Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-52

A FŐRENDIHÁZ LII. ÜLÉSE. 131 vonatik, önkénytelenül is; akárhogy is fogja a minister ur és fogom én is magyarázni mindenkinek, hogy legyen objectiv tény, hogy a katonaság ezzel bevonatik a mindennapi politikai küzdelembe. (Igaz! Ugy van! a jobbközépen.) És ez az első eset, hogy egy katonától hallom, hogy nem baj, ha a katonaság eljárását, bíráskodását és működését állandóan a politikai küzdelembe belevonják és az ott kialakult és keletkezett kritikának teszik ki. (Igaz! TJgy van! a jobbközépen.) Annál inkább kell ezt mondanom, mert hiszen hogyha katonailag szervezett őrség másutt működnék, vagy más feladata volna, akkor még lehetne erről beszélni, de az egész ország látja, hogy ez az őrség tisztán párthatalmi szolgálatra van beállítva. (Mozgás.) Ennek következtében nagyon nehéz azt mondani, hogy politikai szempontból ne biráljuk ezt az intézményt, és hogy nincs kitéve ennek révén a katonaság, hogy bevonassák a politikába. A második kérdésre azt mondja a minister ur, hogy azért nem válaszol . . . Hazai Samu b. honvédelmi minister: Válaszoltam. Hadik János gr.:... mert tudta szerint nincs codex és miután nincs codex, nem is kell semmit sem változtatni. Először is ugy tudom, hogy van codex. Leszek bátor talán az adatokat postán elküldeni, mert, sajnos, nem hoztam magammal. De hogy van codex és hogy a minister ur is tudta azt, vagy legalább akkor gondolt arra, hogy, ha katonailag szervezik az őrséget, itt ebbe a szolgálati szabályzatba is be kell venni, hogy mikor jogosult az őrség fegyvert használni, ennek bizonyítékául felolvasom azt a szolgálati szabályzatot, amelynek szövegezésében és kiadásában a törvény értelmében, mivel ugy rendeli, a honvédelmi minister ur is részt vett és ő adta ki. (Olvassa) : »Szervezeti szabályzat a képviselőházi őrség számára. 13. §. A képviselőházi őrség tagjai csak a következő esetekben használhatják fegy, vérüket: a) jogos védelem gyanánt, ha őket tettleg megtámadják« — megjegyzem, hogy a »pfuj« még eddig soha sem volt tettleges támadás —; b) »ha életüket, vagy testi épségüket oly körülmények között veszélyeztetik vagy támadják, hogy ennek bekövetkezésétől alaposan tarthatni; e) ha a szolgálat teljesítése közben tettleges ellenszegülésre találnak, vagy azt meghiúsítanák és az ellenszegülés legyőzése kíméletes eszközökkel sikertelenül kiséreltetett meg; végre d) ha a fegyver használata életükben, vagy testi épségükben megtámadott harmadik személyek megmentésére vagy megvédésére szükséges.* Hazai Samu b. honvédelmi minister: Ugyanezt mondtam! Hadik János gr.: Ebből tehát kétségtelen, hogy szabályok léteznek, hogy szabályzat van és hogyha az őrség szabálytalanul jár el és azt a katonai hatóság helyes eljárásnak mondja ki, akkor igenis van szüksége annak, — nem ugy, mint ahogy a minister ur mondta — előáll a szüksége annak, hogy igenis módosítani kell ezt a szabályt, ha azt akarom, hogy ezután ne legyen egy babiloni torony és ne fogja fel mindenki máskép a dolgokat. Azt a felfogást soha magas állású katonatiszttől még nem hallottam, hogy lehetnek eltérő nézetek arra nézve, hogy egy katona mikor használhat fegyvert. Hiszen ez bele van nevelve a katonaságba, ezt a reglamákban tanítják, magyarázzák a katonai iskolákban és. minden intelligens és tiszti rangjára. tartó és kiképzett katonatiszt egészen jól tudta eddig, hogyha a társadalommal összeütközések vannak, mi a kötelessége és hogyan kell eljárnia A harmadik kérdésre azt mondja a minister ur, hogy kérem, hiszen akkor is előállhat conflictus, ha más hatóság ítélkezik, nem katonai, és a mentelmi bizottság máskép ítél. Ezen ne törjük most a fejünket, hogy akkor mi történik, mert ez nem is tartozik a kérdéshez. Én azt kérdeztem, hogy ha a katonai bírósággal lesz conflictus, nem tartja-e ezt aggályosnak; mert ha nem katonai bíróság ítél, akkor éhez az egész hadseregnek semmi köze, és természetes, akkor egészen más elbírálás alá esik; akkor nem tartozik oly elbírálás alá, mint amilyen alá én vontam a dolgot akkor, amikor rámutattam, mily rossz hatással lehet a katonaság tisztikar szellemére, ha látják, hogy a katonai bíróságot desavuálják. Azt mondja a minister ur, hogy itt demoralisálásról szó sem lehet, sommiféle veszély nincs, mert mindenkiben van oly magas értelmiség, hogy egyáltalán nem irigylik azokat az urakat, bármily fizetésük van. De nincs itt szó irigykedésről, hanem arról, hogy az állam elsőrendű kötelessége, hogy alkalmazottjait azzal a munkával arányosan űzesse, a melyet teljesítenek. Ezt kívánja az igazság (Ugy van! a jobbközépen.) ós chez joggal ragaszkodhatik az állam minden polgára, aki alkalmazást nyer az államtól. Joggal követelheti mindenki, hogy egyenlő mértékkel mórjenek mindenkinek. Azt pedig, hogy oly nagy megelégedést szülne a hadseregben ez a dolog, most hallom először. Mutasson a minister ur egyetlenegy magas állású katonatisztet, egyet, aki őszintén, nyíltan, nem politizálva, nyilatkoznék, ha ugyan szabad nyilatkoznia s aki azt mondja, hogy igenis ez az intézmény helyes és nem káros a hadseregre nézve. Méltóztassék csak egyet megnevezni. Az ötödik kérdésre azt mondja a minister ur, hogy nem ragadja meg az iniciativát, mert külömben is résztvett a törvény alkotásában és tagja volt a munkapártnak. Hogy a minister űr resztvett a törvény megalkotásában, azt én is tudom, de az előttem megint nóvum, hogy valaki, ha a törvényalkotásban résztvett és. a tapasztalat azt bizonyítja, hogy a törvény nem vált be, hogy bajokat idézett elő. egyszérsmindenkorra ki volna zárva abból, hogy nyíltan, 17*