Főrendiházi napló, 1910. II. kötet • 1912. június 19–1913. márczius 15.

Ülésnapok - 1910-34

36 A FŐRENDIHÁZ Ami a szükségesség kérdését illeti, erre ő excellentiája szintén igenlőleg Tálaszolt, mert ő is elismeri, hogy a háború veszélye, vagy a háború kiütése esetén csakugyan szüksége van a polgári kormányzatnak bizonyos kivételes hatalomra, hogy a czélt biztosan elérhesse. O excellentiája csak azt kifogásolja — és ezzel az intézkedés helyességét teszi kérdésessé —, hogy a kivételes hatalom igénybevételének idő­pontja szerinte nem helyesen van megállapítva, mert nézete szerint ennek a törvényjavaslat­nak, illetőleg az abban foglalt intézkedéseknek kizárólag és szorosan véve csak a háború idejére kellene szoritkozniok. E felett lehet vitatkozni, de aki gyakorlatilag nézi a kér­dést, az előtt nem lehet kétséges az, hogy van­nak bizonyos administrativ közgazdasági és politikai természetű intézkedések, amelyek ha elkésve tétetnek meg, akkor azoknak egyáltalá­ban semmiféle hasznát venni nem lehet. Hadik János gr.: Voltak az annexio ide­jén is ! Lukács László ministerelnök: Az annexio idején, valószínűnek tartom, hogy a kormány külön felhatalmazási törvény nélkül tett intéz­kedéseket, és én távol vagyok attól, hogy emiatt a kormánynak bármiféle szemrehányást tegyek. Hadik János gr.: Nem is lehet! Lukács László ministerelnök: Ő excellen­tiája legjobban tudja, hogy az annexio idején készülőben volt egy ilyen törvényjavaslat, és hogy abból nem lett törvény, ennek csakis az volt az oka, hogy hirtelen megszűnvén a szükséges­ség, a dolog abban maradt, mert különben bi­zonyára szentesítés alá terjesztetett volna az a javaslat. De bocsánatot kérek, felvetem a kérdést: Mindenki tudja, hogy háború esetében a kémkedés egyike a legveszélyesebb dolgoknak, amely leginkább koczkáztatja a háború ered­ményét. Ha a kormány nincs abban a helyzetben, hogy előzetesen, preventív intézke­dések által, a kémkedést meggátolja, teljes lehetetlenség, hogy ezt a veszélyt az országtól távoltartsa. így vagyunk a hírlapok izgatásai­val, amelyek, különösen olyan viszonyok között, mint a minők, fájdalom, nálunk vannak, a leg­veszedelmesebb eredményekre vezethetnének. Ha ennek az izgatásnak megakadályozása elkésik, akkor az intézkedésnek semmiféle eredménye nincs. Ha a kormány az ilyen sajtóvétségeket kénytelen volna a rendes utón letárgyaltaim, akkor ennek az eredménye az, hogy egy vagy két esztendő múlva kerül a kérdés a sajtó­bíróság, az esküdtszék elé, és a legnagyobb való­színűség szerint, — amint az esküdszéki eljárás eredményeit ismerjük, — a per felmentéssel vég­ződik. Közismeretü dolog, hogy a fegyvertartás, lőpor és egyéb robbanó szerek tartása szintén veszélyes a háború esetén. Kérdem, miképen akadályozza meg a kormány ezeknek a tiltott XXXIV. ÜLÉSE. tárgyaknak a tartását, ha nincs felhatalmazva a háborút megelőzőleg intézkedéseket tenni? De bátor vagyok feltenni azt a kérdést, hogy miután a háborúhoz, köztudomás szerint pénz is kell, vájjon megvárhatja-e a kormány a háború tényleges kitörését, és csak akkor forduljon-e a pénzjjiaezhoz a szükséges összegek beszerzéséért? Bocsánatot kérek, teljesen lehetetlen állapotok következnének be, hogyha mindezekben a dol­gokban a kormány keze meg volna kötve. Hadik János gr.: Most hogy oldották meg ? Lukács László ministerelnök: Mindezekre vonatkozólag azt vagyok bátor megjegyezni, hogy abban az esetben, ha a kormány akart volna vagy akarna visszaélni ezekkel a kivételes fel­hatalmazásokkal, semmit sem kellett volna tennie, egyszerűen nem kellett volna törvényjavaslatot benyújtania, vagy talán tehette volna azt, hogy egyszerű generális felhatalmazást kér a törvény­hozástól a rendkívüli intézkedések megtételére háború esetében, és akkor csakugyan korlát nélkül és jóformán felelősség nélkül megtehetett volna minden intézkedést, amelyre aztán utólag ráfoghatta volna, hogy mindezekre szükség volt a háború miatt. A kormány azonban nem tar­totta megfelelőnek ezt az utat, amelynek az esz­méje pedig felmerült, sőt bizonyos részről a jani ­tatott is, hanem sokkal helyesebbnek, alkotmá­nyosabbnak és a közszabadságokkal szemben érzett kötelességeinek megfelelőbbnek ... Prónay Dezső br: Szép alkotmányosság! Lukács László ministerelnök: . . . tartotta, hogy praecis, törvénybe iktatott szabályok által állapíttassanak meg azok a határvonalak, ame­lyekig elmehet és amelyeknek túllépése minden­esetre alkotmányos felelősséget hárít rá. Fölvetette G-yurátz Ferencz püspök ur ő méltósága, hogy jó lenne, ha a törvényjavaslat­ban a kivételes intézkedések igénybevételének kezdő és befejező időpontja is kifejezésre jutna. Erről a törvényjavaslatban legpraecisebben gon­doskodás történt, amennyiben ki van mondva, hogy háború idején, tehát ha a háború kitör, vagy ha a háború fenyegető veszélye minden kétségen kivül áll, ez képezi a kezdőpontot. A befejező pontra nézve pedig három eshetőség képzelhető. Az egyik az, hogyha a háború tény­leg bekövetkezett, amely esetre a törvény ki­mondja, hogy a háború befejeztével azonnal ha­tályon kivül kell helyezni az intézkedéseket; a második eshetőség az, midőn a háború veszélye hosszabb ideig tart, de a háború nem tör ki. Erre az esetre az az intézkedés foglaltatik a javas­latban, hogy ha az első kivételes intézkedés idő­jjontjától kezdve négy hónapon át a háború tényleg ki nem tört, akkor a kormány köteles az összes kivételes intézkedéseket hatályon ki­vül helyezni, hacsak az országgyűlés két háza a meghosszabbításra a kormányt fel nem ha­talmazza. Tehát itt is a végső időpont legpraeciseb­l ben meg van állapítva. Végül a harmadik eset,

Next

/
Oldalképek
Tartalom