Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-53

160 A FŐRENDIHÁZ MII. ÜLÉSE. egyenes összefüggése van az alkotmány főbb intézményeivel. Rablás, lopás, csalás, sikkasztás, váltóhamisítás, mindezen esetekben csak- az egyén van védve az esküdtszék által, de nem maga a nagy épület, az alkotmány hatalmas nagy egésze. Hol, mikor jön ez kérdésbe a bíróságok előtt? Kétségkívül a rendes bíróságok előtt is, amidőn a közhivatali, az államellenes bűncselekményekről van szó. Ezek azonban mindig ritka esetek. A mindennapi életben a jog állandóan ki van téve a veszélyeztetéseknek, a közigazgatás, a közhatóságoknak a működése által. Nos, mélyen t. méltóságos főrendek, ezen legfontosabb támadások ellen nem az esküdtszék nyújtja a garantiát és a védelmet, hanem a csupa tanult bíróból álló, esküdtszék nélkül ítélkező, ma ugyan még nagyon szűk hatáskörrel bíró, de azért alkotmány védelmi tekintetben mégsem jelentéktelen közigazgatási biróság. A közigazgatási bíróság az igazi alkotmányvédő bíróság. Midőn az alkotmánygarantiákról volt szó az utóbbi években, akkor is mit lehetett tenni ? Nem a büntetőbíróság reformja, vagy hatáskörének változtatása által lehetett segíteni, hanem egyszerűen annak a közigazgatási bíróság hatáskörének kiterjesztése által. Ha mi legdrágább kincsünket, alkotmányunkat a maga egészében rá tudtuk bizni arra a közigazgatási bíróságra, amely csupa tanult bíróból áll, miért ijedünk meg akkor, hogyha tanult bíráknak nagyobb lesz a befolyása az esküdtszékeknél, amelyek eddig rosszul működtek? (Ugy van!) A tanult bírák befolyásának ez a fokozása, azt hiszem, mindenkép be fog válni. Utoljára is justitia est regnorum fundamentum és ezt megmutatták 1871 óta tartó működésükkel a mi esküdtszék nélkül működő bíróságaink, ez az ő jogérzetük, az ő alkotmányos érzékük, nekem elég garantia, hogy ők azzal a törvényes befolyással, amelyet nekik ez a javaslat ad, részint a méltánylással, részint pedig a legmagasabb fokon, a Curia által, midőn megsemmisítő hatalmát kell gyakorolnia, midőn azt kell eldöntenie, vajon lényegben tévedett-e az esküdtbíróság, hogy ebben az esetben sem fog hatalmával az esküdtszék niegfojtására törekedni. Én elfogadom a törvényjavaslatot. (Helyeslés és éljenzés a baloldalon és a középen.) Elnök: Az igazságügyminister ur ő exellentiája kíván szólni. Balogh Jenő igazságügyminister: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Egész tömören próbálom meg néhány megjegyzést tenni Hadik János gróf ur ő excellentiájának most elmondott nagybecsű beszédére. 0 excellentiája kegyes volt kijelenteni, hogy normális időkben örömmel üdvözölte volna ezt a javaslatot . . . Hadik János gr.: Nem ezt a javaslatot! Egy reformot! Balogh Jenő igazságügyminister:... egy olyan javaslatot, mely az esküdtbiróságot reformálja, de visszautasítja most azért, mert kizárólag pártpolitikai érdekeket szolgál — ha jól értettem ez volt a conclusio - és mert egyik utolsó közszabadsági intézményünket akarja megcsonkítani. Méltóztassanak megengedni, mélyen tisztelt méltóságos főrendek, hogy mindenekelőtt azt a kérdést intézzem a méltóságos főrendekhez, vajon nem voltak-e közszabadságok Magyarországon Szent István király korától kezdve 1867-ig, ameddig esküdtbiróságok nálunk egyáltalában nem működtek, vagy 1900-ig, amíg közönséges, t. i. nem nyomtatvány utján elkövetett bűncselekményekre vonatkozólag nem volt esküdtbirósági hatáskör? Vajon tehát alkotmányunkat és azon közszabadságokat, melyekre nézve biztosíthatom ő nagyméltóságát, hogy az a párt, melyhez tartozom és a kormány ép oly gonddal őrzi az igazi közszabadsági intézményeket . . . Hadik János gr.: Látjuk! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Balogh Jenő igazságügyminister: ... vajon ezeket csak épen az esküdtbiróságnak azzal a hatáskörével és azon eljárási szabályaival lehetne megvédeni, melyekezidő szerint hatályban vannak? Teljesen csatlakozom azon érvekhez, melyeket Concha GJ-yőző ő méltósága mint nagyon hivatott művelője az alkotmányjognak e részben kifejtett és arra utalok, hogy míg megérthető, hogy a XVIII. században, mikor az ancien régime kormányhatalmi intézkedéseitől szinte talán tűlzottan idegessé vált közvélemény minden bokorban egy poroszlótól félt és attól tartott, hogy minden polgárt rögtön en cachette megfosztanak személyes szabadságától, még lehetett a bírói függetlenség garantiáival körül nem vett bírósággal szemben az esküdtbiróságtól várni ilyen jogi védelmet, addig ma ugyan ki az, aki komolyan vitatja, liogy itt ártatlanoknak üldözése, politikai üldözések folyhatnának, hacsak egy napig is? (Igaz! Ugy van!) Hadik János gr.: De mennyire! (Zaj.) Balogh Jenő igazságügyminister: Bocsánatot kérek, nagyon kívánom ennek az országnak, — melynek jövője iránt, biztosithatom, ép • oly aggódással viseltetem, mint ő nagyméltósága, mert én is magyar ember vagyok és mindenkép vindicálom magamnak, hogy ezt az aggodalmamat és hazafias meggyőződésemet nem fogja senki kétségbe — vonhatni, (Élénk helyeslés.) mondom, hogy én csak nagyon kívánhatom ennek az országnak, melynek jövőjében bízom és optimisticus meggyőződésem, hogy évezredekig fog fenn. állani, semmi le nem fogja gázolni, még saját fiainak hibája sem, de nagyon kívánom ennek az országnak, hogy soha. nagyobb rémuralom és