Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-52

A FŐRENDIHÁZ LII. ÜLÉSE. 129 nak, egy olyan körre, amelyen a magyar képviselőház souver in testület és amelynél a magyar képviselőház eljárásába a törvényhozás többi tényezői be nem avatkozhatnak. Én azt hiszem, a méltóságos főrendek igen nagy alkotmányjogi hibát követnének el, ha belemennének egy olyan kérdés megvitatásába és állást foglalnának egy olyan kérdésben, amely a magyar képviselőháznak souverain belügye, ennek folytán ő nagyméltóságának erre a kérdésire vonatkozólag választ nem adok, ennek a kérdésnek megvitatását a képviselőház elé valónak tartom és mély tisztelettel kérem, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Élénk helyeslés.) Elnök: A honvédelmi minister ur kivárj szólni. Hazai Samu b. honvédelmi minister: Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek ! Hadik János gróf ő nagyméltósága akkor, amikor az interpellatiót intézte hozzám, minden körülmények között abból az álláspontból indult ki, hogy ő a képviselőházi őrségre vonatkozó törvényt helytelennek és károsnak tartja nemcsak általános polgári, hanem katonai szempontból is. De, méltóságos főrendek, amikor ő nagyméltósága hozzám ezt az interpellatiót ebből a szempontból intézte, tudhatta azt is, hogy én interpell itiójára neki tetsző, neki kedvező választ nem adhatok azért, mert hiszen én annak idején tagja voltam annak a kormánynak, amely ezt a törvényjavaslatot előkészitette, tehát helyesnek találta és tagja voltam a munkapártnak is, amely ezt a javaslatot annak idejében megszavazta. Bátorkodom egyébként még megjegyezni azt is, hogy amikor még ez a törvény az előkészítés stádiumában volt, nekem, mint honvédelmi ministernek azt a szempontot kellett taglalnom és consideratio tárgyává tennem, vajon a létesítendő parlamenti őrség az általános katonai elveknek megfelel-e vagy sem ? Erre nézve szabatos feleletet ad a védtörvény, amelyben az van mondva, hogy ugy a közös hadsereg, mint a honvédség, nemcsak arra van hivatva, hogy a hazát megoltalmazza a külellenséggel szemben, hanem arra is, hogy a belrendet fentartsa. (Igaz! Ugy van!) Ezzel az általános szemponttal nem volt ellenkezésben ez a törvényjavaslat. Hadik János gr. : De bevonták a politikába ! (Zaj. Halljuk !) Hazai Samu b. honvédelmi minister: Ennek következtében katonai szempontból a létesítendő őrs'íget acceptálandónak tartottam. Méltóztassanak most megengedni, hogy in concreto is válaszoljak az egyes felvetett kérdésekre. (Halljuk ! Halljuk !) A nagyméltóságú főrend első kérdése igy hangzik (olvassa) : »Nem lát-e veszedelmet abban a hadsereg és a tisztikar érdekeire nézve, hogy a katonailag szervezett parlamenti őrség a katonaságot, a tisztikart és a katonai bíróságot kiteszi a pártpolitikai küzdelmekből eredő kritikának és Főrendiházi napló. 1910-1915. III. kötet. a haderő intézményei és a polgári társadalom között fennálló harmóniát megzavarja«. Ebből a kérdésből bátorkodom nyomatékosan aláhúzni ezt a kitételt »a pártpolitikai küzdelmekből eredő kritikának«. Méltóságos főrendek ! Abban, hogy valamely létező törvényt valaki, vagy esetleg sokan kritizálnak, természetesen semmi kifogás alá eshető nincs. Nincsen azért, mert hiszen vannak törvények, amelyek a legjobb intentio szerint készültek, de a gyakorlati tapasztalatok szerint rosszaknak bizonyultak. A kritikának azonban objectivnek kell lennie, a törvény minden vonatkozását fel kell ölelnie, s ha ilyen kritika alapján bizonyul be az, hogy a törvény rossz, akkor mondhatjuk csak, hogy az a törvén}^ annak idején egy másik törvénynyel módosítandó lesz. Ha azonban azt méltóztatik mondani, hogy ez a törvény a pártpolitikai küzdelmekből eredő kritikának van alávetve, akkor hallgatólag elismerést nyer, hogy a kritikában bizony pártszinezet is van és ennek következtében maga a kritika az objectivitás kellékeivel nem bir. Mondom, méltóságos főrendek, én nem félek attól, hogy a kritika kárt okozhat a katonaságnak, Lehet, hogy a törvényjavaslat rossz, de ennek kimutatásához objektív kritika szükséges. (Igaz! Ugy van !) A kritika mezébe öltöztetett becsmérlés, leszólás, vagy pedig elitélés egymagában véve nem elegendő arra. hogy az egész törvénynek javítását várhassuk. A becsmérlést én természetesen sajnálatosnak tartom a katonaságra nézve, mert hiszen ennek kárát idézi elő. E tekintetben azonban mi semmit sem tudunk tenni, mert pártszempontból, vagy pedig egyéni szempontból nemcsak olyan intézményeket, amelyek ez időszerűit a parlament hatáskörébe tartoznak, hanem más intézményeket is, amelyek a parlamenten kívül állanak, lebecsülhetünk. Ami a második kérdést illeti, az a következőképen hangzik (olvassa) : »Kérdem a honvédelmi ministert, hogy most a Gerő százados esetében hozott Ítélet után a katonatisztek fegyverhasználatának joga tekintetében ezentúl mi lesz az irányadó szabály és nem lesz-e kitéve a polgári társadalom annak, hogy katonatiszttel való legkisebb összeszólalkozás esetén minden esetben fegyverhasználat következik ?« Méltóságos főrendek ! Tudtommal — mert épen most kaptam az interpellatiót; előzetesen természetesen nem foglalkoztam vele, tehát az emlékezetemre vagyok utalva — a katonai szabályzatokban két esetre nézve van statuálva a fegyverhasználati jog. Az egyik bizonyos tekintetben tárgyi, a másik személyi vonatkozású, az egyik nevezetesen az őrségre vonatkozik, ahol taxatíve fel van sorolva, hogy az őrség mikor használhatja a fegyvert. A másik eset. amelyre méltóztatott alludálni, a tisztekre vonatkozik. Ezekre nézve tudtommal irott kódex nincs, csak a büntetőtörvénykönyvben van egy határozmány, amely azt tartalmazza, hogyha valamely tisztolyan körülmények közé jut, amidőn voltaképen 17 L