mindenekelőtt megmarad az anonymitás a maga teljes sértetlenségében. Mindenki irhát név nélkül és hogyha valaki — nem hiszem, hogy a magyar sajtó komoly, hivatott munkása ezt meg fogja tenni — de ha akadnak egyesek, akik félve bármitől, másokat neveznek meg, másra akarják ráhárítani a felelősséget, nincs a világon az a hatóság, mely az igazságot kiderítheti, mely olyan nyomozást és vizsgálatot teljesíthet, hogy a szerző kikutatható legyen. Másodszor, meg van állapítva olyan fokozatos, kizárólagos felelősségi rendszer, mely másutt, mint Belgiumban a responsibilité par cascade alakjában, ebben a szabadelvüségben nincs is meg. Nyugodtan vitathatom, hogy ha ő méltósága esetleg a sajtójogi felelősségre gondol, mikor a felelősség mértéktelen kiterjesztésével méltóztatik megvádolni, akkor, alapos tévedésben van. 0 méltósága azért nem folytatta nagybecsű beszédét, mert — úgymond — minden módosítás és előterjesztés czóltalan. Ezzel azt hiszem, zárhatom mostani felszólalásomat, mert nagyon könnyű lesz kimutatnom feltevésének téves voltát. Mikor ezt a javaslatot több, mint négy hónappal ezelőtt előterjeszteni szerencsém volt, megküldöttem azt az illetékes sajtótestületek képviselőinek, és felkértem őket véleményük közlésére. Hetek múlva meg is kaptam és körülbelül három héten át egyebet sem tettem, minthogy meghallgattam a különböző sajtótestületek hivatott képviselőit. Mondhatom, számos olyan megjegyzést tettek, amelyből okultam, tanultam, s melyeket nagy köszönettel vettem, " de számos olyant is hallottam tőlük, ami absolute nem ingatta meg azt a meggyőződésemet, hogy az eredeti tervezetben contemplált rendelkezések helyesek és jogosultak. Mindannak daczára több mint 60 módosítást tettem. Épen kezdeményezésemre és egyenes kérésemre a képviselőház igazságügyi bizottsága ezeket a javaslat eredeti szövegével szemben érvényre juttatta, ugy hogy annak a szemrehányásnak tettem ki magamat, hogy az eredeti javaslatot igazolatlanul, túlgyorsan készítettem, pedig az is nagyon jogosult álláspontot képviselt. Csak azt akartam documentálni, épen azzal szemben, amit ő méltósága itt felhozott, hogy absolute nem zárkózom el semmiféle javítás, semmiféle módosítás, semmiféle capacitatio elől, hogy készséggel rendelkezésére állok mindenkinek, ugy társadalmi téren, mint a hivatalban írásban és szóban, ahogy parancsolnak és minden módosítást igenis köszönettel fogadok. A midőn pedig egy, gondolom, 50 szónok fejtegetéseire kiterjedő hosszú vita alapján, amelyet hónapokon át elejétől végig végighallgattam, záró beszédemben még az általánó*S" vita bezárása előtt ismét felszólaltam, akkor szó szerint ismét ezt mondottam (olvassa): »Biztosithatom a mélyen t. túloldalt, — t. i. a képviselőház jelen volt ellenzékének minden tagját — hogy bármely módositványt, minden indítványt, amely tétetik, a leggondosabb és legtüzetesebb megfontolás tárgyává óhajtok tenni, és kilátásba helyeztem, hogy minden olyan módosításhoz, amely a javaslat alapelveinek érintése nélkül elfogadható, ha annak helyességéről — amint több mint hatvan esetben kegyesek voltak engem meggyőzni — meggyőződtem, hozzá fogok jár ülni.« Hozzátehetem, hogy még akkor is, mikor a képviselőház mólyen t. ellenzéke nem vett részt a részletes vitában, túlmenőleg azokon, amiket kilátásba helyeztem, részben én, részben t. barátom a képviselőház előadója, Hegedűs Kálmán képviselőtársam, részben más képviselőtársaim, mint Kozma Andor, Kenedi Gréza képviselő urak előterjesztettünk bizonyos módosításokat. Chorin Ferencz (közbeszól), Balogh Jenő igazságügyminister: Majd rátérek, ugy látszik, ő móltósága nagyon fogyatékosan méltóztatott figyelemmel kisérni a közleményeket. Mikor emiitett t. barátaimmal egyetértőleg a képviselőházi tárgyalások alkalmával a részletes vitában hat ízben felszólaltam, egész sorozatát kezdeményeztem az olyan móclositványoknak, amelyeket a képviselőház ellenzéke részéről hoztak elő, de amelyeket akkor ott az