Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.
Ülésnapok - 1910-53
A FŐRENDIHÁZ Lili. ÜLÉSE. 153 szerveztetik, ez az, ami a hivatalos bíráskodás körében a legtöbb esetben el szokott gyengülni. Es mivel én, adaequat, igazságos bíráskodást akarok s azért a/, esküdtbirósági intézménynek híve vagyok, azt tartom, hogy ha választani kell a közt a rendszer közt, melyet a törvényjavaslat inaugurálni akar és az esküdtbíróság megszüntetése között, én, aki az esküdtbirósági intézménynek híve vagyok, százszor inkább azt mondom, hogy szüntessük meg az esküdtszéket, semhogy ez a reform életbelépjen. (Elénk helyeslés a 'jobboldalon.) Hadik János gr.: Arra nincs meg a bátorság ! Günther Antal: És mert ez a gondolat vezérel és mert félek a törvényjavaslatban inaugurált rendszer következményeitől, félek különösen Magyarországon az ilyen egymással ellentétes álláspontok összeházasításából keletkező visszásságoktól, félek különösen nálunk, ahol az élelmiszerektől kezdve az őszinteség és tisztaság hiánya ellen a bíróságnak minden téren kell küzdenie, épen azért, mert tiszta bort akarok a pohárban és igazságszolgáltatásban : kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a legnagyobb sajnálattal bár, de nem fogadom cl a törvényjavaslatot. (Éljenzés és taps a középen és a jobboldalon.) Balogh Jenő igazságügyminister: Nagyméltó ságu elnök ur ! Méltóságos főrendek ! Nagyon hálás vagyok ő nagyméltóságának a Curia nagyérdemű elnökének, hogy nagybecsű felszólalásával módot ad nekem arra, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatnak némety alapeszméjéről és a kormánynak erre vonatkozó álláspontjáról rögtön nyilatkozhassam. Természetesen nem tehetem ezt anélkül, hogy — bármennyire tömör szeretnék lenni, hisz az idő is köt — néhány szóval meg ne emlékezzem egyrészt azokról az igen lényeges, mondhatnám homlokegyenesen szemben álló világnézletekről és kiindulási pontokról, melyek engemet és a kormány javaslatát ő nagyméltóságának álláspontjától elválasztanak, másrészt a kérdésnek nagy igazságszolgáltatási és alkotmányjogi jelentőségénél fogva annak némelye kiigazításairól. Nem értek egyet ő nagy méltóságával a Curia elnökével mindenekelőtt abban, hogy r ez az intézmény Magyarországon nem külföldi minták átvételével alakíttatott meg, hanem a judicium parium intézményéből fejlődött volna, illetőleg, hogy maga az intézmény, mint nagyon ékesszólóan kifejezni méltóztatott, az emberiség fejlődésével egykorú. Az én igénytelen felfogásom szerint, melyet már 30 esztendő óta sokszor kifejtettem, az egész esküdtbíróság nem más, mint a normán Rügeeljárásból Angliában évszázados fejlemény alapján a XVII. században kialakult speciális igazságügyi szervezet, amelyet a XVIII. század végével 1791-ben, mondhatnám túlnyomólag azért vettek át, mert abban biztosítékokat láttak az akkori idők tételes jogával és igazságügyi szervezetével .Főrendiházi napló. 1910—1915. III. kötet. szemben az egyéni szabadság javára, de másrészt az is tökéletesen tagadhatatlan, hogy az igazságszolgáltatásiig nagy fölényt mutatott az akkori franczia állami bíróságokkal szemben és hogy az az előtt folyó eljárás, mely a vádrendszer sarkalatos tételeit és alapelveit valósította meg, óriási magasságban volt a XVIII. századnak és a XIX. század elejének nyomozó eljárásával, a védelem eljárásával, a titkos eljárással s mindazokkal az igazságszolgáltatási visszaélésekkel szemben, amelyek ebből fejlődtek. Felfogásom szerint tökéletesen jogosult volt, hogy azok a nagy férfiak, akikkel a múlt század negyvenes éveiben Magyarországot a Gondviselés megáldotta, ugyancsak a negyvenes évek törvényhozásában a rendi alkotmány és a rendi igazságszolgáltatás — ő excellentiájának hivatkozni méltóztatott a praxis eriminalis tételeire — régi jogszabályaival szemben ugy tekintettek az akkor már Nyugat-Európa több államában épen a napóleoni törvényhozás révén reeijáált esküdtbíróságra és esküdtbirósági eljárásra, mint olyanra, amely az igazságszolgáltatás javítására és mindazoknak a visszásságoknak és visszaéléseknek elhárítására alkalmas, amelyektől akkor méltán tartottak. Hogy az intézmény sem Európa continensén számos államban, sem Magyarországon nem váltotta be minden tekintetben a hozzáfűzött várakozásokat, azt ő excellentiája sem méltóztatott tagadásba venni. Ennek okai nagyon complexek és, sajnos, az idő most nem engedi, hogy minden részletre kiterjeszkedjem . . . Prónay Dezső b.: Halljuk ! Halljuk ! Balogh Jenő igazságügyminister:... talán majd délután állok rendelkezésére méltóságodnak. Azt hiszem, leszek bátor többet beszélni, mint amennyire a báró ur ő méltósága kíváncsi, mert hiszen egy tanárember, mint én, aki harmincz esztendő óta foglalkozom ezekkel a kérdésekkel, hosszadalmas szokott lenni. Én semmi esetre sem vagyok egy nézeten a Curia nagy r méltóságu elnökével abban, hogy a kérdésfeltevés, vagy egyáltalán a biróságok eljárása volnának azok, amik a tévedéseket megmagyarázhatnák. Nem osztom azt a felfogást sem, hogy csak egyes esetekben előfordult, tehát szórványos vagy kivételes visszaélésekről vagy hibákról volna szó. Az épen a sajnos és egysedül az magyarázza meg, hogy 7 az elmúlt 123 év alatt az a dicsfény, amely ezt az intézményt övezte, nemcsak eloszlott, sőt hogy az intézmény már ki van téve a legélesebb kritikának és a legigazságtalanabb támadásoknak is, — bátor leszek rámutatni, hogy ezeket a túlzó támadásokat nem helyeslem — egyúttal a leghevesebb elitélésnek is — mondom, az épen a sajnos, hogy nem szórványosan, hanem szinte rendszeresen, nem egyes államokban, hanem igen számos országban olyan tapasztalatokat szereztek, amelyeket egyes emberi tévedésekkel — hiszen mi emberek valamennyien gyarlók vagyunk, bizony-ára a szakjogász is az — megmagyarázni nem lehet. 20
