Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-52

110 A FŐRENDIHÁZ LIL ÜLÉSE. Hadik János gr.: Kérjük a jó példát! (Halljuk ! Halljuk!) Tisza István gr. ministerelnök: Ö méltósága megemlékezett arról, hogy eszmecseréim egyes román politikusokkal hónapokon keresztül folytak és ezidő alatt a közvélemény vagy egyáltalán nem, vagy csak egyes megdöbbentő hirek által volt tájékoztatva. Méltóságos főrendek ! Azt hiszem, hogy soha sehol a világon bizalmas eszmecseréket nem szoktak nyilvánosságra hozni addig, amig azok abba a stádiumba nem jutottak, ahol az ügy érdeke a nyilvánosságra hozatalt megkivánja. A magam részéről addig is, amig ez megtörténhetett volna, jeleztem álláspontom oly sarktételeit, amelyek, azt hiszem, megnyugtatókig hathattak mindenkire, aki elfogulatlanul itél a kérdésben. Ami pedig a lapok azon megdöbbentő hireit illeti, én azt hiszem, hogy oly mérvet öltött a tudatos valótlanságok e rendszeres terjesztése a magyar sajtóban, (Ugy van !) hogy valóban most már megérhetne a magyar közvélemény arra, hogy egyáltalán semmi súlyt ily híreszteléseknek ne adjon . . . Hadik János gr. : Az Igazmondót is bele tetszik érteni ? (Halljuk! Halljuk! Zaj. Elnök csenget.) Tisza István gr. ministerelnök: ... és várja be azt, amig megfelelő helyről és hitelt és bizalmat érdemlő helyről kapja meg a fölvilágosítást. Utalok arra, hogy szemben e megdöbbentő hirekkel ismételten megtettem azt a kötelességemet, hogy azok valótlanságára rámutassak. Arra, hogy minden hazugságot, minden esetben dementálhassak, igazán nem vállalkozhatom, mert nemcsak hogy egyéb, hasznosabb és szükségesebb dolgokra nem érek rá, de a nap huszonnégy órából állván, teljes lehetetlenség volna huszonnégy óra alatt mindent észrevenni és dementálni Hadik János gr. : Nem követeli senki ! Tisza István gr. ministerelnök: ... ami valóságba ütköző dolgot híresztelnek az én csekély személyemmel kapcsolatosan. (Mozgás a jobbközépen.) Most már nem akarom ismételve részletesen kifejteni a nemzetiségi kérdésben elfoglalt elvi álláspontomat, amely, ismétlem, megfelel annak az álláspontnak, amelyet pártkülönbség nélkül az egész magyar nemzet elfoglal. Talán csak arra az egy dologra utalok rá, amely azt hiszem, ebben a tekintetben némi megnyugvásra szolgálhat : az 1868-iki nemzetiségi és népiskolai törvény végrehajtására vonatkozólag tett kijelentésemre. Azt hiszem, semmi szükség nem lett volna eltérnem attól az eljárástól, amelyet hivatali elődeim pártkülönbség nélkül követtek, akik igyekeztek e kérdésben a világos kijelentésektől tartózkodni, ha arra nem helyeztem volna a legnagyobb súlyt, hogy e kényes kérdésben is minden irányban, a magyar közvéleménynyel szemben és a hazában lakó idegen ajkú nemzetiségekkel szemben is constatáljam a magam álláspontját, constatáljam azt, hogy még az abban a törvényben lefektetett, természetesen nagy részben az ő maguktartása folytán elavult és végre nem hajthatóvá vált rendelkezések végrehajtására sem vállalkozom, amennyiben azok az egységes magyar nemzeti állam sarkalatos létfeltételeit érintik. (Helyeslés.) Ö méltósága kifogásolja azt, hogy tényezővé tettem ezek által a megbeszélések által a comitét, hogy elismertem azt — és evvel talán rátérhetek mindjárt az interpellatio első és második pontjára. Azt kérdi ő méltósága, hogy miként tartom a nemzeti állam elvével összeegyeztethetőnek egy nemzetiségi alapon szervezett politikai pártnak hivatalos elismerését ? Megvallom töredelmesen, nem értem, hogy mit ért ő méltósága »politikai párt hivatalos elismerése* alatt, mert hiszen politikai pártoknak közjogi léte egyáltalában nincs, azokat, mint közjogi tényezőket, sem nemzetiségi, sem más pártot, hivatalosan elismerni nem lehet. Politikai pártszervezet létesül ott, hol a közélet egy vagy más kezelési irányára nézve az embereknek kisebbnagyobb része egyetért. Az egyetértő emberek alakítanak maguknak egy vezetőséget, azt nevezik comiténak vagy vezérJő-bizottságnak vagy elnökségnek vagy nem tudom minek, de az egyszerűen egy létező valami, amit nem kell és nem is szokás sehol a világon hivatalosan elismerni. Ha azonban valaki eszmecserébe akar az illető politikai nézetet követőkkel bocsátkozni, nagyon természetesen azokhoz fog fordulni, kiknek azon nézet követői közt vezető szerepük van, kiknek ott befolyásuk van, kik ott competens emberek arra, hogy az embernek a kellő felvilágosítást megadják és akik alkalmasak arra, hogy az ember a capacitatio eszközével feléjük fordulhasson. Hadik János gr.: És akinek működését egy Hieronymi-féle, még ma is érvényben lévő rendelet törvénytelennek minősítette. (Zaj. Elnök csenget.) Tisza István gr. ministerelnök: Épen ezért én egészen egyszerűen eszmecserére hivtam fel Mihályi Tivadar országgyűlési képviselőt, kiről tudtam, hogy a román nemzetiségi pártban vezetőszerepet játszik. 0 azután két másik úrral együtt folytatta ezeket az eszmecseréket. Én nagyon természetesen olyanokkal beszéltem, kikről tudtam, hogy a román nemzetiségi párt bizalmát bírják, kiknél tehát várhattam eredményt az eszmecserétől, anélkül, hogy ezzel bármit hivatalosan elismertem volna és anélkül, hogy szükséges lett volna az iránt kivácsiskodnom, hogy az a komité kitől és milyen megbízással és milyen jogkörrel bir. Az egy privát pártszervezet, olyan, mint a munkapártnak, vagy bármilyen más pártnak a szervezete, ahol semmiféle ilyen formális jogi szempontok felvetése nincs helyén. Ami pedig azt illeti, hogy az ember egy ilyen párszervezetet megengedjen-e vagy nem, erre nézve volt szerencsém a képviselőházban nyilatkozni. Én azt tartom, hogy a meg nem engedés egyfelől egy szabad állam alkot-