Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-43

10 A FŐRENDIHÁZ XI. III. ÜLÉSE. kelt jegyzőkönyvi kivonatot, Tisza István grófnak ministerelnökké való kineveztetése tárgyában). Elnök: Tudomásul vétetik. Most fel fog olvastatni a kegyelmes királyi leirat. Degenfeld Pál gr. jegyző (olvassa a királyi leiratot Tisza István grófnak minister elnökké való kinevezése tárgyában). »Mi Első Ferencz József, Isten kegyelméből Ausztriai császár, Csehország királya s. a. t. és Magyarország apostoli királya, Hü Magyarországunk és Társországai Zászlósainak, egyházi és világi Főrendéinek és Képviselőinek, kik az Általunk 1910 évi június hó 21-ikére Budapest székesfővárosunkba összehívott országgyűlésen egybegyülvék, királyi üdvözletünket. Kedvelt Híveink! Miután őszintén kedvelt hívünket, Lukács Lászlót, saját kérelme folytán magyar ministerelnöki állásától kegyelmesen felmentettük, magyar ministerelnökké őszintén kedvelt hívünket, borosjenői és szegedi Tisza István gróf belső titkos tanácsosunkat, a magyar országgyűlés képviselőháza elnökét neveztük ki. Kikhez egyébiránt királyi kegyelmünkkel állandóan hajlandók maradunk. Kelt Bécsben, ezerkilenczszáztizenharmadik évi június hó 10-én. Ferencz József s. k., Lukács László s. k.« Elnök: A kegyelmes királyi leirat e házban is szabályszerűen kihirdettetvén, hódoló tisztelettel fogadtatik és megőrzés végett az Országos Levéltárban fog elhelyeztetni. Bemutatom ezzel kapcsolatban a kinevezett ministerelnök ur átiratát, s az ahoz másolatban mellékelt legfelsőbb elhatározásokat, az előbbi kormány felmentése és az uj kormány tagjainak kinevezése tárgyában. Kérem azok felolvasását. Radvánszky Albert b. jegyző (olvassa) : »A legfelsőbb elhatározás másolata. Magyar ministerelnököm előterjesztésére honvédelmi ministeremmé Hazai Samu bárót, kereskedelemügyi ministeremmó Beöthy Lászlót, pénzügyministeremmé dr. Teleszky Jánost, igazságügyministeremmé dr. Balogh Jenőt, vallás- és közoktatásügyi ministeremmé dr. Jankovich Bélát újból kinevezem, illetőleg ezen eddig is viselt állásaikban megerősitem, továbbá személyemkörüli ministeremmó báró Burián István belső titkos tanácsosomat, nyugalmazott közös pénzügyministert, főrendiházi tagot, földmivelésügyi ministeremmó báró Ghillány Imre belső titkos tanácsosomat, országgyűlési képviselőt, belügyministeremmé pedig Sándor János nyugalmazott belügyi államtitkárt, országgyűlési képviselőt kinevezem s a horvát-slavon-dalmátországi ministerium ideiglenes vezetésével magyar ministerelnökömet bizom meg. Az illetőkhöz intézett kézirataimat további intézkedés végett ide zárom. Kelt Bécsben, 1913. évi június hó 10-én. Ferencz József s. k., gróf Tisza István s. k.« Elnök: Tudomásul vétetik. Bemutatom továbbá Lukács László volt ministerelnöknek a ministerelnöki állásától való felmentetéséről szóló átiratát. Tudomásul szolgál. Felkérem a háznagy ur ő méltóságát, hogy a kinevezett uj kormány tagjait vezesse be. (Megtörténik. Élénk éljenzés.) Elnök: A ministerelnök ur kivan szólni! Tisza István gr. ministerelnök: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Amidőn a kormány sorában résztvevő barátaimmal együtt megjelenünk a méltóságos főrendek előtt, hogy tiszteletteljesen bemutatkozva, a főrendiház alkotmányos támogatását is kérjük, feleslegesnek vélném rendszeres programmbeszédben jelezni azokat a sarkalatos elveket, amelyek politikánkat irányítani fogják. Mert hiszen a jelenlegi kormány ugyanazon párt soraiból alakult, amelyhez az előbbeni kormány tartozott, e kormány tagjai között többen vannak, akik tagjai voltak az előző kormánynak, s azok is, akik nem foglaltunk helyet a múlt kormány soraiban, támogattuk azt a kormányt, mert ugyanazon j)olitikai elveket tartottuk helyeseknek, amelyeket ők képviseltek. Természetes tehát, hogy a mi politikánknak alapvető elvei és irányzatai sem különbözhetnek elődcinknek, a megelőző kormánynak alapelveitől és irányzatától. Épen ezért csak, hogy ugy mondjam a stilszerüségnek teszek eleget, a midőn kiindulási pontomul azt a kijelentést választom, hogy egész politikánknak alaptétele a 67-iki közjogi kiegyezéshez való ragaszkodás, e kiegyezés végrehajtása az egész vonalon, (Helyeslés.) SZÍVÓS ragaszkodás mindazon jogaihoz a nemzetnek, amelyek ebben a kiegyezésben újból biztosíttattak és hatékonyabb érvényesülésre találtak, viszont másrészről a limine visszautasítása mindenféle meddő közjogi súrlódásnak és. vitának, (Elénk helyeslés.) amely igénytelen nézetem szerint csak elvonja a nemzet erejét a valóban produktív nemzeti politika munkájától. (TJgy van!) És méltóságos főrendek, ha valaha szükség volt olyan politikára ez országban, amely a közjogi harczoktól elvonva, az erőfejlesztés produktív munkájára concentrálja a nemzetet, ugy gondolom, talán soha nem volt szükségesebb c politikai irány, mint most, amidőn a világesemények olyan helyzetbe juttattak bennünket, amelyben valóban a nemzet életerejére, a nemzet egész politikai belátására van szükség, hogy a megváltozott körülmények közt a szomszédunkban beállott válságos események megrázkódtatásai közt megálljuk helyünket és kellő sulylyal érvényesítsük akaratunkat. (Ménk helyeslés.) Én nem a kishitű ember csüggedésével nézem a politikai átalakulást. Nekem sokkal nagyobb fogalmam van a magyar nemzet életké-