Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-53

176 A FŐRENDIHÁZ LIIT. ÜLÉSE. Dessewffy Emil gr.: Erőszakoskodni tudnak ! Hadik János gr. (többször közbeszól. Zaj a jobboldalon. Elnök csenget). Odescalchi Géza hg. (többször közbeszól). Elnök (csenget): Csendet kérek. Méltóztassanak felállva' maradni, Elnök : Méltóságos főrendek! Megismétlem a kérdést. Akik az ülés folytatását óhajtják, méltóztassanak felállni és állva maradni, mig a jegyző urak meg nem számlálják a szavazatokat. (Megtörténik.) Méltóságos főrendek! Akik a gyűlés elhalasztását kívánják, méltóztassanak felállni és állva maradni, mig a jegyző urak megszámlálják a szavazatokat. (Megtörténik.) Hadik János gr.: A szavazás úgyis hiábavaló Magyarországon, mig ez a rendszer tart! (Zaj.) Elnök : Méltóságos főrendek! A gyűlés folymellett szavaztak 6'2-en, a gyűlés beszüntetése mellett 29-en. Ennek következtében kimondom a határozatot, hogy a méltóságos főrendek a gyűlés folytatását kívánják. (Nagy zaj jobbfelöl.) Vigyázó Ferencz gr.: Nagyméltóságú elnök ur! Gyurátz Ferencz püspök: Méltóságos főrendek ! A szőnyegen lévő törvényjavaslat a sajtóról teljes mértékben megérdemli a közérdeklődést, mert ugy az egyén, mint a társadalom előtt nagy értékkel, a szabadsággal van szoros kapcsolatban. A sajtónak ugyanis mint a társadalom rétegeiben a legszélesebb körre kiterjedő tényezőnek, amelyet nagyhatalomnak is neveznek, szabad mozgásra van szüksége. (Zaj a középen.) Elnök: Csendet kérek! Gyurátz Ferencz püspök: A szabadság az emberi méltóságnak kifejezője, azonban a haladásnak is nélkülözhetetlen feltétele. Ép ezért az ember előtt, a társadalom előtt mindig egy magasztos szent czél és a ragaszkodás alioz a fejlődésre hivatott emberi lélekben kiirthatatlan vonás. Amig erőt érez magában a nép a haladásra, amig idealismusát el nem veszté, amig hevülése nagy eszmékért a földhöz tapadt anyagiság bilincseiben el nem ernyedt, mindaddig nem szűnik meg melegen érezni, küzdeni a szabadságért és ha birtokában van, ezt mint elidegeníthetetlen örökséget védelmezni abban a tudatban, hogy ebez fűződik előbbremenetele, boldogulása, dicsősége. Igaz, a szabadság is ki van téve a vele való visszaélés veszélyének, ámde ezekre is áll az elv: abusus non tollit usum. A visszaéléseket kell eltávolítani, megszüntetni, de magát a szabadság fáját védelmezni kell. Mély jelentősége van ama hasonlatnak, mely szerint a szabadság ama herkulesi nyíl, mely ha sebeket ejt, azokat meg is gyógyítja. Ha ezt a nyilat összetörik, sebek azután is támadnak, de ezekre már nehezen lehet gyógyirt találni. Ennek tudatában mondta a római nagy történetíró Tacitus : »Inkább óhajtom a zavargó szabadságot, mint a csöndes szolgaságot«. És ennek s szabadságnak elsősorban hivatott, igen hathatós védője a sajtó. Alapos az az állítás, hogy vegyék el a néptől az alkotmányt, vegyenek el tőle minden jogot, ha megmarad a szabad sajtó, az visszavív minden elveszett kincseket. Ez a szabad sajtó nagy hivatást teljesít közelismerés szerint, amidőn a szellemi munkásságot ébreszti, a társadalom köreiben az ismeretek tárházát gazdagítja, a közművelédést előbbremozditja és egyszersmind fentartja a reményt az igazságdiadalában és ápolja a lelkesedést magasabb czélokért. Épen azért a szabad sajtónak védelme nemcsak egy pártnak, egy osztálynak, hanem a társadalomnak, a kormánynak és az egész nemzetnek is közös feladata. Ma is figyelemreméltó egy római császárnak uralkodása elején tett e nyilatkozata : »In civitate libera linguas et mentes debet liberas esse«, vagyis szabad államban legyen szabad a szó, a gondolat. Hogy azonban a sajtó e nagy hivatását, tisztjét jól teljesíthesse, hogy használatában a zajongani is tudó szabadság ne váljék csakis rombolásra képes szabadossággá, hogy ne csapás, hanem áldás legyen az államra, elvitázhatlanul szüksége van a törvényhozás által megállapított korlátokra, törvényekre, épen ugy, mint a természetben a folyamnak a védőgátakra. Ily védőgátak nélkül a folyó minél nagyobb, kitörése annál több pusztítást okozhat, visszahagyott mocsarai párolgásukkal megrontják a levegőt és vészes járványoknak tenyésztő melegágyai lesznek. E védőgátak a hajónak czélja felé haladását egyáltalán nem hátráltatják, sőt elősegítik, amennyiben az eliszapolodástól megmentik, másrészről biztosítják áldásos hatását a vidékre, az országra, amelyen áthalad, így pedig a sajtó is, ha hiányzik mellőle a helyes irányra emlékeztető törvény, akkor álutra juthat, ahol több kárt tehet, mint hasznot. Mindenki szabadon közölheti gondolatait, szabadon nyilváníthatja nézeteit, szabadon törekedhetik elveinek megvalósítására, de mindig tisztelnie kell azt a határt, amelyet az állam főérdeke, amelyet az erkölcsi törvény, amelyet másoknak becsületes joga képez, vagyis, mint Deák Ferencz monda : szóljon, nyilatkozzék bátran a sajtó, de mindig csak igazat mondjon ! Aki e korlátokat elismerni nem tudja vagy nem akarja, az már nem a jog, hanem az erőszakosság utján van, az már nem a szabadságnak védője, hanem az önkénynek képviselője. Sőt maga az állam érdeke, maga a közerkölcsiség, sőt maga a szabadság is követeli ily védő gátnak, törvénymek felállítását. Ahol hiányzik ez a töivény, ott a sajtó könnyen válhatik lázas szenvedélyek eszközévé és még a szabadság jelszavának hangoztatása mellett is a zsarnokságnak utegyengetőjévé. Példát mutat erre maga a franczia forradalom : Marat, Danton, a Jacobinus club által irányított semmi korlátot nem ismerő sajtó hozta létre a vérfürdőkkel tobzódó terror uralmát,