Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-53

A FŐRENDIHÁZ LIII. ÜLÉSE. .151 amelyekben a 48-iki átalakulás után, mikor ott a reformált bűnper conceptiója nyert létjogot, átvették a franczia cocle d'instuction criminelleből az esküdtbirósági intézményre vonatkozó rendelkezéseket is s az esküdteket a ténykérdésre szorították, a bűnösség kérdését pedig a bíróságnak tartották fenn. Az eredmény az volt, hogy a legképzelhetlenebb complicatiók állottak elő, amelyeken nem lehetett másként segíteni, mint ugy, hogy a német birodalmi büntető perrendtartás már az esküdtekre bizta a bűnösség kérdésének eldöntését. Nézzük Olaszországot, amelyre a törvényjavaslat indokolása több izben hivatkozik. Az 1859-iki ottani büntető perrendtartás, az 1865-iki módosítás, az 1874-iki reform, mind azzal a czélzattal jártak el, hogy egyes perjogi mesterkedésekkel megszorítsák az esküdteknek a jogkérdésben hozandó határozatát. Itt is a legnagyobb bonyodalmak állottak ennek folytán elő és ezen bonyodalmakon akart segíteni az 1913-ik évi és csak most életbe lépett uj olasz büntető perrendtartás, amelyre nem szeretek hivatkozni, bár ez a perrendtartás visszaadta az esküdteknek a bűnösség kérdésében való határozathozatalt. Nem szeretek erre a törvényhozási műre hivatkozni azért, mert annak létrejötte és létrejöttének körülményei, valamint egyes rendelkezései is olyanok voltak, melyek Olaszország legkiválóbb büntető jogászai részéről a leghevesebb megtámadtatásoknak voltak kitéve. Hogy az eredmény milyen lesz, azt a későbbi tapasztalat fogja megmutatni. De ha mi reformot akarunk életbe léptetni, ama kétségtelenül visszás állapotok miatt, amelyeket nálunk az esküdtbirósági verdictek idéztek elő, akkor, azt hiszem, hogy mindenekelőtt azt kell vizsgálnunk, hogy jogtörténelmileg minő a magyar esküdtbirósági intézmény jellege s mi annak természete. Nálunk az esküdtbirói intézményt nem hozták be a régi bírósági szervezetbe. Nem hozták be pedig azért, mert azokat a czélokat, melyeket másutt az esküdtbíróság által akartak érvényesíteni, a mi régi bírósági szervezetünk foglalta magában. Ha nézzük az angol Magna Chartát, amelynek 39. czikke azt mondja, hogy: Nullus liber homo capiatur nisi per legale judicium parium suorum, akkor láthatjuk, hogy a magna chartának ezt a rendelkezését,lényegében átvette a mi aranybullánk is. Átvette pedig ezt a rendelkezést második czikkében ebben a formában: Volunius quod nec nos, nec posteri nostri servientes capiant, nisi ordine judiciario convicti fuerint, Önkénytelenül felmerül itt az a kérdés, hogy miért maradt ki a hét évvel későbbi aranybullából, a Magna Chartának az az intézkedése, hogy »per legale .judicium parium suorum ?« Kimaradt egyszerűen azért, mert a bírói szervezetünk kezdettől fogva a parium judicium alapelven épült fel s amint eredetileg a nemes ember felett csak a nemes emberek bírósága bíráskodhatott, ugy később a városi polgár felett is csak saját polgártársai bíráskodhattak s mindkét bíróság az alsó fokon a polgárok választása által jutott a bírói székbe, mely választás időszakonkint megújult. Ez tulajdonképen az esküdtbirósági intézmény alapelvének, a polgártársak felett a hasonlók által való bíráskodási intézménynek meghonosítása volt, amely elv végigvonul azután egész bírói szervezetünkön. Hiszen II. Ulászló alatt az ország rendes birái mellé az országgyűlés választott juratus assessorokat s ebből az intézményből fejlődött ki a magyar kir. Curia, amely birói testületnek, mikor tagjainak sorában hézag keletkezik, az 1500. évi X. t.-ozikk candidationalis jogot adott. Az ország legfőbb bíróságának élén pedig az ország egyik választott nagyméltósága, a nádor állott, ugy hogy bátran mondhatom, hogy a judicium parium intézménye a mi birói szervezetünkben, lenn az alsó foktól kezdve egészen a felső fokig intézményileg szervezve volt. A polgári igazságszolgáltatás körében ez kielégítő eredményeket idézett elő, sőt polgári bíráskodásunk abban az időben fölötte állt óriási magasságban a szomszéd államok birói intézményeinek, mert az aequitásnak elvét követte a magyar birói kar. A büntető igazságszolgáltatás körében azonban jelentkeztek nagyon kinos jelenségek, amelyeknek elseje a III. Ferdinánd criminalis praxisának behozatala és a magyar törvénytárhoz való csatolása volt. Igaz, hogy ennek a praxis criminalisnak az elvei nem voltak képesek nálunk a vádrendszernek legalább azon elveit, amelyek a mi birói szervezetünkben léteztek, megsemmisíteni, de a kísérlet ebben az irányban a praxis criminalis által megtörtént. Ezt követték a büntető igazságszolgáltatás terén: a kivételes eljárások intézményének behozatala, melylyel ki akarták venni a magyar bíró kezéből a legfőbenjáróbb bűnökben az ítélkezést. Ez a lelki áramlat, amely kezdetben megteremtette a juditium parium intézményét és amely látta azon kísérleteket, amelyek ezen intézménynek megrontására törnek, ez a gondolat volt az, amely bevitte az 1843-iki javaslatba az esküdtbirósági intézményt, és ugy akkor, valamint később, 1848-ban, a sajtótörvényben és még később, a jelenlegi büntető perrendtartás megalkotásakor, amely Szilágyi Dezsőnek örök érdeme marad, a gondolat, amely az esküdtbíróság intézményének itteni megteremtésére és szervezésére vezetett, nem külföldi mintának utánzásából állott, hanem a mi hazai termő földünkből, a mi birói szervezetünkből nőtt ki, és mint esküdtbirósági intézmény nemcsak eredetére, hanem szervezetére nézve is magyar intézmény volt; magyar intézmény maradt, amely a nemzet közérzületébe áthatott. Emiitettem, méltóságos főrendek, hogy a mi esküdtbiróságunk kétségtelenül egyes oly jelenségeket vetett felszínre, — mert az esküdteit