Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-6

36 A FŐRENDIHÁZ VI. ÜLÉSE. Ha a tanúhoz intézendő kérdések közt nem lett volna már eddig is a tanú vallására vonatkozó kérdés; ha ez benne nem foglaltatott volna az eredeti törvényjavaslatban, akkor annak a mellőzése senkinek fel nem tűnt volna. De ha benne volt, sőt benne van a gyakorlatban, ha benne volt az eredeti törvényjavaslatban és most mégis kihagyták, annak mindenki keresi az okát, és nem tudja megtalálni, mert maga az igazságügyi bizottság, a mely kihagyta, semmivel sem indokolta, csak azt mondta, hogy e dolgot feleslegesnek tartja, még annyit sem mondott, mint a mennyit szives volt a t. igazságügyminister úr az előbb felemlíteni, hogy az igazságügyi bizottságban arra törekedett, hogy kevesbbitessók a kérdések száma, és ne legyen túlságosan sok a tanúhoz intézendő kérdés. Már most, miután eddig benne volt a gyakorlatban, és miután most kihagyták, mindenki keresi az okot. Nem tudjuk megtalálni, mert senkisem indokolta; egyszerűen azt mondták, hogy felesleges a kérdés. Már pedig én azt hiszem, hogy a vallást senki előtt nem lehet feleslegesnek mondani. Nekünk nem arra kell tanitanunk az embereket, hogy a vallás valami felesleges, de arra kell tanitanunk, hogy szükséges dolog és mindnyájunknak és az államnak is súlyt kell helyeznie az intézkedésekben erre. és olyan helyen, a hol már benne foglaltatik a vallás, nem szabad kihagyni. De miután már a kérdés felvettetett, mégis keresnünk kell, hogy mi lehet ennek az oka. Én azt gondolom és velem talán mások is, hogy nem az igazságügyi bizottságban, sem pedig a parlamentben, hanem a társadalomban nyilvánáló szabad gondolkozási irányban kell azt keresni, a mely azt gondolta, hogy le kell lépni az elmélet száraz teréről a gyakorlat zöld talajára és ott kell helyet foglalni, a hol a körülmények engedik. (Ugy van! a baloldalon.) A mit ők folyóirataikban, egyesületeikben, gyűléseikben hirdetnek, hogy a vallás felesleges, hogy a vallás nem szükséges, erre nézve iparkodtak megragadni az első alkalmat, hogy hagyják ki a vallást az ország egy jövendő törvényéből, hogy elősegitsék és előkészítsék a laicizálás útját és ha ez sikerülni fog, tovább folytatják a többi téren is. (Ugy van! a baloldalon.) Ha nem ez az ok, méltóságos főrendek, akkor én nem tudok más okot találni, vagy pedig férfiakról és pedig komoly férfiakról azt kellene mondanom, hogy nem merik bevallani, hogy voltaképen mi ennek az oka. A tanúhoz intézendő kérdések közt a vallás kérdése közömbös nem lehet, mert a vallására valamit adó és büszke ember szívesen veszi, ha az ember ezt a kérdést intézi hozzá. A ki pedig vallásában közönyös, vagy a mi még rosszabb volna, vallástalan, az nem érdemli meg, hogy a törvényhozás, mely a népek millióit képviseli mindkét kamarában, az ilyen emberekre valami tekintettel legyen. (Igaz! Ugy van! jobb felöl.) Inkább legyen tekintettel arra a nagy többségre, mely hűségesen ragaszkodik hitéhez és vallásához, akármilyen egyháznak vagy felekezetnek vagy politikai pártnak legyen egyébként kivé, de hive egyúttal a vallásának is, és szívesen látja, ha a törvényhozási intézkedések is tekintettel vannak vallási meggyőződésére és az ő vallásának megbecsülésére. (Helyeslés jobbfelol.) Lehet azonban olyan ember is, a ki talán a bíróság előtt szégyenli bevallani a vallását. Lehetséges, hogy a kik kívánták a vallás kihagyását a tanúhoz intézendő kérdésekből, azokra voltak tekintettel, kik szégyenlik bevallani vallásukat. Méltóságos főrendek, a hazának érdekében fekszik, hogy az ő polgárai bátor emberek legyenek, (Derültség.) vallják be meggyőződésüket, mert a ki nem akarja megvallani vallását, a ki ezt bármi okból szégyenli, az, ha érdeke ugy hozná magával, megtagadná hazáját is, (Igaz! Ugy van! jobbfelol.) és az olyan ember, a ki vallásáért szégyenli magát, szégyenleni fogja magát hazájáért is. A t. igazságügyminister ur egészen addig, míg a kérdés a képviselőházban nem tárgyaltatott, indifferensnek mutatta magát és indifferens volt; csak akkor, mikor a képviselőházban a tanúhoz intézendő kérdést a tanúnak szavahihetőségével hozták összefüggésbe ... Székely Ferencz igazságügyminister: Ugy van! Csernoch János: ... és azt mondták, hogy befolyásolhat] tanú szavahihetőségét és a bírónak felfogását a tanú szavahihetőségére nézve, akkor — legalább reám ezt a benyomást tette a lapok közleménye — felpattant az igazságügyminister ur és azt mondta: no most már én is kívánom, hogy ez a kérdés kihagyassék. Méltóságos főrendek, én a t. igazságügyminister urnak ezt az eljárását egészen tudom helyeselni és indokolni. Mert abban teljesen igaza van, hogy a vallásnak a tanú szavahihetőségéhez semmi köze nincs, és nem is tételezhetem fel, hogy léteznék olyan vallás, mely arra tanítaná hitfeleit, hogy midőn a bíróság előtt egyik legszentebb kötelességüket, a tanúskodást gyakorolják, ott ne mondjanak igazat. B tekintetben igaza volt a t. igazságügyminister urnak, de nézetem szerint túlment a czélon. Mégis kellett volna nyilatkoznia, hogy hagyassék meg a tanúhoz intézendő kérdések között a vallás is, mert ez nem helyesen hozatott összefüggésbe a tanúnak a szavahihetőségével. Azt mondják; hogy ha ez a kérdés a tanúhoz nem intéztetik a bíró által, akkor a biró szabadabban tud mozogni, akkor nem fogja azt a birót senki sem esetleg elfogultnak tartani. Miként szíves volt előbb az igazságügyminister ur felolvasni, most is megvan a bírónak az a joga, hogy kérdést intézhessen a tanúhoz és kérdezhesse, hogy minő a vallása. Kétféle irány-