Főrendiházi napló, 1910. II. kötet • 1912. június 19–1913. márczius 15.
Ülésnapok - 1910-34
A FŐRENDIHÁZ XXXIV. ÜLÉSE. 35 sitása, egyesülve a honszeretet lelkesedésével és önfeláldozásra készséggel képezi azt a védfalat, melyen a támadó veszély hullámai megtörnek. Ily helyzetben előállhat és előállott is igen gyakran, hogy necessitas frangit legem. Minden népnek története bizonyítja azt, hogy ha jött fenyegető vész, az ország ügyeinek intézője, ha volt arra felhatalmazása, ha nem, a haza védelme érdekében a győzelem biztosítása czéljából tette meg a szükséges intézkedéseket. Másrészről igaz, hogy alkotmányos, szabadságszerető nemzethez a legméltóbb eljárás, hogy törvényhozás utján maga adja meg a kormánynak a felhatalmazást a háború idején szükségessé vált intézkedések megtételére. Ezzel annyit bizonyít, hogy nem egyéni önkény korlátolja a törvény uralmát, hanem a nemzet maga hozza meg a jjolgári jogból is a rendkivüli helyzet által követelt ideiglenes áldozatot. Régen tapasztalt igazság, amelyet ma sem lehet megcáfolni, kétszeres igazság, amelyet a jogaira büszke római mondott, hogy: res publica sernper obstitit et obstabit rei privatae. A haza érdekét köteles mindenki saját egyéni, családi érdekének fölébe helyezni, és ha veszélybe kerül a haza, a legelső és legfontosabb feladata a győzelemért megtenni mindent, mert hisz a győzelem lesz épen biztositéka a jogrendnek, az ország törvényei fennmaradásának, ellenben vesztett háború után könnyen megtörténhetik, hogy az alkotmány bukik, a győző dictálja a törvényt a nemzetnek, ami ellen hasztalan minden panasz, minden kifakadás. A történelem tanúsága szerint a régi római népben fejlődött ki a legerősebben a jogérzék, a törvénytisztelet, a honszeretet és mikor fenyegetve közeledett a vész, ellenség támadása közelgett, a római nép mindig tudta korlátolni önjogait, concentrálni az erőt, és a római senatus a néppel egyetértve hívta fel az egyik consult, hogy nevezzen ki dictatort. a ki élet-halál ura volt, vele szemben elhalványult ínég a végrehajtó hatalom íőkéjiviselőjének, a consulnak tekintélye is, elnémul a törvényhozás terén oly nagy hatalommal biró néjitribun vétója, sőttöbb izben kimondatott a veszély fokozódásával még a justitium is, az összes törvénykezési eljárás szünetelése. Ezzel az egyetértéssel, ezzel a haza védelmére egyesült erővel jutott el Róma a hatalom ama magaslatára, a melyet bámul a világ. Igaz másrészről az is, hogy a dictator, a mint a veszélyt elhárítani sikerült, azonnal sietett rendkivüli hatalmát letenni, csak azért is, hogy mielőbb helyreálljon a jogrend, a törvények uralma, hogy ezzel is tanusitsa, hogy előtte nem a hatalomvágy, nem az önérdek, hanem egyedül a honszeretet volt a vezérlő csillag. Az előttünk fekvő törvényjavaslat a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről ezt a felhatalmazást foglalja magában arra, hogy a kormány veszély idején, rendkívüli időben megtehesse a kivételes intézkedéseket a haza védelme, a győzelem biztosítása ezóljából. Én a magarn részéről indokoltnak találom a törvényjavaslatot, inert, ha ez a törvényes felhatalmazás nincs, akkor a nélkül kénytelen az ország ügyeinek vezetője megtenni az elkerülhetetlen intézkedéseket, akkor pedig csakugyan több tér nyilik az önkényre. Részemről teljesen indokoltnak tartom a törvényjavaslatot már csak azon tekintetből is, mert a felelősséget nem tudnám magamra vállalni, ha ilyen felhatalmazás nem volna és a kormány azt mondhatná: megbízatásom nem volt, nem bátorkodtam a törvény betűjének körén túlterjeszkedni és emiatt maradna el az ország erejének kellő módon, kellő időben való felhasználása a védelemre. Részemről indokoltnak találván a törvényjavaslatot, azt elfogadom, csak azt az egyet óhajtanám, hogy nyerne ebben is kifejezést még az, hogy honnan és mikor kezdődik ezen kivételes intézkedések ideje, és hogy a háborús vész elmultával lehetőleg mielőbb itt is valami időpont jelöltetnék meg, hogy akkor azután a kormány ezt a felhatalmazást a kivételes intézkedésekre leteszi, visszaadja ismét a nemzetnek, ezzel mindenesetre tanúsítja azt, hogy igenis, ő előtte is a legelső a haza, a haza törvénye és ezzel biztositja a nép körében, a jiolgárságban is a bizalmat intézkedései iránt. Ismétlem, a törvényjavaslatot egész terjedelmében elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Kivan még valaki átalánosságban szólni a törvényjavaslathoz P Ha nem, az átalános vitát bezárom. A ministerelnök ur ő excellentiája kivan szólni. Lukács LászSó ministerelnök : Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Midőn kötelességemből kifolyólag mint e törvényjavaslat benyújtója pár szóval retlectálni kívánok a hallottakra, előzetesen is kijelentem, (Halljuk! Halljuk !) hogy távolról sem kívánok azon éles hangon polemizálni, amelynek itt Hadik János gróf ő excellentiája kifejezést adott és egyáltalában nem akarom senkinek alkotmányos érzelmeit, alkotmánytiszteletét kétségbevonni és a legobjectivebb alapon kívánok maradni, amire kötelez az a tisztelet, amelylyel e méltóságos testülettel szemben tartozom . . . Hadik János gr.: Azt én is ismerem! Az úrral szemben azonban máskép kell beszélni. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Lukács László ministerelnök: ...és amely kötelességemmé teszi, hogy tartózkodjam minden olyan szótól és kifejezéstől, amely az objectiv és nyugodt tárgyalást ebben a házban koczkáztatná r vagy veszélyeztetné. Épen azért egészen objectiv alapon kivánoni feltenni a kérdést, amely minden törvényjavaslat mcgbirálásánál az első: hogy vajon szükséges-e az az intézkedés, amely javasoltatik és hogy vájjon azok az intézkedések, amelyek a törvényben foglaltatnak, helyesek-e. 5*
