Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-52

A FŐRENDIHÁZ LII. ÜLÉSE. 111 mányos életének előfeltételeivel meg nem egyeztethető, másfelől teljesen hatálytalan. Meg nem egyeztethető egy alkotmányos állam felfogásával, mert hiszen lehet egy politikai irányt helyeselni, vagy helyteleníteni, lehet egy politikai irányt a legerősebben elitélni, a leghibásabbnak tartani, — én nem hiszem, hogy képzelhető legyen politikai irány, amelyiket talán mindketten erősebben el ne ítélnénk, mint akár felekezeti alajjon létesülő pártokat, akár az osztálygyülölet alapján létesülő pártokat — de ebből nem azt a következtetést vonja le az ember, hogy ilyen hibás irány követői mindaddig, inig a törvény kereteiben mozognak, amig zászlajukra mást nem irnak, mint a létező állapotnak törvényes, békés eszközökkel való megváltoztatását . . . Hadik János gr.: De más van irva a zászlójukra ! Tisza István gr. ministerelnök: A zászlójukra olyan czélok vannak irva. melyeket én helyteleneknek tartok, amelyek elérésére azonban ők — soha mást nem állítanak — békés, alkotmányos eszközökkel akarnak küzdeni. Hadik János gr.: Ami a nemzeti állam egysége ellen tör, azt nem szabad megengedni. Ezért tiltotta meg Hieronymi a működésüket! Tisza István gr. ministerelnök: . . . pardon, de ez egy kis fogalomzavar. Ezzel küzdeni. kell, ezt a hibás irányzatot az alkotmányos küzdelem összes fegyvereivel igyekezni kell megváltoztatni, de mit érünk el evvel mást, mint azt, hogy ugy állunk ott az egész világ előtt, — alaptalanul, de mégis némi látszatával az alapnak — mint a nemzetiségek elnyomói, ha azt akarjuk megakadályozni, hogy ők politikai párttá egyesülhessenek, hogy a törvény keretén belül békés eszközökkel politikai czéljaikért küzdhesscnek ? Hadik János gr.: De ők nem a törvény keretén belül állanak! Tisza István gr. ministerelnök: Mit érünk el vele ? A comité állítólag be volt tiltva. Hát azért a román nemzetiségi párt nem létezik ? Hát abban az időben, amikor az interpelláló főrend ő méltósága és elvbarátai kezelték a közhatalmat Magyarországon, a román nemzetiségi párt nem aratott a választásokon nagy diadalt ? Nem vonult-e be a képviselőházba oly nagy számmal, mint azelőtt és remélem ezután soha1 Ertek-e el ezzel valamit? Nagyon természetesen megmaradt irott betűnek a tilalom; sokkal inkább tisztelték önök is a magyar honpolgároknak alkotmányos jogait, semhogy ezt a tilalmat effectuálták volna, semhogy nem tudom én micsoda rendszabályokat léptettek volna életbe azok ellen, akik ennek ellenére vezették azt a pártot, vitték ennek korteskedését és pedig nagyon szabad mozgással. Hadik János gr.: De nem ismertük el fórumnak! (Mozgás.) Tisza István gr. ministerelnök: Bocsánatot kérek, politikai párt és fórum: itt már olyan discrepantiája van az alapfogalmaknak, hogy le kell tennem arról a reményről, hogy ő nagyméltóságát valaha is capacitáljam. Hadik János gr.: Az már bizonyos! (Derültség.) Tisza István gr. ministerelnök: Igen helyesen jegyzi meg az interpelláló főrend ő méltósága és hivatkozik az én hasonló tartalmú nyilatko) zatomra is, hogy e hazának románajku polgártársai jogsérelmet nem szenvednek. Egyes concrét hibás intézkedések történhetnek románnal, magyarral, némettel, mindenkivel szemben, de az, hogy itt az állam nem magyar anyanyelvű polgárai jogaikban rövidséget szenvednek, valótlan állítás, amely ellen tiltakoznom kell. (Helyeslések.) Ebből azonban nem következik az, hogy ők nemzetiségi vonatkozásokban, tehát culturájuk kifejtése, nyelvük érvényesítése terén ne tehessenek a mai állapotok ellen olyan kifogásokat, amelyek a czélszerüség szempontjából figyelembe jöhetnek. Egészen más dolog azt mondani: el vagyok nyomva, jogaimtól meg vagyok fosztva, jogaim birtokába kell engem visszahelyezni. — a leghatározottabban tiltakozom az ellen, hogy ezt a vádat bárki is valónak állítsa — és egészen más dolog azután azt mondani: egy vagy más dologban óhajtásaim vannak, a létező viszonyokon egy vagy más szempontból javítást kérek, nemzetiségi vonatkozásokban is, de olyanokban, amelyeket a magyar állam nemzeti jellegének sérelme nélkül meg lehet adni. (Ugy van! Helyeslés^ jobb- és balfelöl.) És ebben a tekintetben hivatkozhatom nemcsak azokra, amiket volt szerencsém ismételten elmondani, de hivatkozhatom olyan nyilatkozatra is, amely talán fog birni bizonyos sulylyal a méltóságos főrendek azon része előtt is, amely a jelenlegi kormányt politikai bizalmával meg nem ajándékozza. Én azt gondolom, ez a kijelentés hiteles, legalább is a függetlenségi párt egyik előkelő közlönyében jelent meg, Apponyi Albert gróf pedig nem rectifikálta, nem czáfolta meg. 0 azt mondja (olvassa): »Ez utóbbi tekintetben engem leginkább a tárgyalások tanügyi része érdekel. Én erről ma csak annyit akarok mondani, hogy azok, a mik a kilátásba helyezett engedmények sorában kifogástalan intézkedések, pl. az anyanyelv nagyobb figyelembevétele, a nemzetiségi nyelvnek a tanítóképzőkben való tanítása, a vallásoktatásnak az anyanyelven való oktatása és efélék, nem nóvumok, mert azokat ministerségeni alatt már én kezdeményeztem.« Én örömmel konstatálom ebből azt, hogy Apponyi Albert gróf azokat a változtatásokat, melyeket az állami és községi iskolákban az anyanyelvnek bizonyos érvényesülése, továbbá a nemzetiségi nyelveknek a tanitóképezdékben való tanítása, végül pedig a vallásnak az anyanyelven