Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-54

184 A FŐRENDIHÁZ LIV. ÜLÉSE. latban contempláltatik, a pártérdeket szolgálná, felfogásom szerint teljesen igazságtalan. Méltóságos főrendek! Ha vannak ilyen visszaélések, amint ezt felfogásom szerint nem lehet alaposan tagadni, akkor a törvényhozás nem helyezkedhetik más álláspontra, mint amilyenre ez a javaslat helyezkedett és amelynek gondolatmenete a következő : A gondolat szabad közlése emberi jog; a legfontosabbak és a legbecsesebbek közzé tartozik. A gondolatok szabad terjesztése is feltétlenül megengedendő. Hát megengedi ez a javaslat is — mindjárt rá fogok térni — és a javaslatban foglalt korlátok csupán az utczai terjesztés, tehát a terjesztés egy speciális módja tekintetében állanak fenn, de ott is a törvényben meghatározott keretben mozognak. Egyebekben azonban, minthogy visszásságok és visszaélések követtettek el, igenis, gondolni kellett kettőre: egyrészről arra, hogy ezeket a visszásságokat lehetőleg megfelelő intézkedésekkel meg lehessen előzni, — ilyen természetű pl. az utczai terjesztés bizonyos mérvű korlátozása — másrészről pedig, hogy egy olyan felelősségi rendszer állapittassék meg, amely megengedi, hogy bárki bármit Írhasson, ami neki, szemének-szájának tetszik és bárki bármit nem utczán, hanem bármely más módon százezrekre, vagy ha ugy tetstik, milliókra menő példányokban terjeszthessen is, de természetszerűleg felelősséggel tartozzék azokért a visszaélésekért, amelyeket az ország törvényes jogrendje, az ország büntetőtörvénykönyve ellen esetleg elkövetett, még pedig felelősséggel tartozzék a független biróság, a mai hatásköri szabályozás szerint jórészt az esküdtbíróság előtt. (Helyeslés.) Ez a javaslat kiindulási j>ontja. És bocsánatot kérek, mikor ez a javaslat a képviselőházban előterjesztetett, akkor csak ugy röpködött felém az a különféle variatiókban ismételt vád, hogy ez censura, hogy ez Oroszország, hogy ez kancsuka, hogy ez kötél és nem tudom micsoda szörnyűség. Minden ilyen általánosságban hangoztatott fraseologia semmi más, mint nem bizonyítható üres szólam. Leszek bátor tüzetesebben kimutatni, — amint a képviselőházban is órákon át volt szerencsém kimutatni ezt — hogy épen a javaslat felelősségi rendszere felfogásom szerint túlzottan szabadelvű és mindenki részére feltétlenül biztosítja, még a visszaélések és büntetendő cselekmények esetén is azt, hogy gondolatait megírhassa, sajtó utján közzétehesse és — eltekintve az utczai terjesztés korlátozásától — sajtó utján milliókra menő példányokban terjeszthesse. Ezzel szemben rátérek most ő méltósága Chorin Ferencz főrendiházi tag ur kifogásaira s ezek közül mint jellemzővel, megkezelhetem mindjárt azzal a bírálattal, amelyben a javaslatnak a falragaszokra vonatkozó szakaszát részesíteni szíves volt. O méltósága az mondotta, hogy unicum a javaslat 15. §-a; itt valami rejtett czél lebeg a kormány előtt, mert a niinister ezt a szakaszt ugy magyarázta, hogy aszerint bizonyos esetekben joga van a rendörségnek letépni a falragaszokat. A rendőrségnek a kormány itt bizonyos jogokat ad, mondja ő méltósága, majd így folytatja: kötelessége tehát a ministernek magyarul és minden emberre nézve érthetően kifejezni, hogy mit akar ezzel a szakaszszal, mert különben valami rejtett czélokat vél szóló ezek alatt lappangani. Méltóságos főrendek! Nagyon röviden leszek bátor kielégíteni a méltóságos főrendiházi tag kíváncsiságát. A 15. §. utolsó bekezdése következőleg szól (olvassa): »A falragaszok egyébként — t. i. az első két bekezdésben foglalt korlátoktól eltekintve, amelyekre rögtön reá fogok térni — a fennálló jogszabályok korlátai között bárhol szabadon kifüggeszthetők^Ha ő méltósága azt a felszólítást kegyes hozzám intézni, hogy én nekem kötelességem lett volna magyarul megmondani, hogy mit akarok, akkor bocsánatot kell kérnem ő méltóságától, mikor kijelentem, hogy sajnos, semmi más nyelvet nem tudok olyan jól, mint a magyart. Egész családom és felmenőim is magyarok voltak és jól tudtak magyarul. És én azt hiszem, hogy ez a szakasz nagyon magyarán, világosan, határozottan és annyira kifejezetten van megírva, hogy nem képzelek magyarul írniolvasni tudó embert, aki ezt meg n% értené (olvassa): »Ealragaszok a fennálló jogszabályok korlátai között bárhol szabadon kifüggeszthetők«, mondja a javaslat. Ez a szabály egészen világos, határozott és érthető. (Ugy van!) Ha tehát azt gondolja a méltóságos főrend, hogy itt a kormánymak, pártérdekből, nem tudom micsoda rejtett czéljai vannak, vagy hogy itt a kormány a rendőrségre nem tudom, mi mindent rá akar bízni, akkor egészen téves utakon jár és olyan feltevésből indul ki, amely semmiféleképen sincs indokolva. Ha pedig azt méltóztatik mondani, hogy a minister ugy magyarázta ezt a szakaszt, hogy bizonyos esetben joga van a rendőrségnek korlátokat felállítani és a falragaszokat letépni, nagyon lekötelezne ő méltósága, ha kegyes volna egy későbbi alkalommal — hisz a részleteknél is rátérhetünk — a képviselőházban tartott beszédeimből bármely olyan kijelentésemet idézni, amely csak távolról is ilyenképen volna értelmezhető. Én éhez foghatót, vagy általában olyant, hogy a rendőrségnek ez a joga voln falragaszokra nézve, .egy árva szóval sem mondtam. Ha ő méltósága a vitatkozásnak ezzel a módjával ól, hogy egy általam soha nem használt kifejezésből von le következtetéseket, akkor ez a vitatkozásnak egy olyan modora, amely azt hiszem, szokatlan a főrendiházban. 0 méltóság képviselőházban tartott egy beszédemből hozott fel példát és pedig nem valami hallatlan dolgot, hanem egy választási kiáltványt, ahogy akkor elnevezték: átokezédulát.