Főrendiházi napló, 1910. II. kötet • 1912. június 19–1913. márczius 15.

Ülésnapok - 1910-36

A FŐRENDIHÁZ megváltoztathatná. Ez az egyik aggályom, amelyre a méltóságos főrendek figyelmét fel akartam hivni. De van azután egy másik is. Ezen felhatalmazási törvény következtében és különösen abban látok veszélyt, hogy ez által a mi egész közgazdasági helyzetünk és alapvető intézményeink is veszélyeztetve vannak. Amint tudjuk, a mi kiegyezésünknek alapja a különböző termelési ágaknak arányos védelmére volt lefektetve, vagyis a mezőgazdaságra és az iparra nézve egy bizonyos arányos védelmet tartottak szem előtt, ami legalább 1917-ig biztositotta a mi közgazdaságunk alapjait. Ha 1917 előtt ilyen kerülő utón megváltoztatni akarják ezt a basist, és nevezetesen a vámvédelmet vagy az állategészségügyi oltalmat, amely a két főalapja és főfeltétele volt annak, hogy a kiegyezést 1917-ig elfogadtuk, ha bizonyos fait occompli-k létesítése által ezt meg akarják kerülni, akkor szerintem kiegyezésünk egész alapja meg van ingatva. S ez az, amit én főképen veszélyesnek és károsnak tartok, hogy t. i. ilyen tág, sok magyarázatra alkalmat adó felhatalmazási törvénynyel, amely azután ideiglenes megállapodásokat állandósítani akar, a mi biztos alapunk, amelyhez erősen kivánunk ragaszkodni, megbontatik és megtámadtatik. Tudjuk ugyanis, hogy 1917-ig a vámvédelem és az állategészségügyi egyezmény tekintetében Ausztriával bizonyos megállapodások vannak. Az ezen felhatalmazási törvényjavaslat tárgyalása alkalmával ugy a képviselőházban, mint másutt elhangzott ministeri nyilatkozatok absolute nem megnyugtatók, mert hiszen nemcsak a békepontozatok folytán létesített megállapodásokra nézve, hanem egyáltalában arra nézve sem hallottunk semmit, — ez hallgatással mellőztetett — hogy mi lesz a Balkán-államokból jövő állatcontingenssel, és hogy mi fog történni átalában, az állategészségügyi egyezmény meg fog-e tartatni, nem fognak-e átzudittatni általában a Balkánállamokból az élő állatok nagyobb mérvben, mert hisz erre vonatkozólag a bizottságban tett kérdésekre a kereskedelemügyi minister ur érdemileg nem válaszolt és megnyugtató kijelentést tenni nem akart. Aggályosnak tartom továbbá azt, hogy ezen felhatalmazási törvény ilyen tág magyarázatokra ad alkalmat, azért is, mert hiszen Ausztriával kötött állategészségügyi intézményünk és az u. n. titkos pótegyezmény, — melyre egyszer már rámutattam itt a főrendiházban, —igen könnyen kikerültetik, ugy hogy ma-holnap azon helyzetbe juthatunk, hogy fait accompli-k lesznek békepontozatok által teremtve és egyszerre sokkal nagyobb mértékben fog bejönni a Balkánról az állat, mint amennyit a megállapitott contingens eddig megengedett. Végül azon aggodalmamat fejezem ki, hogy ebben a súlyos pénzügyi és közgazdasági helyzetben, melyben már hónapok óta van az ország, leghatalmasabb termelési águnk, mely ma még mindenesetre a mezőgazdaság, még nagyobb bizonyForendiliázi napló. 1910—1915. TI. kötet. XXXVT. ÜLÉSE. 57 talanságba és nyugtalanságba hozatik épen az által, hogy egyrészről a minister urak minden megnyugtató kijelentést kerültek, másrészről pedig azáltal, hogy ezen felhatalmazási törvény nyíltan rámutat arra, hogy azon alapvető egyezményünk, mely Ausztria és Magyarország közt van és amely a kiegyezésben nyer kifejezést, hatályon kivül helyezhető ilyen ideiglenes megállapodásokkal ugy Szerbiával, mint Görögországgal, mint egyátalában az indokolás szerint esetleg a nyugati államokkal is, mert esetleg a nyugati államok irányában is történhetnek bizonyos intézkedések, — és mindez rendeleti utón. Ez olyan aggályt ébreszthet mindenkiben, eltekintve attól, hogy milyen politikai párthoz tartozik valaki, miként én sem akarok itt mint pártember felszólalni, hogy félni lehet attól, hogy a mi legbiztosabb alapunk is megrendül. Én tehát már most erélyesen tiltakozom nemcsak ezen mód ellen, hanem átalában az ellen, hogy ilyen átalános felhatalmazásokkal a mi egész jövőbeni közgazdaságunk 1917-ig legalább megrendittessék. A törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés jobbfélól.) Csekonics Sándor gr. jegyző: Ullmann Adolf! Ullmann Adolf: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek ! Ő nagyméltóságának most elhangzott beszéde arra indit, hogy a méltóságos főrendek szives figyelmét néhány pillanatra tisztelettel kikérjem. (Halljuk ! Halljuk !) Előre bocsátom, hogy, bár elsősorban az ipar és kereskedelem terén működöm, ennek daczára minden alkalommal, szóval és tettel annak a nézetemnek adtam kifejezést és azt a nézetet vallom, hogy gazdasági életünknek a mezőgazdaság az élető eleme, és hogy mindenkép oda kell törekednünk, hogy a mezőgazdaságot lehetőleg fejleszszük, és emeljük. Kétséget nem szenved, hogy az utóbbi években a mezőgazdaság, részben az életbelépett üdvös törvények hatása alatt, igen szép lendületet vett, de sajnos, nagyon messze tartunk még azon ponttól, melyre el kell érnünk. Különösen ha a nyugati államokra és azok culturájára tekintünk. Ezt hangsúlyozva és előre bocsátva azon nézetnek adok kifejezést, hogy bizonyos kérdésekben a teljes negatio álláspontjára helyezkednünk nem szabad. Miről lehet jelen esetben szó ? Szó lehetne az őrlési forgalomról és az állat és gabona részbeni behozataláról. Távol áll tőlem, hogy az őrlési forgalom egész állását a méltóságos főrendek előtt feltárjam, de tény, hogy külföldön mindig messzebb mg messzebbmenő engedmények adattak az őrlési forgalom visszaállítása érdekében, úgyannyira, hogy Németországban odavezettek a törvényes intézkedések, hogy ha 67'5 métermázsa lisztet visznek ki a külföldre, minden száz kilogramm gabonát vámmentesen szabad behozni. Az a nagy áramlat, amely Németországban oly sokáig uralkodott, az az ellenszenv, amely ott szintén tapasztalható volt az őrlési forgalom kérdésében, úgyszólván egészen elnémult és az egész kérdés lekerült a najaírendről. 8