Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-53

A FŐRENDIHÁZ igy indokolja a javaslatot, mindjárt az elején (olvassa) : »Depuis plusieurs années, les jurys ont prononcé des acquittements scandaleux qui ont soulevé fréquemment contre eux l'opinion pnblique, en mérne temps qu'ils se sönt montrés parfois d'une sévérité inexplicable vis-ä-vis de certains accusés.<< Tehát nem csupán — amint Magyarországon sem igy áll — kizárólag a megmagyarázhatatlan és indokolatlan felmentések tömege az, amely meglepő, de itt-ott az a szigor is, amely szintén megmagyarázhatatlan a franczia képviselő szerint, amely tehát ismét arra mutat, hogy bizonyos válogatás vagy impressio nyilvánul az esküdtek verdictjeiben. Azért Georges Berry képviselő ur azt kivánná, hogy az elnök menjen oda az esküdtek tanácskozásába mi czélból? (Olvassa.) >>avec mission de mettre un peu d'ordre dans le débat, de donner sonavis quand il lui sera demandé et de fixer, de concert, avec eeux qui l'entourent, le chätiment qui devra étre infligé au condamné«; — tehát hogy vezesse a tanácskozást, hogy kissé irányítsa az esküdteket és hogy a büntetéseket együtt határozzák meg. Legyen szabad most egy olyan franczia szakférfiura utalnom, akit én kétségtelenül az utolsó három évtized franczia jogi és sociologiai irodalma legnagyobb csillagának tekintek. Ez Tarde Gábor, a Collége de Francé tanára és az Institut tagja, aki sok kiadást ért el »La philosophie« czimü munkájában, ép ugy, mint több más munkájában — az én felfogásom szerint talán kissé túlságosan szigorúan — egyebek közt következőleg nyilatkozik az esküdtszékről (olvassa) : >>L'ignorance, la peur, la naiveté, l'inconséquence, la partialité tour-ä-tour servile ou frondeuse des jurés ont été prouvés surabondaniment. On en cite mille traits caractéristiques. Le premier venu peut étre juré. Son mérite est dans son incompétence. Comment s'étonner, aprés cela, de son incompétence? Ce qui est plus aléatoire encore que le choix de leur personne, c'est le sens de leur décision. Ne parlons donc ni de progrés, ni de liberté a propos du jury ; sa force est ailleurs. Elle consiste dans la difficulté de le remplacer. La est sa vraie raison d'étre.« Tehát szerinte csak azért tartják fenn, mert nem tudják mivel pótolni. Méltóztatnak bizonyára sokan a méltóságos Főrendek közül, a jogtudósok bizonyára, nagyon jól ismerni, hogy Németországban Í873-ban, két évvel a német birodalom megalakulása után előterjesztett birósági szervezeti javaslat nem fogadta el az esküdtszéket, hanem ott a doctrinaire alapon szervezett Schöffengericht behozását javasolta. Tudjuk, hogy az 1873-iki javaslat csak részleges változást szenvedett 1874-ben a harmadik olvasáskor, amennyiben csak részben maradtak meg a Schöffengericht-ek, részben bizonyos bűncselekmények az esküdtbirósági hatáskörbe utaltattak. Tudjuk azt is, hogy 1910-ben az osztrák kormány, amidőn a bűnvádi perrendtartás reformját előtér- , jesztette, a legélesebben és a leghatározottabban kijelentette, hogy az esküdtszék egyáltalában nem LIII. ÜLÉSE. 155 felel meg feladatának és hogy tulaj donkéjjen annak a megszüntetését kellene kezdeményezni. Én, méltóságos főrendek, idézhetném még egész sorozatát azoknak az elsőrangú Íróknak, jogászoknak és szaktudósoknak, akik még sokkal élesebben, mint ahogy ezt eddig bemutattam, nyilatkoztak az esküdtszéki intézménynyel szemben. Ott van például Binding lipcsei professor, aki sokkal élesebben, mint ahogy azt én valaha gondolni is mertem volna, nyilatkozik ezen intézmény ellen és ott vannak a többi szakirók, — méltóztassék utána nézni ő excellentiájának — akik mindannyian a legerősebb kifogásokat hozták fel az esküdtszéki intézmény ellen. Ott van továbbá az olasz tudósok között Ferri Henrik, római tanár Garofalo Rafael nápolyi tanár, akik munkáikban már három évtized óta a leghevesebb ellenzést folytatták az esküdtszéki intézmény ellen. A dolog ugy áll, hogy a régi classicus büntetőjogi iskola tagjai ugy, mint Günther őexellentiája is emiitette, az esküdtszéki intézmény mellett állanak, de az ujabb irány követőinek legtöbbje annak a megszüntetését követeli. En ezt mindig túlzásnak tekintettem. Ámbár az esküdtszéknek, mint minden emberi intézménynek, megvannak a maga nagy fogyatkozásai és fiatal koromban — itt 30 évre kell visszanyúlnom — magam is a jury ellenzői közé tallóztam, hosszabb tanulmány után oda concludáltam, hogy azon nagy funetiokörökben, amelyek az igazságszolgáitatás terén betöltetnek, ugy a szakbiróságoknak, mint az esküdtszéknek megvannak a maguk relativ előnyei és megvannak a maguk relativ hátrányai. Nevezetesen azon hármas feladat tekintetében, hogy a biró képes legyen az Ítélkezésre ; hogy akarja is az igazságot megtalálni és független is legyen bizonyos vonatkozásokban megvannak az előnyei az egyiknek s megvannak a hátrányai a másiknak. Vannak itt a méltóságos főrendek közül olyanok, akik, ugv látszik, azt hozzák fel, hogy a bíróság jDolitikailag nem független. Csakhogy én azt hiszem, hogy a politikai függetlenséget nem lehet feltétlenül az esküdteknek sem vindicálni. Mert az esküdtszék tagjait ép ugy befolyásolják a baratjaik, szomszédjaik, környezetük és a társadalom széles rétegei és különösen a sajtó. Méltóztassék csak, a mai körülmények figyelembe vétele mellett, a sajtó óriási befolyására, annak itt-ott megnyilvánuló suggestiv erejére tekinteni. Ezenfelül az esküdtek is ki lehetnek téve bizonyos terrornak. Hadik János gr. : A kormány t-rrorja az semmi ! (Zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) Balogh Jenő igazságügyminíster: Ha valaki jobban bizik abban az igen tisztességes 12 polgártársban, akiknek addig, mig mint iparosok és kereskedők a társadalomban szerepelnek, semmi különösebb bölcseséget nem tulajdonítunk és ezeknek egyszerre a törvény fölé helyezkedő hatáskört nem adunk, de hogyha esküdtté lesznek és közülök öt — azért mondom, hogy öt, 20*