Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.
Ülésnapok - 1910-54
A FŐRENDIHÁZ LIV. ÜLÉSE. 185 Ezt a kiáltványt a szászkabányai kerületben terjesztették r a múlt esztendőben egy választás alkalmával. És nehogy félreértés legyen, mindjárt kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy eszem ágában sincs e falragasz idézésével bármely magyar ajkú jíolgártársamat, különösen — miután annak a kiáltványnak tartalma olyan, hogy a románokat lehetne gyanúsítani — hogy vele a románokat gyanúsítsam. Hogy ki irta, arról halvány sejtelmem sincs s hogy ki nyomtatta, a dolog lényegére mindegy. Csak azért hivatkoztam rá, hogy vajon akad-e magyar ember, aki az ilyen tartalmú átokczédulákat, az ilyen tartalmú kiáltványokat utczán szabadon terjeszteni megengedhetőnek tartaná. Annak a kiáltványnak szószerinti tartalma az volt, hogy az úristen verje meg mindazokat, akik nem szavaznak a román nemzet csillagára; hogy azoknak, akik a magyar jelöltre szavaznak, haljanak meg a gyermekei és pusztuljanak el a marhái. (Mozgás.) Erre hoztam én fel és pedig a terjesztés, a kolportage kérdésének együttes tárgyalásakor azt, hogy ime, ez példa arra, hogy nemcsak a közerkölcsiség érdekében, amelyre még leszek bátor rátérni, hanem a közrend érdekében is vannak esetek, amikor nem képzelek jó magyar embert, akármilyen párthoz tartozzék is, aki azt mondaná, hogy bármit szabad az utczán terjeszteni; és hogy a könnyen fanatizálható, suggerálható, terrorizálható falusi nép közt — amelyet, ha azt mondják, hogy az úristenhez imádkoznak azért, hogy haljanak meg a gyermekei, pusztuljanak el a marhái, valami babonás módon kétségkívül meg lehet téveszteni — ilyen kiáltványok, ilyen átokczédulák vagy választási felhívások az utczán szabadon legyenek terjeszthetők. És ha Chorin őméltósága arra utal, hogy hát tessék ezeket a dolgokat a büntető biróra bizni, én ezt a példát, — és leszek bátor másokkal is szolgálni — nagyon alkalmasnak tartanám annak kimutatására, hogy ugyan mi haszna van annak a szerencsétlen ellenjelöltnek, a jogrendnek, a magyarság jogos érdekének, — azoknak a nemzeti érdekeknek, amelyekre ón s ez a kormány époly súlyt helyez, mint bárki más ebben az országban — ha három esztendő múlva akad büntető biró, aki — ha egyáltalában ki lehet nyomozni a szerzőt, vagy a felelősségre vonható más személyt — elitéli azt az embert, amikor ott a választásnál veszedelmes zavargások, gyújtogatások, vagyonrongálások, gyilkolások stb. történhetnek addig, amig azt a fanatizálható tömeget választási jogának gyakorlásában ily módon igenis, befolyásolhatják. (Helyeslés a baloldalon és a középen.) Nincs ezen más mód segíteni, mint amit a javaslat tartalmaz, hogy a 11. § értelmében ily esetekben a közigazgatási hatóság, amely ott van a helyszínén s illetőleg a törvényhatóságnak első tisztviselője határozzon. (Mozgás a középen.) Arra, hogy kéz alatt, négyszem közt, titkon, "Főrendiházi napló. 1910—1915. III. kötet. éjjel, vagy másként bizalmasan egymásnak átadjanak ilyen átokczédulákat, arra nincs semmiféle rendőrállam, amely ezt meggátolhassa. De hogy az utczán nyilvánosan ilyeneket ne lehessen terjeszteni, ez igenis nemzeti érdek; ez a jogrend következménye és ezt mindenütt a világon elismerik. (Élénk helyeslés.) Különben pedig megjegyzem, hogy ennek a kérdésnek a megítélésére sohasem alkalmas a biró, (ügy van!) ezzel a kérdéssel nagyon is behatóan foglalkoztam a múlt év nyarán, mielőtt a sajtóról szóló törvényjavaslatot beterjesztettem és ismételten tárgyaltam e kérdés felől a szakkörökkel és barátaimmal is. Az ilyen kérdések bizonyos arbitriumot, bizonyos discretionárius megítélést, a viszonyoknak bizonyos mérlegelését kívánják. A biró igenis alkalmazhat egy paragraphust; egy jogtételnek, egy jogszabálynak az alkalmazását igenis természetszerűleg az ö hatáskörébe kell utalni, de az ilyen kérdéseket, hogy az ilyen nyomtatványok bizonyos vidékeken okoznak-e zavart, vagy nem; hogy bizonyos vidéken lehet-e fanatisálni a vérvád ostoba meséjével az antisemita közvéleményt; hogy bizonyos vidékeken olyan-e a hangulat, hogy ott a socialista izgatásnak talaja van-e, vagy nincs: az ilyen dolgokat sokkal helyesebben ítéli meg egy hivatásának magaslatán álló közigazgatási tisztviselő, mintsem a biró. (ügy van! Ugy van!) És a biró mindenesetre csak elkésve és csak olyankor járhat el utólag, midőn már — bocsánatot kérek a vulgáris kifejezésért — cső után van a köpönyeg. (Elénk helyeslés.) Chorin Ferencz főrendiházi tag ur ő méltósága méltóztatott arra is utalni és arra szólított fel, magyaráznám meg neki, hogy mit akarok ezzel a szakaszszal, mert különben azt a gyanút keltem, hogy egy korlátozó, rejtett czélz itom van. Nagyon röviden összefoglalhatom a szakaszban foglalt korlátozások valódi értelmét. Nem szabad kifüggeszteni »01yan falragaszt* mondja az első bekezdés, »amely büntető ítélettel sújtott terméket tartalmaz«. Mert ha kimondatott pl. a bíróság részéről, hogy azok az előbb emiitett átokczédulák izgatást tartalmaznak a magyar nemzet ellen, vagy hogy egy antisemita kiáltványban izgatás van az izraelita felekezet ellen, vagy ha pl. a ruthén schismatikus perben esetleg kimondja a bíróság, hogy az ott terjesztett nyomtatványokban valamely büntetendő cselekmény van, és azután ezen büntető ítélettel sújtott termékeket — ez a kifejezés az 1848. évi XVIII. törvényczikkből van átvéve — mint falragaszt újból ki akarnák függeszteni, ezt nem szabad tenni. (Helyeslés.) Ha bírói határozat alapján lefoglalnak egy sajtóterméket és azt a bírói tilalom ellenére mégis kifüggesztik, ez is tiltott cselekmény lesz. Ha olyan sajtóterméket függesztenek ki, amelyen nincs megjelölve a nyomda helye, tehát minden felelősségre vonható személy esetleg ismeretlen marad, ez is a 24
