Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.
Ülésnapok - 1910-43
A FŐRENDIHÁZ XLIII. ÜLÉSE. 11 pessége, a magyar nemzet világtörténelmi missiója felől, nekem sokkal nagyobb fogalmam van a monarchia missiója felől is, amelynek keretében hivatva van a magyar nemzet érvényesíteni saját létérdékeit, semhogy azt gondolnám, hogy e válságos események közt is meg ne találjuk azt a megoldást, amely összhangba, hozza a magyar nemzet és a monarchia létérdekeit és hivatását azon mellettünk fejlődő nemzetek reménységeivel, függetlenségével és szabadságával, amelyek újult erővel törtek életre és kívántak érvényesülni. De hogy ez sikerüljön, hogy mi azokkal az ujabb feladatokkal is sikerrel tudjunk megbirkózni, az elsősorban mitőlünk függ, az elsősorban attól függ, hogy a nemzet valóban productiv, gyakorlati politikai czéljaira összpontosítsuk egész erőnket. Ezért, méltóságos főrendek, egész politikai irányunknak nemcsak a monarchia másik államával szemben, nemcsak az azzal fennálló közjogi viszony szempontjából, de benn az országban is az erőgyűjtés képezi az alapvető gondolatátEz kell, hogy vezessen a Horvát-Szlavonországokkal való viszony rendezése szempontjából, amely, fájdalom, az utolsó években súlyos megrázkódtatásokat szenvedett, ngy hogy — azt hiszem, minden magyar ember sajnálkozására — az államjogi kapcsolat szilárdságát csak Horvátország alkotmányos életének némi felfüggesztésével lehetett biztosítani. Méltóságos főrendek! Erős megtámadtatásoknak volt a magyar kormány kitéve ezen horvátországi politikájáért. Hogy ezek a támadások mennyire helytelenek voltak, arra talán megint a legjobb bizonyítékot, a legerősebb érveket szolgáltatja az utolsó hónapok története Mert csakugyan azt hiszem, ha mi most megnézzük azt, hogy minő események folytak le Horvát-Szlavonországok határain, minő izgalmakat váltottak ki azok számos helyen és e viszonyokkal szemben minő teljes nyugalom és minő törvényes rend volt Horvátországban, akkor igénytelen nézetem szerint ebben politika, amely Horvát-Szlavonországokkal szemben követtetett, igen lényeges igazolásra talál. De azért ez a politika czél nem lehet, ezeket az állapotokat véglegeseknek tekintenünk nem szabad. Ez szükséges eszköz volt annak a czélnak elérésére, amely mindnyájunk szemei előtt lebeg, és igénytelen nézetem szerint a magyar kormánynak az első alkalmat meg kell ragadnia normális állapotok helyreállítására HorvátSzlavonországokban, (Elénk helyeslés.) amint ezeknek a normális állapotoknak helyreállítása az ezredéves államjogi kapcsolatnak, a törvényes rendnek, a Magyarországgal való uniónak sérelme nélkül lehetséges. (Élénk helyeslés.) Amint feladatunknak fogjuk ismerni az útból elhárítani az egységes közreműködés előtt Horvát-Szlavonországban mutatkozó akadályokat, ugyanez a vezéreszme kell hogy vezessen az u. n. nemzetiségi kérdés megoldása tekintetében. Ez ország idegenajkii lakosságának hála Istennek túlnyomó nagy része fentartás nélkül az ezredéves magyar nemzeti állam egységének jogi álláspontján áll. Nemzetiségi kérdés nincs a maga egész általánosságában, e hazában élő összes idegenajku polgárokra nézve. Azok nagy részének a mai jogállapot ellen, a magyar nemzeti állam ellen irányuló nemzetiségi politikai tendentiája nincsen. De mégis megvannak ma még ezek a tendentiák nem magyarajku polgártársaink soraiban, igen jelentékeny mértékben, és e tényben a magam részéről sajnálatos jelenséget látok, amely egyrészről útjában áll ezen polgártársaink jóléte kellő gondozásának, de másrészről sok tekintetben gyengeség forrása a magyar nemzeti politikára nézve is. Igénytelen nézetem szerint tehát egyik legfontosabb feladata a magyar nemzetnek és pártkülönbség nélkül, mindazoknak, akik részt vesznek a magyar nemzeti közéletben, módot találni arra, hogy sikerüljön reávinni ez ország nem magyarajku lakosságának nagy zömét, egész tömegét a mai jogállapotnak, a nemzeti alapon szervezett magyar állam egységének alapgondolatára, ós sikerüljön reábirni, hogy — minden ezzel ellentétben álló nemzetiségi, nationalista programmjukat félretéve, — fentartás és hátsó gondolat nélkül egyesüljenek velünk a magyar állam erejét fejlesztő és érvényesítő nemzeti jDolitika szolgálatában. (Lgy van! Helyeslés.) Én azt hiszem, sok tekintetben félreértések eloszlatására van szükség. Én azt hiszem, lehet itt eredményt elérni, ha minden illetékes tényező bátran szemébe néz a kérdéseknek. És én azt hiszem, ha megtaláljuk a közreműködésnek azt a talaját, amely csakugyan egyesitheti hátsó gondolat nélkül az ország minden polgárát, akkor megtaláljuk annak módját, ahogy ez ország nem magyarajku jDolgársága kulturális, gazdasági, szellemi és erkölcsi érdekeinek leghatékonyabb fejlesztése lehetségessé válik. Az igazi testvéries érzületnek, az igazi testvéries közreműködésnek alapfeltétele az, hogy ez ország nem magyarajku polgársága bona fide letegyen minden olyan politikai törekvésről, amely a magyar nemzeti állam egységével ellentétben áll. (Ugy van!) Ha sikerül ezt az alapot megtalálni, akkor megtaláltuk azt az archimedesi pontot, amelyre állva azután megszüntetjük azokat a sérelmeket, amelyek itt-ott tényleg, csakugyan fennállanak. Méltóságos főrendek! Az a külügyi helyzet, amely az erőgyűjtést teszi kötelességünkké minden irányban, kötelességünkké teszi azt katonai szempontból is. Én kötelességemnek tartom ebben a tekintetben az első pillanattól fogva teljes őszinteséggel tárni fel a helyzetet. Ugy gondolom, nem járnék el becsületesen, ha felelősségem tudatában rá nem mutatnék arra. hogy a mai külügyi helyzet mellett katonai erőnk fejlesztése terén tovább szükséges menni, (Élénk helyeslés.) mint amennyire elmentünk 2*
