Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-6

A FŐRENDIHÁZ VI. ÜLÉSÉ. B3 Többször hallottam a képviselőházban is, hogy a kisembert kell védeni. Hát ez a törvény a kisembert védi és azoknak a jrasztitásoknak akar véget vetni, a melyek a kisembert sújtották, s azért nagyon kívánatos, hogy mielőbb , életbe lépjen. Ámde mikor arról beszélek, hogy mennél előbb életbelépjen, akkor nekem nagyon szomorú tapasztalatom van ennek a perrendtartásnak a történetéből. Több mint 18 éve, hogy elkészült; tárgyalások alá került a szakbizottságokban, enquéte-ekben, képviselőházi bizottságokban és ezelőtt hét esztendővel, épen azon a napon, midőn az igazságügyi bizottság a jelentését hitelesítette, kiütött az obstructió és az hét esztendőre elodázta ennek a törvényjavaslatnak a ház elé való kerülését. Ha akkor 10 napig várnak vala, még mindig eleget obstruálhatnak és hét év alatt történt igen sok pusztításnak vették volna elejét. Most, sajnos, ismét kritikus helyzetbe jutottunk, mondhatom, igazán egészen véletlenül. A tanú személyazonosságának és szavahihetőségének megállapítása két tényező. A törvények rendesen megállapítják, hogy az egyik és a másik czélból miféle kérdéseket kell feltenni. Különösen a régibb, ilyen jogtudósi és scolasticus befolyások alatt készült törvények egészen részletesen beszélnek erről. Kiindulási pontunk nekünk is az 1868. évi XLIV. t.-czikk. Ez tíz kérdést kivan feltétetni. Mindenik tanúhoz hivatalból a következő általános kérdések intézendők: 1. Mi a vezeték- és keresztneve? 2- Hány éves? 3. Mi a vallása? 4. Mi az állása vagy üzlete? Ezek a kérdések azok, — majd a továbbiakban látni fogjuk, — a melyek a személyazonosság megállapítására vonatkoznak, most azután jön a másik csoport, a mely abban a perben a tanú szavahihetőségének megállapítását illeti. Az 5. kérdés: Rokonságban vagy sógorságban van-e a felekkel és hányadizben? 6. Nincs-e ellenségeskedésben a bizonyító fél ellenfelével? 7. Nem áll-e a bizonyító fél ellenfelével perben ? 8. Nem háramlik-e rá a perből haszon vagy kár ? 9. Nem igértetett-e, vagy adatott-e valami a tanúnak a vallomásért és ha igen, ki által ? 10. Nem volt-e tanú teendő vallomása iránt utasítva vagy erre rábeszélve és ha volt, ki által? A mig minden tanutói ezekre a kérdésekre kiszedték a feleletet, addig a pert el lehetett volna intézni. A feleletek legnagyobbrészt nem is voltak a perrel szoros összefüggésben. Ennek következtében ugyanaz a szerző, a ki ezt a perrendtartást megalkotta, a sommás eljárásról készített törvénynek 89. §-ában azt mondja (olvassa) •" »A tanúhoz intézendő kérdéseket a bíróság teszi fel.« 0 tehát még azt sem kívánja, hogy a tanú nevét megkérdezzék; felteszi, hogy a bírónak van annyi esze, hogy b Sí ä személyazonosság megállapításáról van szó, megkérdezi Főrendiházi napló. 1910—1915. I. kötet. az illető nevét; megkérdezi természetesen azt is, hogy hány éves; hol és mikor született; megkérdezi foglalkozását, megkérdezheti vallását, sőt megkérdezhet sok mindent. Megkérdezi azután természetesen azt is, a mit szükségesnek lát a perben feltüntetni abban a tekintetben, hogy a tanú személyére nézve miféle megbízhatósági vagy meg nem bizhatósági adatok forognak fenn. így a sommás eljárásról szóló törvény. Azután elkészült a bűnvádi eljárásról szóló törvény, a mely kissé más természetű, mert hiszen itt élet-halálról van szó ós itt már egy kissé körülményesebben megy a dolog, de mégsem olyan körülményesen, mint a polgári perrendtartásban. Azt mondja továbbá: Ezután megkérdezendő a tanú neve, kora, szülő- és lakóhelye, vallási állapota, családja, foglalkozása, — mindez a személyazonosság megállapítására vonatkozik — a terhelthez, valamint az ügyben egyébként érdekelthez való viszonya, továbbá az is, hogy az eljárás tárgyául szolgáló bűncselekmény következtében nem szenvedett-e kárt. Hát méltóztatnak látni, hogy itt a szavahihetőségre nézve két kérdés van feltéve és a másodikban szerepel a vallásra vonatkozó kérdés. Mivel a szerző conservativ ember . . . Egy hang (jobbfelöl): Én is az vagyok! Székely Ferencz igazságügyminister: Helyes ilyen tekintetben nagyon jó conservativnek lenni. Mondom, mivel a szerző conservativ ember, az ujabb törvényhez alkalmazkodott és ezt vette be a perrendtartásba, csak kissé jobb szövegezéssel. A szöveg ez volt: »A kihallgatás kezdetén a tanutói meg kell kérdezni nevét, korát, születési és lakhelyét, vallását, családi állapotát és foglalkozását.* Ez volt a személyazonosság megállapítására vonatkozólag. »A szükséghez képest továbbá a tanút a felekhez való viszonyára és egyéb oly körülményekre nézve is meg kell kérdezni, a melyek szavahihetőségét befolyásolják.* Ez a másik. Már most egy véletlen következtében a képviselőház igazságügyi bizottságában szóba került az, — hiszen méltóztatnak tudni, hogy vannak ott scrupulosus és szőrszálhasogató emberek, akiknek az egyik szó felesleges, a másik szükséges — egy ilyen tudós azt mondotta, hogy a személyazonosság megállapításához nem szükséges megkérdezni a vallást, mert ha az illetőnek a nevét tudják, ha tudják, hol született, mikor született, mi a foglalkozása, akkor a személyazonosság meg van állapítva, a többi kérdés pedig a szükséghez képest feltehető. Ilyen a vallásra vonatkozó kérdés is. Én, őszintén megvallom, ellene nyilatkoztam ennek a módosításnak két oknál fogva. Először azért, mert magam is conservativ ember vagyok ebben a tekintetben és nem szeretek eltérni a jónak és helyesnek bizonyult úttól; azután nem helyeztem reá olyan súlyt, hogy e miatt meg kellene hasonolnom az igazságügyi 5