Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-6

34 A FŐRENDIHÁZ VI. ÜLÉSE. bizottsággal, a melynek végre ezer meg ezer kérdést kellett elintéznie s a mely bizottságban felvetett minden egyéb kérdést egyetértéssel rendbe hoztunk. Nem akartam, hogy épen ennek a kérdésnek a megoldása miatt támadjon conflietus és odáztassék el a törvénynek életbeléptetése. A mikor tehát a bizottság a javaslatot letárgyalta és ismét arról volt szó — a miben consequens vagyok — hogy a javaslatot mennél előbb törvényerőre kell emelni, akkor a képviselőházban épen ebből a szempontból felszólaltam, hogy most már ragaszkodjunk az igazságügyi bizottság módosításaihoz — mert hiszen nem egy módositványa volt, hanem száz — mert ha azokban válogatunk és azokat felforgatjuk, akkor ismét nem lesz törvény ebből a javaslatból. Consequenter ezt az álláspontot foglaltam el és ez ment keresztül. Ez vezetett engem a főrendiház bizottságában is, a mikor kérve kértem a bizottságot, hogy ne változtassa meg a már meghozott házhatározatot, mert ennek bizonyos tekintetben kellemetlen következményei lehetnek ugy a törvény életbeléptetése tekintetében, mint pedig esetleg politikai okoknál fogva is. Itt is meghallgatták a szavamat és én bennem, őszintén megvallom, él a remény, hogy ezekből a felvilágositásokból meg méltóztatnak állapítani, hogy — itt legalább hangoztatva nem volt, sem a házban, sem a bizottságban, — hogy ennek a kérdésnek, ennek a szónak a kikapcsolása akár a vallást lekicsinyelné, akár pedig, nem tudom mi tekintetben, valami aggressiv irányzatot jelezne. Mikor pedig ennek igazán nem volt semmi tanújele, — a sziveket és a veséket nem vizsgálom, azt nem tudom, hogy mi indította az indítványozót, de külsőleg nem nyilvánult meg ilyen irányzat — akkor igazán azt hiszem, kár ebből a kérdésből, nagyobb dolgot csinálni. Én kijelentem, hogy ha benne volna, a mellett szólalnék fel, hogy maradjon benne a vallásra vonatkozó kérdés, mert perrendtartási szempontból nem helyezek a kérdésre olyan súlyt, hogy e miatt a javaslat visszautasítását vagy akár csak elintézésének elhalasztását is koczkáztatnám. Viszont azonban, ha már egyszer kimaradt és olyan eminens érdekűnek nemcsak nekünk, az országnak, hanem legfőbbképen a kisembereknek, hogy ez a törvény mennél előbb életbe lépjen, igen kérem a méltóságos főrendeket, kegyeskedjenek ebben megnyugodni és ha talán némi érzékenység volna is egy vagy más irányban, méltóztassanak azt áldozatul hozni a helyzetnek, hogy a kisemberek, a kik nagyon nehezen várják, hogy azok alól a terhek alól, a melyek most nyomják őket, mennél előbb felszabaduljanak, azoktól tényleg mentesítve is legyenek és ne kelljen még esetleg évekig várakozniuk. Mert méltóztassanak elhinni, ha egyszer a golyó ki van lőve, azt nem olyan könnyű, sőt egyáltalában nem is lehet visszaszívni. (Derültség.) Senki sem tudja, hogy mi lesz annak a következménye, ha ez a törvényjavaslat újra visszakerül a képviselőházhoz. Olyan időket élünk, a mikor nehéz jövendölni, bár én különben sem értek a prófétiához és igy nem mernék jót állani azért, hogy ebben az esetben is hamarosan létrejönne a törvény. Ajánlom a törvényjavaslat elfogadását. (Helyeslés) Elnök : Méltóságos főrendek! Az általános vita már be lévén zárva, kérdem a méltóságos főrendeket, méltóztatnak-e ezt a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem ? (Igen ?) Méltóztassanak azok, akik a törvényjavaslatot általánosságban elfogadják, ezt felállással jelezni. (Megtörténik.) Határozatilag kimondom, hogy a méltóságos főrendek a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadják. Következik a részletes tárgyalás. Erre vonatkozólag bátor vagyok indítványozni, hogy ne az egész szöveg olvastassák fel, hanem csak a szakaszok száma. (Helyeslés.) Fel kell mindenkiről tenni, hogy érdeklődött annyira a törvényjavaslat iránt, hogy azt amúgy is áttanulmányozta (Helyeslés.) s különben is csaknem 900 szakaszról lévén szó, sokkal könynyebb a tárgyalás, ha csak a szakaszok számát olvassuk. 0 excellentiája Dessewffy Aurél gróf pedig, ha az illető szakaszhoz érünk, legyen kegyes előre jelzett módositványát bemutatni. Széchenyi Viktor gr. jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét és a szakaszok számát: az 1—123. §-ig észrevétel nélkül elfogadtatnak). Széchényi Viktor gr. jegyző (olvassa): 6. fejezet. Biztosíték. 124—128. §-ok. Székely Ferencz igazságügyminister: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Gáli igen t. főrendnek két kifogására tartozom válaszolni. Az általános vita keretében ezt nem tehetem meg, tehát most kipótolom. (Halljuk,! Halljuk!) A 229. §. azt mondja (olvassa): »Ha akár a tárgyalás folyamán, akár azonkívül oly személy hallgatandó meg, a ki magyarul nem tud, tolmácsot kell alkalmazni.« A harmadik bekezdés igy szól (olvassa) : »Ha az eljáró birák a használt nyelvben jártasak és a felek tolmács alkalmazását nem kívánják, tolmács alkalmazása nem szükséges.« Én ebben a tekintetben bátor vagyok a kormány álláspontját pár szóval megvilágítani. (Halljuk! Halljuk!) Nem ajánlunk senkit vegyes vagy nemzetiségi vidéken kinevezésre, a ki az illető nyelvet nem érti. Elnök: Szabad kérdeznem, melyik szakaszhoz méltóztatik szólni? Székely Ferencz igazságügyminister: A 229-hez.