Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-8

62 A FŐRENDIHÁZ VIII. ÜLÉSE. mint a mercantilista tábornak. Kern volt czélszerű a mesterséges harcz felidézése, hanem sokkal czélszerübb lett volna, ha mindkét oldalon megfontolják vala az adatokat, amelyek előttünk fekszenek és gondolkodtak volna a módokon, a melyekkel a kérdést egyáltalán sanálni lehetne és a husdrágaságot némileg enyhíteni. Különben a szerződést, a melyhez egyáltalában nem szóltam, elfogadom. Elnök: Kiván-e még valaki hozzászólni, méltóságos főrendek? Ha nem, a vitát bezárom. Serényi Béla gr. földmivelésiigyi minister: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Méltóztassanak megengedni, hogy az előttem szólt t. méltóságos főrendek által felhozott megjegyzésekre némileg reflectáljak. Én a részletes statisztikába nem fogok belebocsátkozni, mert részemről e háznak az idejét nem akarom ezzel igénybe venni. A mi Matlekovics ő nagyméltóságának nyilatkozatát illeti, bátor vagyok megjegyezni, hogy minden ország abból a szempontból indul ki, hogy a maga fogyasztását a lehetőségig a maga termelésének fenntartsa és mindenesetre ennek az országnak is abból a szempontból kell kiindulnia, hogy mindazok a fogyasztási czikkek, melyek ebben az országban elfogyasztatnak, elsősorban ebben az országban producáltassanak. (Helyeslés.) Azt hiszem, hogy mikor a szerb szerződésben foglalt contingenst megadtuk, akkor a szomszéd állammal való szerződés szempontjából, mi ezt bátran és teljesen jóhiszeműen tehettük azon fontos szempontnál fogva, mely szerint a szomszéd állammal ilyen concessiók megadása mellett mindenesetre szerződni kell. Méltóztassanak megengedni, én a hus árát nem szeretem drágának neyezni, mert abban a véleményben vagyok, hogy a hus áremelkedése olyan mértékben történt, mint minden más äruczikké. Ennek igen sok oka van. Egyik az is, hogy az aranytermelésnek az utolsó tiz évben való fokozódása a pénz értékének és vásárlóképességének csökkenését vonta maga után, és ez is egyike azon számos oknak, melyek a hus áremelkedését előidézték. De méltóztassanak megengedni, hogy itt elsősorban abból a szempontból kiindulva, hogy minden országnak fogyasztását megtartsuk ugyanazon ország termelése számára, én mint földmivelésiigyi minister épen a mellett érvelhessek, hogy a hus áremelkedésének és ez által az élőmarha áremelkedésének bizonyos consequentiái lesznek a jövőre. A ki Magyarország statistikáját ismeri, tudja, hogy 22 millió hold szántóföldből 6 millió búzával van bevetve. Azt is tudja mindenki, hogy a buzavetés az országban majdnem mindenütt tultengésben van és ha az ország mezőgazdasági termelésének intensivitását az állattenyésztés fokozásával nem fogják fejleszteni és ez által vagy a takarmánytermelést fokozni, vagy a trágyatermelést marhatartás által fokozni nem fogják, akkor ez valamikor a szemtermelés csökkenését fogja magával hozni. Ezért én ezen emelkedését a marha nak, mely mindenféle társadalmi és kormányintézkedéseket hoz magával, üdvösnek tartom. Ha momentán bizonyos rossz hatással is van a fogyasztóra, de idővel üdvös hatása lesz; mert kormány- és társadalmi intézkedéssel a marhaállomány számbelileg szaporodni fog és ezáltal intensivebb gazdálkodás lesz az országban. A ki Magyarország mezőgazdasági viszonyait ismeri és némileg a vidéken informálta magát azon actióval kapiesolatban, melyet kormány és társadalom megkezdett, nekem igazat fog adni. A másik, a mit ő nagyméltóságának mondani kívánok, az, a mit már a képviselőházban elmondani bátor voltam s a mely álláspontomat senki meg nem czáfolta. Én Magyarország szarvasmarha termelését, különösen azt, ami a nagyobb jhaezra kerül, igen hiányosnak, fogyatékosnak tartom, Ezzel azt akarom mondani, hogy sajnos, nem teljesen kész, hanem sovány áru jön a fogyasztási piaezra, holott az hivatva volna sokkal nagyobb sulylyal és qualitással jüaezra jutni. (Igaz! Ugy van!) Különösen Chorin ő méltóságának és Matlekovics ő nagyméltóságának vagyok bátor ügyeimébe ajánlani, hogy bányacentrumokban nem lehet a marhahúst a néj> és a munkások nagyobb rétegének fogyasztási czikkül odaadni. A marhahús sohasem fogja pótolni akár a birkahúst, akár a sertéshúst, mert az előállítási költsége sokkal nagyobb. •A ki foglalkozott ezzel a kérdéssel, tudni fogja, hogy a sertéshús minősége sohasem lehet olyan, mint a marhahúsé, amelyet Magyarország leginkább fogyaszt. Ez általános munkásfentartási szempontból is igen fontos. És azok az urak, a kik e tekintetben a munkások nagy rétegeinek fogyasztási kérdésével kell hogy foglalkozzanak, ferde irányban eveznek, ha a marhahúst mint nagy munkásfogyasztási czikket állítják oda. Én a képviselőházban egy statisztikát terjesztettem elő, — és méltóztassanak megengedni, hogy itt is idézzem — amely bebizonyítja, hogy állitásom igaz, hogy t. i. Budapesten és Bécsben rendkívül egyoldalú húsfogyasztással állunk szemben, hogy mindenki a marhahússal akar élni, még azok is, a kik legfeljebb más, csak olcsó húst volnának képesek beszerezni. E kimutatás szerint Budapesten a marhahusfogyasztás fejenként 29 kilogramm, Bécsben 35, Berlinben 17, Drezdában 20 és Münchenben 20 kg. Ezzel szemben a sertéshúsfogyasztás Budapesten fejenként 8 kg., Bécsben 19 kg., Berlinben 25 kg., Drezdában 24 kg. A tengeri hal fogyasztás nálunk Budapesten fejenként 0 egész s egy csekély töredék, Bécsben 1 kg., Berlinben fejenként 15 kg. Ez világosan megadja az útmutatást, a fogyasztóknak és a termelőknek a városokban. A mi pedig a városokra szól, az szól a nagy