Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-53

A FŐRENDIHÁZ LIII. ÜLÉSE. 177 amely irtó liarczot folytatott a szellemükkel, önálló gondolkozásukkal kiemelkedett honpolgárok ellen és kíméletlenül dúlt a társadalom minden osztályában mindig a szabadság jelszavával, mire a Gironde-pártnak egy nemes lelkületével rajongó, hon- és szabadságszeretetével kiváló női tagja, Madame Roland vérpadra vitetve, igy kiált fel: »0h szabadság, mit művelnek a te neveddel!« Elismerjük, hogy valósággal ennek a nagy hivatásu tényezőnek, a sajtónak is szüksége van még helyes irányt mutató szövetségesre, aki nemcsak mint korlát kisérje, hanem magas feladatát mindig szem előtt tartja, óvja visszaélésektől, őrködjék, hogy munkásságát mindig az igazság, a haza, az erkölcsiség, a jog érdekében folytassa. Ha ezt elismerjük, akkor elénk áll a kérdés, vajon ez a törvényjavaslat a maga rendelkezéseivel eltalálja-e azt a határvonalat, amely mellett megmaradhat. Mig egyrészről védi az állam létérdekét, védi a jogot, az egyén becsületét, törvényes jogait, másrészről mégis sérelem nélkül hagyja a szabadságot. Egyes pontjaira nézve eltérő nézetben lehet a birálat, hiszen oly törvényjavaslatot, amelynek legkisebb része is elejétől végig mindenkinek óhaját tökéletesen kielégítette, amely törvényiévé válva is soha nem szorult módositásra, változtatásra, még eddig egy korszak törvényhozói sem alkottak. Készitett volna bár e javaslat helyett annak legelkeseredettebb ellensége egy más javaslatot, kétségkívül annak egyes szakaszaihoz is férne szó s a birálat ott is találna egyik-másik pontjánál módosítani, változtatni valót. Annyit nyugodtan állithatunk, hogy a javaslat készítője a kettős czélt : a visszaélések gátolását, a szabadságnak őrzését mindig szemelőtt tartva, szakértelemmel végezte tagadhatatlanul nehéz feladatát. A szabadság nagy jelentőségének elismerését tanúsítja mindjárt a legelső pont : gondolatait sajtó utján szabadon közölheti s terjestzheti mindenki. A kiindulási pont határozott, világos. Nekem nincs okom kétségbe vonni azt, hogy e javaslat készítőit az egész munkálaton át mindig a tiszta meggyőződés, az elvek iránti tisztelet s a szabadságszeretet vezette. Méltóságos főrendek ! Én a magam részéről ugy találom, hogyha törvénynyé válik ez a javaslat, megmarad a szabad tér a sajtónak szabad munkássága előtt, megmarad az a tér, ahol folytathatja a nemes harczot eszmékért, elvekért, ahol a szeüemek egybecsapnak, de mindig nemes fegyverekkel és ebből az összecsapásból szikra származik, amely világot, meleget áraszt. Azon egyesült óhajtással bocsátjuk erre a szabad térre, ahol szabad mozgása biztosítva van, hogy működése találjon visszhangra, ébreszsze továbbra is a lelkesedést, az eszmékért, ébreszsze az igazságszeretetet, munkássága nj^omán szűnjék, gyengüljön az a mai napság, fájdalom, annyira ki élesült politikai nézetellentót, gyarapodjék a sajtó munkássága nyomán, emelkedjék az az életben oly fontos tényező : a bizalom, a meggyőződés tisztelete, hogy Főrendiházi napló. 1910-1915. III. kötet. mikor a magyar tudja azt jól, mennyi ellenséget talál jobbra-balra, gyanútól, bizalmatlanságtól vezetve ne keressen még saját honfitársaiban, a magyarban is ellenséget, mert a mai nap szomorú példája mutatja, hogy a magyar a magyarban is ellenséget talál, mintha a harczvágynak nem volna még más ellensége. Szomorú ez a múlttól öröklött, sokak által úgynevezett magyar átok : az egyenetlenség, a belviszály, ami felett ezelőtt már vagy 300 esztendeje egy lelkes honfi, Szirmay Lajos, ily keserű sóhajjal adott kifejezést fájdalmának : »Magyar .magyart rontja ; kár, bár több esze volna már«. Növekedjék a bizalom, a meggyőződés tisztelete. Közös előttünk a czél, hazánk tekintélyének, jólétének, hatalmának emelkedése, szebb jövője. Ne tekintsünk egymásban ellenséget akkor, ha a mi t. barátunk, honfitársunk nem ugyanazon az utón törekszik oda, ahova mi. A honszeretet, a hit : ne hangozzék el ennek a szava a poltikai harcztéren elkeserülten küzdőknek zajában nyomtalanul, hanem az a hon oltárán találjon maga körül minden honi)olgárt pártkülönbség nélkül, akkor, ha a hon ügyéért, a honnak boldogulásáért gonddal, fáradalommal, munkával kell egyesült erővel áldozatot hozni. A sajtóról szóló törvényjavaslatot — észrevételeimet a részleteknél egyes pontokra nézve föntartom, — általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés.) Degenfeld Pál gr. jegyző: Prónay Dezső b. ! Prónay Dezső B. : Nagyméltóságú elnök ur í Méltóságos főrendek ! A főrendiház ugy méltóztatott határozni, hogy a tanácskozást ma folytatjuk. Ez a határozat azonban nem foglalja magában azt, hogy meddig folytassuk. En tehát tiszteletteljes kérést intézek a nagyméltóságú elnök úrhoz és a méltóságos főrendekhez, szem előtt tartva a képviselőházban szokásos gyakorlatot ; ha t. i. a képviselőházban, ahol a tanácskozások ideje meg van állapítva, annyira előrehaladott az idő, hogy csak néhány perez áll rendelkezésre a tanácskozási időből, gyakori az az eset, hogy a felszólalni kivánó azzal a kéréssel fordult a házhoz, hogy méltóztassék megengedni, hogy beszédjét a következő ülésben tarthassa meg. Mivel most már még egy félóra telt el a méltótóságos püspök ur beszéde alatt, én ismételve kérem a méltóságos főrendeket, hogy méltóztatnának mára a tanácskozást berekeszteni és az ülés folytatását holnapra kitűzni és azon az ülésen nekem megengedni, hogy beszédemet elmondhassam, amely meglehet, hogy némely főrendiházi tag véleménye szerint hosszú lesz, mások véleménye szerint talán rövid lesz, mert a hosszú vagy rövid beszéd fogalma olyannyira relatív, hogy én magam sem tudnám ma megáhűpitani, hogy beszédemet hosszúnak vagy rövidnek fogom-e majd tartani. Különben is ő nagyméltósága az igazságügymimster ur felkelt, amiből azt kell természetszerűleg következtetnünk, hogy ő is kivan még felszólalni; neki, mint ministemek 23