Főrendiházi napló, 1910. II. kötet • 1912. június 19–1913. márczius 15.

Ülésnapok - 1910-36

58 A FŐRENDIHÁZ XXXVI. ÜLÉSE. Érancziaországban, amely gabonaforgalom tekintetében talán legközelebb áll hozzánk, a némethez hasonló őrlési forgalom van, talán némi eltéréssel, mely azonban nem lényeges. Ausztria egyes tartományaiban azt tapasztaljuk, hogy ők is az őrlési forgalom helyreállítása mellett küzdenek. Ha tehát mi nem épen a status quo ante visszaállítását kivánjuk, hanem a változott időknek megfelelően, esetleg módosított alapon, nézetem szerint ez a mezőgazdaságra nézve ártalmas egyátalán nem lehet. Mert miről van szó ? Finom lisztünk a külföldről teljesen kiszorult, meg vagyok győződve, hogyha az őrlési forgalom megengedtetik, finom lisztünk kitűnő minőségénél fogva újra meg fogja hódítani a külföldet, sokkal drágábban tudjuk majd értékesíteni a finom lisztet, — természetesen mindig relatíve véve, mert az absolut ár a gabona árától függ, ezáltal módunkban volna a fekete liszteket olcsóbban adni a vevőközönségnek, ami, azt hiszem, társadalmi szempontból felette üdvös következményekkel járna. Én azt hiszem, hogyha visszaállítanék az őrlési forgalmat, rövid idő múlva az egész kérdés lekerülne a napirendről és talán sokkal előbb, mint hiszszük, azon csodálkoznánk, hogy az őrlési forgalom kérdése hogyan adhatott olyan hosszú ideig annyi nézeteltérésre okot. És én ebben a kérdésben bizonyos parallellákat vonhatnék az u. n. bankkérdéssel. Méltóztatnak még igen jól emlékezni, hogy rövid idővel ezelőtt a bankkérdés uralta az egész politikát. A bankkérdés izgatott mindenkit, sőt voltak idők, amikor majdnem a hazaárulás bélyegével lett sújtva az, aki a közös bank álláspontjára mert helyezkedni. És mit látunk most ? Azt, hogy a bankkérdésről senki sem beszél, meg vagyunk elégedve, hogy közös bankintézményünk van, amely, eltekintve attól, hogy a mostani tüzjaróbát fényesen kiállja, erős megalapozásával, előkelő külföldi összeköttetésével és kitűnő vezetésével az egész ország bizalmát élvezi, kifogástalanul működik, és ellene, legalább tudtommal, a legkisebb panasz sem hallatszik. Már most méltóztassanak csak arra gondolni, hogy az önálló magyar bank, mely most életének második évében volna, az uralkodó nehéz viszonyok közt, hogy működnék. Nézetem szerint elsodorta volna az áramlat, és mi olyan válságba kerültünk volna, amelynek dimensióit ma még csak megállapítani sem lehet. Ami az állat- és gabonabehozatal kérdését illeti, mi tűrés-tagadás, ez sok félreértésnek, sok politikai viszálynak okozója, mely körülmények sok anyagi károsodással és értékdevalvatióval jártak. Én ebben a kérdésben azon az állásponton vagyok, hogy ne feszélyezzék a kormányt, különösen most, amikor tárgyalások küszöbe előtt állunk. Az előadott okoknál fogva a törvényjavaslatot, ugy, amint az a ház asztalán fekszik, a magam részéről elfogadom. De mivel már felszólaltam, tekintettel arra, hogy ő nagyméltósága is pedzette már az átalános, nehéz viszonyokat, legyen szabad egy pillanatra ezekre is kitérnem. Tény az, hogy rendkívül súlyosak a pénzügyi viszonyok ; csak azt mondom, hogy súlyosak és nem akarok más szót ajkamra venni, amely talán sokkal helyesebben tükröztetné vissza a viszonyokat, mint ez. A súlyos viszonyok okait alaposan elősorolni itt talán nem szükséges. Csak röviden arra utalok, hogy ezt okozta egyrészt az a körülmény, hogy a külföld — és itt beleértem, sőt talán hangsúlyozom Ausztriát is — az országban elhelyezett rendkívüli nagy tőkéket úgyszólván hirtelen, minden átmenet nélkül visszavonta ; fokozta ezt az a körülmény, hogy külföldön egy hazai intézetünk által foganatosított kibocsátás kivételével a mi papírjaink a legutóbbi évben elhelyezést nem találtak, sőt számottevő az a menynyiség, amelyet a külföldről még visszavenni voltunk kénytelenek. A Balkán-események a kereskedelmi üzletekből eredő követeléseket lekötötték, ugy hogy rendkívüli nagy pénzösszegeink vannak a Balkánon elhelyezve, amelyek onnan a törvényszabta moratórium folytán, egyelőre legalább, visszaözönleni nem fognak. Nagy beruházások és befektetések történtek az országban, részben, sajnos, kölcsön vett pénzeken, amelyeknél különösen számos vidéki intézet volt érdekelve, mely körülmény egyes intézeteket teljesen immobiliaált: Azonkívül a pénzmtézetek működésének terén ugy Budapesten, mint a vidéken, határozottan egyes kihágások történtek és ennek legalább egy üdvös eredménye lesz nézetem szerint : t. i. az, hogy mihelyt a mostani hullámok lecsendesednek, a kormány bizonyára elő fog készíteni egy egészséges és a mi viszonyainkon felépítendő takarékpénztári törvényt. Tetézte még ezeket a viszonyokat a politikai bonyodalom és az a tévhit, hogy az uj adótörvények értelmében a pénzügyi hatóságoknak joga, sőt talán kötelessége is lesz a pénzintézeteknél betekintést nyerni arról, hogy az egyes egyének milyen vagyonok, müyen jövedelmek felett rendelkeznek. A pénzügyminister ur ezt a, téves felfogást már ismételten a leghatározottabban megczáfolta; a törvényben ennek nyoma sincs és daczára ennek, a közönséget félrevezetik és ezáltal a legkellemetlenebb helyzetet teremtik. Természetes, hogy mindezek a politikai kellemetlenségek, az a nyugtalanság, idegesség, amely úgyszólván minden egyes egyént elfog, a nagy és kis pénzintézeteknél óriási pénzösszegek kivonását idézte elő, ami nemcsak a pénzügyi világra, hanem egész gazdasági életünkre a legkárosabb befolyást gyakorolta. Iparunk és kereskedelmünk viszonyai nagyjában egészségesek, bár határozottan sokat szenvedtek a Balkán-viszonyok által, a mennyiben oda irányuló nagy exj)ortüzletünk egészen megszűnt.