Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-52

124 Á FŐRENDIHÁZ LII. ÜLÉSE. ha azonban egyszer berendeltetik a képviselőházba, az elnöknek már csak annyi joga van, hogy a függöny mögött bekukucskálhat, hogyan viselkedik az az őrség, mert hiszen arra nézve akkor már az ő katonai szabályai mérvadók. (Igaz! Ugy van! a jobbközépen.) és így egészen más elbirálás alá tartozik. Az őrséghez tartozó tiszt, vagy közkatona elragadtathatja magát, ezt az esetet csak fel lehet tételezni, ezt a honvédelmi minister ur talán megengedi, hogy az őrség egy tagja elragadtathatja magát, túlléphet az elnöki utasításon, — akkor ki Ítélkezik afelett? A képviselőház elnöke, aki Tisza István gróf szerint ura az őrségnek, vagy a ház maga, amely természetszerűen, ha volna alkotmányos élet nálunk, helyesen és jogosan maga ítélkeznék közegei felett, hogy vajon helyesen jártak-e el vagy nem ? Nem, el kell menni a katonai bírósághoz, az hoz ítéletet. Természetes dolog, hogy ily éles összetűzésnél, amikor fegyverhasználat történik ok nélkül, amikor egy pfuj kiáltásra, vagy akármilyen szóbeli insultusra, az a katonatiszt elragadtatja magát, talán azért, hogy kedveskedjék az ő parancsnokának, legfelsőbb urának, vagyis a ház elnökének, neki megy és összekaszabol egy képviselőt, akkor afelett a katonai bíróság ítélkezik és ha az a katonai biróság azt mondaná, amit nézetem szerint kötelessége lett volna ebben az esetben is kimondani, mert én ismerem a katonai szabályzatot, — ha azt mondaná, hogy a fegyverhasználat nem ugy volt eddig a hadseregben, ahogy Grerő százados alkalmazta, akkor, ha ez egy olyan nagy kérdés, mely a kormányt esetleg megbuktathatná, természetesnek méltóztatik találni, hogy megkezdődnének azok a bizalmas tanácskozások, bizalmas nyomások, melyek sohasem derülnek ki, hogy a katonai hatóság valahogy ne mondja ki, hogy az illető hibázott, mert akkor blamirozva vagyok az egész őrségemmel. A katonai biróság érzi, hogy nem ugy mint eddig, egyszerűen egy katonatiszt eljárása felett kell bíráskodnia, hanem azt érzi, hogy itt be vagyok vonva a napi politikába, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) engem pensióba küldenek, ha nem fogom mondani, hogy Tisza Istvánnak van igaza, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) és ki vagyok téve mindenféle sajtótámadásnak, mert az ellenzék, melyen a sérelem történt, mint később rá fogok mutatni ós mindazok, kik jogaikban sértve érzik magukat, természetesen legélesebb kritika tárgyává teszik a katonai biróság verdictumát. Szabad-e a katonaságot ennek kitenni és belevonni a politikába ilyen intézmény kedveért? A ministerelnök ur azt mondja, hogy idegent nem tett úrrá a parlamentben. Szeretném hallani a felfogását, hogy mit csinálna ő abban az esetben, ha maga szemtanuja volna annak, hogy az őrségnek egy tisztje minden ok nélkül, azért, mert például társadalmi téren gyűlöli azt a képviselőt, mert már korábban összeveszésük volt, haragosa stb., nekimegy és minden ok nélkül összevágja. Hol itt a törvényes jogorvoslat, mikor az a tiszt védtelen embert vágott össze, csak azért, mert neki a törvény éles kardot ad az oldalára? Ilyenformán ki van neki szolgáltatva az a védtelen képviselő. Vagy talán mindig revolvert vigyen magával, vagy intézze el ügyét társadalmi utón, párbajjal? Tehát az legyen itt a jogorvoslat, hogy a törvényhozó mentelmi joga csak ugy lehet megvédve, hogy csakis társadalmi utón szerezhet magának elégtételt. Köszönöm az ilyen törvényeket és az ilyen jogállamot. (Tetszés a ballcözépen.) De kérdem, mit tesz az a katonatiszt, aki, mondjuk, bevonul az őrséggel és akit egy képviselő insultál? Hol keresse a törvényes jogorvoslást? A képviselőnek el kell mennie a katonai bírósághoz, ott kell támadóját feljelentenie, amiért fegyvert használt ellene mint védtelen képviselő ellenében, holott nem volt helyes, mert a katonai szabályok szerint nem lett volna szabad megtennie. Viszont a katonatiszt hol kaphat elégtételt ? Nem kaphat sehol, mert akadhat olyan törvényhozó, aki azt mondja, hogy társadalmi útra nem viszem a dolgot és miután védi a mentelmi jog, semmikép nem vonható felelősségre ugy, hogy annak a katonatisztnek, aki, mondjuk, igazságtalanul, jogtalanul lett insultálva, nincs kilátása arra, hogy törvényes elégtételt kapjon. A régi és uj törvények mind védik a képviselő immunitását, az inviolabilitást, érintetlenséget. Ezen mind keresztülgázoltak, mert amit másnak nem lett volna szabad, annak az őrségnek, mely Tisza István gróf teremtménye, minden szabad, annak szabad bemenni és összekaszabolni valakit tetszése szerint. Midőn a Héderváry-eset a képviselőházban előadódott, azt mondta a ministerelnök ur, hogyha egy képviselőt letartóztatnak, vigyék külön szobába, jelentsék neki, ő majd intézkedik a továbbiak iránt. • • Bocsánatot kérek, én mint nem jogász intézem a következő kérdést a törvénytudó és bölcs jogászhoz : Van-e joga letartóztatás esetén szabadlábrahelyezést másnak elrendelni, mint az illető kerület rendőrhatóságának vagy vizsgálóbírójának? Ha nem szabad, de önök mégis ragaszkodnak éhez, tessék az igazságügyminister úrral hamar csináltatni egy uj törvényt. Prónay Dezső b.: Meg is csinálja! Már látom! (Derültség.) Hadik János gr.: Hogy milyen képtelen helyzetet jelent ez az egész intézmény és az ilyen incidens, látszik abból, hogy nyolez hónap előtt — hogy jogosan vagy jogtalanul, erről nem akarok vitatkozni — a parlamenti őrség egyik tisztje összekaszabolt a parlamentben egy képviselőt és a mentelmi bizottság a mai napig sem tartotta kötelességének, hogy ebben az ügyben legalább döntött volna. Hiszen ugy is