Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.
Ülésnapok - 1910-53
156 A FŐRENDIHÁZ LIII. ÜLÉSE. mert öt szavazat elég a felmentésre — tehát öt fölébe helyezkedik a törvénynek és bármely váddal szemben azt mondja, hogy ezt szabad, ezt lehet tenni és ha valaki arra hivatkozik, hogy ezen öt nagyon tisztességes polgártárs semmiféle befolyásnak nincsen alávetve és ennek a bölcseségében és függetlenségében jobban bizik, mint az ország legfőbb bíróságának birói függetlenségében : akkor bocsánatot kérek, különösen ő nagyméltóságától, a közvetlen előttem felszólalt főrendiházi tag úrtól, ezt nagyon csodálom és megérteni nem birom ... Hadik János gr.: Paragrafusokhoz vannak kötve ! (Zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) Balogh Jenő igazságügyminister: ... akkor méltóságos főrendek, ezek olyan különbségek, amelyek természetszerűleg életünk fogytáig el fognak bennünket választani egymástól. (Helyeslés a jobboldalon.) Mert én azt hiszem, méltóságos főrendek, hogy nagyon nagy garantia az a birói temperamentum, amely épen a legfelsőbb bíróság nagyérdemű tagjait hatja át, akik olyan tiszteletreméltó férfiak, akik 20—25 éve mint itélő birák állandóan az igazságot keresik, folyton el vannak szánva arra, hogy tisztán objective, pártatlanul és lelkiismeretesen a törvény parancsát és saját lelkiismeretüket kövessék. Ez a temperamentum, amely igy kifejlődött bennük, sokkal nagyobb garantiáját adja meg a függetlenségnek, (Helyeslés.) mint azoknak az Ítélkezése, akik egy pár órán keresztül teljesítenek birói functiót. És ha megint arra térünk vissza, hogy ezek a birák a j)aragrafushoz vannak kötve, akkor, bocsánatot kérek, ismét két körülményre vagyok kénytelen kitérni. Sajnálom, hogy közbeszólás alapján többször meg kell szakitanom beszédem fonalát. Az egyik az, hogy én legkevésbbé vagyok egyike a betürágó jogászoknak, sőt engem egy más téren húsz esztendő óta kifejtett tevékenységemre való hivatkozással a gyermekvédő Balogh gúnynévvel illettek, megkülönböztetésül a hasonló nevet viselő tízezernyi embertársamtól, amely gúnyt nagyon szívesen elviselem : én épen a fiatalkoruakra vonatkozó jogszabályok terén, valamint épen abban a büntetőnovellában, amelynek tervezetét Günther Antal ő excellentiájának megbízásából készítettem, a kezdő bűntetteseknél nagyon szívesen adom meg a bírónak is azt a jogot, amelyet megadnak az ujabb törvények és javaslatok is valamennyien. A mi büntetőtörvénykönyvünk nem adja meg. De hiszen épen azért igyekszünk reformálni azzal a bizonyos sietséggel, amelyet sokszor szemünkre vetnek. Azt a jogot t. i., hogy a kezdő bűntettes kímélése érdekében bizonyos mértékig kegyelmi jogkört is töltsön be. Ez tehát, ami néhány évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, ez ma tételes jog, vagy pedig az ujabb javaslatokba befoglalt rendszer. A büntetés föltételes elengedése,- a fiatalkoruakra vonatkozó próbárabocsátás stb., mely utóbbi nem egyéb, mint egy névleges felügyelet alatt tartás ugyanazon társadalmi körben, amelyben azelőtt volt az illető. A patronage intézménye és általában a felemelésnek és megbocsátásnak egész munkája, az mind ennek a gondolatnak a szülötte. Ezeket én helyeslem, méltóságos főrendek, a baj ott van, hogy az esküdtek igen gyakran, nem szórványosan, nem egy-két esetben, hanem tömegesen mentenek fel közönséges súlyos bűntetteseket, gyilkosokat és gyújtogat ókat. (Igaz ! ügy van!) Ott van a baj, — kénytelen vagyok egy concrét esetre hivatkozni, ahol nagyon.jól ismerem a tényállást, mert előttem feküdtek az akták — hogy azt a könnyelmű leányt, aki elpazarolta vagyonát, aki gyilkolni akart, hogy mielőbb jusson anyja vagyonának birtokához, ezt a leányt, aki éveken át mindig rossz, erkölcstelen és kifogásolható életmódot folytatott, ezt az anyagyilkost felmentik ! (Igaz! ügy van !) Ez nem summum jus, summa injuria, ez nem többé egyszerűen megbocsátás, egy emberileg megmagyarázható indulatnak és szenvedélynek kitörése. (Igaz ) TJgy van ! Zaj jobbfelöl.) Ezek közönséges visszaélések, amelyek bizonyára a legnagyobb visszatetszést keltik a méltóságos főrendek mindegyikében és minden igazságosan gondolkozó emberben. Itt van a baj, hogy ezekkel szemben is garantiákat kell keresni és erre nézve ma tételes jogunkban nem találunk mást, mint h'gyha alaki szabályok ellen követtetik el valamely hiba, — az alaki semmiségi okok valamelyike fenforog, akkor a legfelsőbb bíróság megsemmisítheti az ítéletet; de ismétlem, ez csak valamely formahibából történhetik és nem anyagi büntető jogszabályok megsértése miatt. A reformnak épen abban kell állania, hogy necsak alakiságok esetleges megsértése esetén legyen módja az ország legfőbb bíróságának arra, hogy az Ítéletet megsemmisítse, hanem hatásköre arra is, hogy ha szükséges a törvény értelmében hozhasson igazságos határozatot a törvény fölé helyezkedő esküdtekkel szemben. (Helyeslés.) És miért tartom meg mégis, méltóságos főrendek, — itt szakítottam félbe egy közbeszólás következtében előadásomat — az esküdtbíróság intézményét? Azért, mert meg vagyok győződve egyrészt arról, hogy azok a perjogi elvek: amelyeket a modem büntetőigazságszolgáltatás legkifogástalanabb biztositékainak tekintünk, mint a vádelv, a bizonyítékok szabad mérlegelése, a szóbeliség és közvetlenség, a védelem szabadsága stb. ezek tisztábban, helyesebben és következetesebbe a vihetők keresztül esküdtbiróságnál, mint szakbiróság előtt. Másrészről azért, mert a ténykérdésben való felebbezés nehéz problémáját másképen, mint esküdtbirósággal megoldani nem tudjuk. És ha itt Hadik János gróf ur ő nagyméltósága arra méltóztatott utalni, hogy nincs bátorságom megszüntetni az intézményt, akkor erre nagyon egyszerűen válaszolhatok : bátorságom volna, de erre irányuló, ezt kivánó meggyőződésem nincs. (Mozgás és derültség a jobbközépen.) Mi az esküdtbíróságot azért nem akarjuk megszüntetni, mert