Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.
Ülésnapok - 1910-54
190 A FŐRENDIHÁZ LIV. ÜLÉSE. illető ellenzéki képviselők már nem képviseltek, mert nem voltak az ülésteremben. Ennék folytán, ha ő méltósága arra méltóztatik utalni, hogy itt minden módosításra és javításra irányuló törekvés czéltalan volna, bocsánatot kérek, ezzel szemben az a száraz* tény, hogy a javaslaton már több mint hatvan módosítást tettünk és hogy ez épen az illetékes érdekköröknek, az ellenzéki kritikának és a hivatott egyéb szakfórfiaknak birálata alapján történt : ez a száraz tény nem erősiti meg ő méltóságának ezt az állítását. Ha pedig ő méltósága talán e miatt méltóztatik panaszt emelni, hogy miért nem volt tehát a képviselőházban olyan részletes vita, amely valamely, ilyen vagy olyan irányban további javításokat eszközölt volna, akkor méltóztassék ezt a szemrehányást más czimre adresszálni; én ebben a tekintetben teljesen ártatlan vagyok. (Helyeslés és tetszés.) Szabad legyen még csak arra utalnom, hogy kegyes engedelmükkel még igen sok mondanivalóm van, de talán czélszerü lesz, ha a vita későbbi stádiumában fogom ezeket kifejteni. (Helyeslés.) Chorin Ferencz: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Személyes kérdésben és szavaim félremagyarázása czimén kérek szót. (Halljuk!) 0 exeellentiája az igazságügyminister ur egyenes felhívást intézett hozzám, igazoljam azt, hogy ő a képviselőházban ama nézetének adott kifejezést, hogy különös esetekben a rendőrség beavatkozásának igenis helye van a plakátokkal szemben és sürgős esetekben azokat eltávolíttathatja vagy letépetheti. Méltóztassék visszaemlékezni felszólalásom gondolatmenetére. Bn kiindultam abból a tényből, melyet a 15. §. állapit meg, hogy t. i. falragaszokkal szemben ugy kell eljárni, mint a colportage-sajt'óval szemben, vagyis tilos olyan falragaszok kifüggesztése, amelyek miatt a col-, portage-sajtótól a terjesztési jog megvonható. A 15. §. ezt mondja ki és csak a végén tartalmazza azt a kijelentést, hogy : különben kifüggeszteni szabad. Ebben, igenis, lényeges korlátozását látom a választási küzdelemben a közszabadságnak, Annak a meggyőződésemnek adtam kifejezést, hogy ebben egy homályos intézkedés lappang, mert különben, mint más törvényekben tették, ki kellett volna mondani az országban azt, hogy falragaszok kifüggesztése szabad, természetesen utólagos felelősség mellett. De tovább is mentem, s állítottam, hogy más czivilizált országok, mint pl. Francziaország, a választási falragaszokat a hatóságokkal szemben különös oltalomban részesiti és a hatóságoknak azok eltávolítását pénzbüntetés és fogházbüntetés terhe alatt megtiltja. Ezt állítottam tegnap s ezt teljes mértékben fentartom ma is. Fentartom azt, hogy a szakasz így nem jól van szövegezve. Megengedem, hogy ő excellentiája a magyar nyelvben teljesen jártas és — mint mondotta —• családjának minden tagja is, ami természetes ; de ebből nem következik, hogy mint codificator nem élne rossz magyarsággal, hogy szándékosan homályos kifejezést nem használhatott. Már pedig merem állítani, hogy ez a szakasz, összevetve a 29. §-szal, igenis rosszul van megírva, félreértésekre s a plakátszabadság teljes korlátozására vezethet. (Ugy van !) Azt mondja ő excellentiája, hogy idézzem, hogy mikor mondotta azt, hogy a rendőrhatóság letépheti a választási plakátokat. Ezzel a kötelességgel tartozom s ezt a kötelességet teljesítem is. Előttem van a képviselőházi napló. November 15-én, a negy r edik lapon, Vázsonyi Vilmos képviselő felszólalására válaszolva, aki vitatta azt, hogy a képviselőjelöltek plakátjai így egyszerűen a hatóság diseretionarius hatalmára bízatnak, azt mondotta ő excellentiája (olvassa) : »Szabad lesz választási kiáltványokat terjeszteni, kivéve azokban az esetekben, melyekben azt a közrend vagy a közerkölcsiség tiltja. Ki döntsön ezekben az ügyekben ? Azt mondják, bírói megállapítás utján. Csakhogy az eltart egy évig, pedig ott rögtöni segítségre van szükség, ugy hogy ott más, mint közigazgatási hatóság nem intézkedhetik.« Csodálom, hogy kifogásolta és illoyalisnak mondotta ő excellentiája harezmodoromat, azok után, amiket nemcsak akkor mondott, de ma is teljesen fentartott. Nem vette talán észre ő excellentiája, hogy ő azt mondja, hivatkozva egyes visszaélésekre, hogy mindent lehet plakátozni a képviselőválasztás alkalmával, csak azt nem, ami a közrendbe és közerkölcsiségbe ütközik ; hogy pedig mi ütközik abba, azt legjobban tudja a helybeli hatóság ; azt nem lehet birói cognitióra bizni, mert az nagyon hosszadalmas. Én sem állítottam egyebet. Ö excellentiája is elismerte a képviselőházban a közigazgatási hatóságnak azt a jogát, hogy mikor ugy találja, hogy egy plakát a közrendbe és közerkölcsiségbe ütközik, azt eltávolíthatja. Eltávolítás alatt pedig mást, mint a falragasz letépését, érteni nem lehet, mert az eltávolításnak más módja nincs. Azt mondotta ő excellentiája, hogy csak a hatóság tudja megítélni, hogy az illető vidéken az ottani viszonyok szerint mi ütközik a közrendbe és a közerkölcsiségbe ; a hatóság tapintatáról fel lehet tenn ; , hogy nem fog visszaélni hatalmával; ha pedig visszaél, akkor majd a törvény értelmében felelősségre lehet vonni. Azt hiszem, közöttünk senki sincs, aki helyeselné oly plakát kifüggesztését, amely a közrendbe és közerkölcsiségbe ütközik. Azonban azt, hogy, mi ütközik a közrendbe és a közerkölcsiségbe, objectiv embernek kell megállapítania és nem annak a hatósági közegnek, mely a választási harezba bele van keverve . . . (ügy van !) Hadik János gr.: Amely a kormánytól függ ! (Ugy van! a jobbközépen.) Chorin Ferencz: . . . annak a hatóságnak, amely gyakran a többségnek, néha, megengedem, az ellenzéknek is kortese. Ezt nem arra a hatóságra kellene bizni, amely bele van vonva a választási küzdelem minden mozzanatába, amely már előre
