Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-6

A FŐRENDIHÁZ VI. ÜLÉSE. 35 Elnök: Ott még nem tartunk. (Felkiáltások: Meghallgatjuk itt!) Székely Ferencz igazságügyminister: Méltóztassanak megengedni, hogy itt mondhassam el, mindjárt befejezem. (Helyeslés.) A második dolog az, hogy tolmács alkalmazása néha elkerülhetetlenül szükséges. Már most nem is az volt a baj, hogy tolmács alkalmaztatott, mint inkább az, hogy a tolmács diját a felek tartoztak megfizetni a polgári törvénykezésnél is Ezen kérdés felett én tárgyalásokba bocsátkoztam a pénzügyminister úrral és remélem, hogy megoldásra fogjuk játtatni ezt a kérdést, annál is inkább, mert a birák ismerik a felek neveit és igy tolmácsra mennél kevésbbé lesz szükség és a költség sem lesz olyan nagy, hogy meg ne túrhassák. (Helyeslés.) Elnök: A 124-128. §§ ellen nem lévén észrevétel, azokat elfogadottaknak jelentem ki. Széchenyi Viktor gr. jegyző (olvassa): 3. czim. Eljárás az első folyamodásu bíróságok előtt. Első fejezet. Keresetlevél és egyéb beadványok. 129—139. §-okig. Elnök: Elfogadatnak. Széchenyi Viktor gr. jegyző (olvassa): Második fejezet. Idézés. 140—149. §-okig. Elnök : Elfogadtatnak. Széchenyi Viktor gr. jegyző (olvassa): 3. fejezet. Kézbesítés. 150—177. §-okig. Elnök: Elfogadtatnak. Széchényi Viktor gr. jegyző (olvassa) • Negyedik fejezet. Perfelvételi tárgyalás. 178. §-tól 193. §-ig. Elnök: Elfogadtatnak. Széchényi Viktor gr. jegyző (olvassa): Ötödik fejezet. Az érdemleges tárgyalás előkészítése. 194. §-tól 205. §-ig. Elnök: Elfogadtatnak. Széchenyi Viktor gr. jegyző (olvassa): Hatodik fejezet. Érdemleges tárgyalás. 206 — 285. §-ig, Székely Ferencz igazságügyminister : Kérem itt méltóztassanak tekintetbe venni, a mit az előbb mondottam. (Helyeslés.) Elnök: A szakaszok elfogadtattak. Széchenyi Viktor gr. jegyző (olvassa).- Kilenczedik fejezet. Tanuk. (Olvassa a 286—805 §. számait; észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 306. §-t). Dessewffy Aurél gróf! Dessewffy Aurél gr.: Nem kívánok szólni. Széchényi Viktor gr. jegyző : Csernoch János! Elnök : Méltóztassék előbb megengedni, hogy elébb éhez a szakaszhoz benyújtott módosítás felolvastassák. Széchenyi Viktor gr. jegyző: Aláírva (olvassa) : Dessewffy Aurél gróf, Pallavicini Ede őrgróf, Csekonics Endre gróf, Cziráky Antal gróf. Mailáth József gróf. Módositvány a polgári perrendtartásról szóló 73. számú törvényjavaslat 306. §-ához. Az első sorban »A kihallgatás kezdetén a tanutói meg kell kérdezni nevét, korát« szavak után »vallását« szónak beszúrását a kormány eredeti javaslatának megfelelőleg indítványozzuk.« Csernoch János! Csernoch János: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Annak daczára, hogy az igazságügyminister ur ő excellentiája oly szépen és oly nyugodtan indokolta meg előbb ezen paragrafussal szemben elfoglalt álláspontját, mégis engedtessék meg nekem, hogy a magam részéről erre a szakaszra nézve néhány megjegyzést tehessek. (Halljak! Halljuk!) A perrendtartásról szóló törvényjavaslat mielőbbi letárgyalása és törvényerőre emelése, azt hiszem, mondhatom, közóhajt képezett és képez manap is. És a t. igazságügyminister urnak kétségkivül nagy érdeme van abban, hogy ezt a javaslatot a hivatalos szobák porlepte actacsomőiból kiemelte és átsegítette a különféle hivatalos és nem hivatalos retortákon, annyira, hogy az végre majdnem egészen készen a főrendiház elé is tárgyalás alá juthatott. A törvényjavaslat már többször megfordult az országgyűlés előtt, számos megjegyzéssel kisérték azt az igazságügyi bizottságban, de soha nem történt felszólalás abban az irányban, hogy a törvényjavaslatból a vallásra vonatkozó kérdés kihagyassék. Maga a törvényjavaslatnak országos hirü megalkotója és jogászvilágunknak egyik disze bevette a vallást, mert fontosnak és szükségesnek tartotta, és róla, mint okos emberről, mindenképen fel kell tenni azt, hogy ha szükségesnek nem tartja vala, fel sem vette volna. S midőn ez a törvényjavaslat a különféle tárgyalásokból, lehet mondani, tökéletesítve, kicsiszolva és sok tekintetben megjavítva — a miben ismét, szívesen elismerem, nagy része van az igen t. minister urnak — ide került a főrendiház elé, egyik ékességét nélkülözi, t. i. azt, hogy a törvényjavaslat súlyt fektet arra, hogy a tanutói vallása is kikérdeztessék. Méltóságos főrendek! A magyar nemzet a maga egészében mindig nagy barátja volt a haladásnak, és azt, a mit a maradi névvel szoktak jelölni ennek a szónak gyűlöletes értelmében, reá alkalmazni soha sem lehetett, mert a magyar ember maradi sohasem volt; de haladásában is bizonyos fokozatot tartott és sohasem nyugodott meg, midőn olyasvalamit követeltek tőle, hogy eltérjen a megszokottól, ha az az ő vallására vagy vallási felfogására vonatkozott, és igy meg vagyok győződve, ezt sem fogja szívesen venni, hogy a mi eddig gyakorlatban volt, vagyis jobban mondva, van, a mi benne van a büntetőperrendtartásban, a mi benne van a sommás ügyvitelben, t. i. a tanúhoz intézendő kérdések közt a vallás, — mondom, nem fogja közönyösen venni, hogy épen e korszakalkotó javaslatból hagyták ki a vallás kérdését. 5*